Előfizetés

Gyűlölet, közöny és empátia

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2014.09.02. 07:47
Alföldi Róbert Konrád György fájdalmasan gyönyörű szövegét olvassa fel a Szakértők zenekar közreműködésével FOTÓ: VAJDA TAMÁS
Alföldi Róbert a Zsidó Nyári fesztiválon, a Szakértők zenekarral együtt pokolra vitt minket a Kutató kezek című esten. De valamennyire ki is hozott onnan bennünket. Kopogósan, kíméletlenül, nyers okossággal beszélve mondta Konrád György montázsból egésszé összeálló, fájdalmasan szép szövegét, melyhez a Szakértők zenekar lúdbőröztető fájdalmassággal játszott. 

Alföldi Róbert nem csinált semmi faxnit, csak állt velünk szemben talpig feketében az Uránia Nemzeti Filmszínház pódiumán, és nagyon tagoltan, fölöttébb világosan értelmezve, hogy minden szót és hangsúlyt a lehető legpontosabban érzékeljünk, elolvasta nekünk Konrád György fontos, zsigerekbe ható szövegét. Ami úgy metszően éleselméjű, hogy közben megtámadja szinte valamennyi érzékszervünket, akkor is, ha látszólag puszta statisztikai adatokat sorol.

Csak közbevegyülnek személyes sorsok, életképek, az íróé, hozzátartozóié, másoké, a háborúban, a holokausztban, vagy éppen utána, és hozzájönnek lidércesen kemény, sőt könyörtelen következtetések mindarról, ami történt. Annak a vaslogikájáról, hogyan lehetett ennyi embert kiirtani. Hogy lehetett ezt a lehető legcélszerűbben megszervezni, megideologizálni, végrehajtani, és utána akár kezeket mosni.

És ebben kik, hogyan segédkeztek készségesen, vagy éppen kevésbé, volt mindenféle fokozat. Átélhetjük annak a folyamatát, hogy akár a barátságos szomszédot milyen ügyesen, gyorsan és hatékonyan lehet gyilkossá átnevelni. Megdermedhetünk attól, hogy bizonyos kiforgatott szemszögből még a gyerekgyilkosság is hogyan válhat elvetemültté tett emberek számára természetessé.

Alföldi például ekkor, és nem ritkán, hosszú-hosszú, végeérhetetlennek tűnő csendet tart. Olyat, ami már-már elképzelhetetlen. Valószínűtlen, hogy valaki ne törje meg. És még sincs légyzümmögés sem, apró székzörgés sem, ott ülünk a zsúfolt nézőtéren és némán belénk szorul a szusz. Nézzük egymást, vagy éppen magunkba nézünk. Netán csak megkövülten ülünk.

Túl sok a még mindig, ennyi év után is hihetetlen dolog. Túl szenvtelen az előadásmód, ahogy gyakran Alföldi arca se moccan, aztán időnként már-már sátáni lesz a mosolya, mintha a tömeggyilkosok érzelmei ütnének ki rajta.  Gesztusokat is alig használ, csak mondja és mondja eltökélten azt, ami láthatóan lelke legmélyéről leledzik. Darvas Iván mondta, ha lehet, még puritánabbul, ráadásul félhomályban ülve, Kertész Imre Sorstalanságát.

Ő is, ahogy Alföldi, rettentően koncentrálva, nagyon el akarta nekünk regélni, mementóként, felhívásként, hogy vegyük észre az újra gyülekvő fekete fellegeket, ne legyintsünk semmire, ami mind inkább visszaköszön a múltból. Öngyötrően is gondolkodjunk. Újra és újra tegyünk akár a szóbeli agresszió ellen. Emeljük fel a szavunkat bármilyen kisebbséget ért sérelem esetén.

Kertész vagy Konrád szövegei persze egyáltalán nem propaganda mondatok, tettrekészség és rezignáltság szintúgy van bennük. Töprenkedésre késztetnek, arra, hogy szűrjünk át magunkon mindent, gondoljuk át a mi és a szeretteink életét. Zenekar nélkül is megállnák a helyüket, kitöltenék az estét, magukban is, csak attól, hogy ennyire "összelélegzik" az előadó, az általa mondott szöveg és a nézőtér, színházzá válik, ami történik.

Társul azonban még ehhez a Szakértők zenekar, melynek tagjai számtalan színházi produkcióban működtek közre, Alföldivel együtt is. Néhányan ott voltak a Mohácsi János által rendezett Dohány utcai seriff című produkcióban, mely a holokausztról szólva, az utolsó két percet leszámítva, vaksötétben játszódott, ezért hangokkal kellett mindent kifejezni.

