Budapesti Fesztiválzenekar: sikeres turné

Publikálás dátuma
2014.09.09. 07:47
Fischer Iván Fotó: VAJDA JÓZSEF, NÉPSZAVA
A Budapesti Fesztiválzenekar túl van az évad első európai turnéján, melynek során elsöprő sikert aratott Londonban, Locarnóban, San Sebastianban, Torinóban és Milánóban is. A kritika szuperlatívuszokban számolt be a zenekar koncertjeiről, melyekbe Fischer Iván ez alkalommal valódi újdonságot csempészett. 

A Budapesti Fesztiválzenekar Brahms III. és IV. szimfóniájával, illetve egy osztrák-magyar műsorral utazta körbe Európa legizgalmasabb nyárvégi fesztiváljait.A turné legfontosabb állomása London volt, ahol a zenekar az 1895-ben alapított Promenád fesztivál (BBC Proms) közel hate zres közönsége előtt adott egymás után két teltházas koncertet a Royal Albert Hallban. A koncertet a BBC Rádió élőben közvetítette. A The Guardian beszámolója szerint a BFZ koncertjei a legnépszerűbbek között voltak a jegyeladások alapján.

A brit lapok lélegzetelállító előadásról, elképesztő érzékenységről, mély koncentrációról és tökéletes egységről írtak. A The Times cikke pompás, tündöklő zenekarként írta le a Fesztiválzenekart, melyben egy emberként lélegeznek a muzsikusok. Bár a nemzetközi szimfonikus zenekarok hangzása egyre inkább hasonlít egymáshoz, a Fesztiválzenekar különleges hangon szól - írta a The Evening Standard kritikusa, aki szerint Fischer Iván csodákat ér el a zenekarral.

Ezt bizonyítja az is, hogy az egységes hangzás mellett a másik fontos részlet, amire az összes kritika kitért, hogy ráadásként a Fesztiválzenekar tagjai letették hangszerüket, kórussá alakultak, és Dvorak, illetve Brahms dalokat énekeltek.  Fischer Iván ezen a turnén arra kérte a zenekart, hogy kezdjenek új életet, és énekeljenek rendszeresen.

"Miért? Mert az embereknek énekelniük kell. Anyák énekeljenek kisbabáiknak, gyerekek csatlakozzanak gyerekkórusokhoz, a felnőttek pedig fedezzék újra fel ezt a csodálatos kommunikációs eszközt. Nekünk most példát kell mutatnunk, hogy érzékeltessük: a félelmeket, gátlásokat le lehet győzni." - vallja a zenekar zeneigazgatója.

A hatás nem maradt el a turné során. A The Guardian szerint a kórus finoman és precízen szólt, a The Independent kritikusa elbűvölőnek találta az előadást, és azt írta: a zenekar gond nélkül alakulhatna át elsőosztályú kórussá, a The Telegraph pedig külön kiemelte: a zenekar megmutatta, milyen fontos szerepe van az éneklésnek a magyar zenei kultúrában. A London Evening Standard szerzője ezt úgy fogalmazta meg: a ráadás egyértelmű bizonyíték volt a Kodály módszer sikerességére.  A zenekar London után az "olasz Svájcban", Locarno többszáz éves templomában, a Chiesa di Francescóban muzsikált a 69. Settimane Musicali di Ascona fesztivál alkalmából, majd San Sebastianban, az Atlanti-óceán partján adta elő műsorát a 75 éves Musika Hamabostaldia fesztiválon.

Szerző

Kő kövön nem marad

Publikálás dátuma
2014.09.09. 07:45
Minden összedől, a feje tetejére áll FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Gombrowicz Operett című darabja lázítóan forradalmi és formabontó, provokatív mű. A Nemzeti Színház bemutatója, bár tartalmaz izgalmas elemeket, és átlagon felüli energiát igényel a társulattól, nem sarkall majd senkit még egy kis vézna tűntetésre sem. 

Zutty, ránk dől mindaz, amiben eddig éltünk, megsemmisülnek olyan eszmék, amikben hittünk, lehull rólunk a maszk, még a falak is összeomlanak, ott maradunk pőrén, a semmi közepén, és nem tudjuk mi lesz. Dióhéjban erről regél Gombrowicz Operett című műve. Ez a 110 éve született író, akinek elég rút véleménye volt a világról, még mindig rendhagyónak, fenegyereknek számít. Nem állítható, hogy agyonjátszották nálunk. Még leginkább az Yvonne, burgundi hercegnő című darabja a legközismertebb, melyben a kellemetlenné váló címszereplőn aljas, kollektív gyilkosságot követnek el úgy, hogy mindenki moshassa kezeit.