És a hangok így lúdbőröztetően fel is erősödtek. Ahogy cselekmény híján ezúttal is még fontosabbak lettek, ráadásul Radnay Csilla, Hevér Gábor sokakat elsiratóan mély bensőségességgel énekelt. És ez a zenekar tud olyan hangutánzó futamokat, amelyek velőtrázóak, élesek, sikítóak, vagy akár félelmetesen elcsendesednek, messze ható asszociációkat keltenek. Körülölelik a szavakat, közéjük olvadnak, még több jelentésre adnak alkalmat.

Van irónia, gúny a mondatokban, mégis alig fordul elő nevetés. Túl sok a mellbevágó dolog. Azt mondja Konrád " A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk." Ez az este pontosan erről szólt, hogy okosan, körültekintően, ismeretek birtokában, tiszta aggyal, de kellő átérzéssel, akár naponta többször, merjünk, tudjunk jól választani.

Katonákkal alakított kormányt a junta

Felállt az új thaiföldi kormány, az egy hete miniszterelnökké kinevezett Prajuth Csan-ocsa tábornok elsősorban  a hadsereg tagjaiból válogatta ki minisztereit. A tábornok a májusi puccsot végrehajtó katonai junta képviselője.

Bhumibol Aduljadedzs thaiföldi király rendeletben jóváhagyta a 32 tagú kormányt, amelyből 11 magas rangú katonatiszt, de még e héten a miniszterek személyét is jóvá kell hagynia, ami pillanatnyilag azért nehéz, mert a 86 éves uralkodót egy bangkoki kórházban kezelik. Sajtóhírek szerint ezért a beiktatási ceremóniát a kórházban fogják megrendezni.

Prajut Csan-ocsa kormányának tagjai a katonák mellett konzervatív technokraták, de mindnyájan a tábornok bizalmasai. Thaiföldön a hatvanas évek óta nem fordult elő, hogy a hatalom ilyen szinten a hadsereg kezében összpontosult volna. A helyi média kétségekkel fogadta a híreket, kifejezetten rossz döntésnek tartják, hogy külügyminiszternek is katonát nevezett ki.

A külföldi kormányok is bizalmatlansággal szemlélik a rezsimet, hiányolva annak legitimitását. Csan-Ocsa azzal indokolta a kinevezéseket, hogy egy ilyen vészterhes időben nem maradhat ki a katonaság a kormányzásból, valamint hogy megbízható emberekkel akarja körülvenni magát.

A hadsereg ugyanis május 22-én, több hónapos és halálos áldozatot is követelő kormányellenes zavargások után hajtotta végre az államcsínyt, egyaránt őrizetbe véve az addigi miniszterelnököt, kormányának tagjait és a kormányellenes tüntetők vezetőit is.

A lépést azzal indokolták, hogy meg kell előzni a további zavargásokat, és véget kell vetni a politikai bénultságnak. Prajut Csan-Ocsa elmondása szerint a következő választásig, 2015-ig szeretné betölteni tisztségét, addig viszont komoly reformokra készül.

Katonákkal alakított kormányt a junta

Felállt az új thaiföldi kormány, az egy hete miniszterelnökké kinevezett Prajuth Csan-ocsa tábornok elsősorban  a hadsereg tagjaiból válogatta ki minisztereit. A tábornok a májusi puccsot végrehajtó katonai junta képviselője.

Bhumibol Aduljadedzs thaiföldi király rendeletben jóváhagyta a 32 tagú kormányt, amelyből 11 magas rangú katonatiszt, de még e héten a miniszterek személyét is jóvá kell hagynia, ami pillanatnyilag azért nehéz, mert a 86 éves uralkodót egy bangkoki kórházban kezelik. Sajtóhírek szerint ezért a beiktatási ceremóniát a kórházban fogják megrendezni.

Prajut Csan-ocsa kormányának tagjai a katonák mellett konzervatív technokraták, de mindnyájan a tábornok bizalmasai. Thaiföldön a hatvanas évek óta nem fordult elő, hogy a hatalom ilyen szinten a hadsereg kezében összpontosult volna. A helyi média kétségekkel fogadta a híreket, kifejezetten rossz döntésnek tartják, hogy külügyminiszternek is katonát nevezett ki.

A külföldi kormányok is bizalmatlansággal szemlélik a rezsimet, hiányolva annak legitimitását. Csan-Ocsa azzal indokolta a kinevezéseket, hogy egy ilyen vészterhes időben nem maradhat ki a katonaság a kormányzásból, valamint hogy megbízható emberekkel akarja körülvenni magát.

A hadsereg ugyanis május 22-én, több hónapos és halálos áldozatot is követelő kormányellenes zavargások után hajtotta végre az államcsínyt, egyaránt őrizetbe véve az addigi miniszterelnököt, kormányának tagjait és a kormányellenes tüntetők vezetőit is.

A lépést azzal indokolták, hogy meg kell előzni a további zavargásokat, és véget kell vetni a politikai bénultságnak. Prajut Csan-Ocsa elmondása szerint a következő választásig, 2015-ig szeretné betölteni tisztségét, addig viszont komoly reformokra készül.