Az Operettet bátran, de mégsem elég merész előadásban, a hetvenes évek végén műsorra tűzte a Vígszínház, Valló Péter rendezésében. Tíz éve a Bárkában is bemutatták, Czajlik József izgalmas kísérletnek fogta fel a produkciót, és időnként volt is benne izgalom, de az nem állítható, hogy felejthetetlen előadás, frenetikus siker született belőle. Azt a fajta abszurdot, amit Gombrowicz képvisel, és amit például Lengyelországban, de akár Romániában is anyanyelvi szinten beszélnek, nálunk nehezen játsszák a színházak.  És bizony a Nemzeti premierjével ez a helyzet csöppet sem változott. Ez az agyas szerző ugyanis nem is dupla fenekű, hanem százfenekű, nehéz valamennyi rétegét megmutatni.

Az Operett esetében a legfelső réteg maga az operett műfaja, az első felvonás erre épül. Kell például egy monstruózus, pompázatos díszlet, hiszen Gombrowicz nem véletlenül beszél az operett monumentális idiotizmusáról. Amiben benne van, hogy ez egy nagy forma, nagy díszletek, káprázatos jelmezekkel, jókora szereplőgárdával, és majdnem operai méretű zenekarral szükségesek hozzá. Ehhez képest a Nemzeti Anita Magda Bojarska által tervezett díszlete spórolósnak tűnik, semmi csicsa, egy fehér építmény, lényegében terasz, az is csak a színpad egyik részét tölti ki, amúgy fekete körfüggöny látszik, meg csupasz csövek. Ez azért nincs rendjén, mert a harmadik felvonásban minél hatalmasabb, látványosabb dolgoknak kell a szereplőkre omlaniuk, hogy egészen eszelős legyen a kontraszt, a fenn az ernyő nincsen kas látványvilága, és a valóság között.

Persze akarhatja mondani a rendező azt, hogy már eleve elszürkült, lepukkant világban élünk, de akkor meg a jelmezek, amiket szintén Bojarska tervezett, miért rafináltan kimódoltak, miért piperkőcen fényűzőek? És szerencsére az Óbudai Danubia Zenekar is tükrözi a nagy formátumot, Bíró Péter, és a harmadik felvonásban, a zeneszerző, Piotr Salaber vezényletével képes bombasztikus és tényleg drámai lenni egyaránt. Kedvesen mókázva, ironikus szurkapiszkákkal, operettesen indul az előadás, bár az nem állítható, hogy jókorákat nevet a nézőtér, pedig a vaskos humor a jópofizó ripacskodás is beleférne, úgy jönne ki igazán, hogy ez csak hamis, látszatvilág. Trill Zsolt remekül teremti meg Fior divatdiktátor önajnározó, kényeskedő figuráját, ha az énekhangja nem is feltétlen áradó.

Incze József körülbelül annyit mutat Himaláj hercegből, hogy tökkelütött. Bánsági Ildikó hercegnéként igyekszik megmutatni azt a döbbenetet is, ami a festett kulisszák leomlásával jár. Az elég szerényen sikerült első felvonás után a produkció felerősödik. Kezd világossá válni, hogy Szatyori Dávid grófja, és Farkas Dénes bárója sem elégedhet meg azzal, hogy kényeskedő önelégültséggel egymással vetélkednek, kénytelenek lesznek valamit észrevenni abból, hogy szertefoszlik az a világ, amiben kivételezetten létezhettek.

Megszűnik az, hogy érdemek nélkül is az elit tagjainak tudhatják magukat. Lázadnak a lakájok, a kiszolgálók, az eddig elnyomottak, a szegények. Ők viszont vadul, hihetetlen gyűlölettel, fanatikusan, bármit kegyetlenül szétverve, elvakult, romboló indulattal teszik ezt. A harmadik felvonásra kő kövön nem marad. Minden tárgy és minden lélek összezúzva. Itt már csak a nulláról lehet újrakezdeni, és ennek megfelelően már eszmének sem marad más, mint a tiszta meztelenség. Az nem hazudik, nem próbál minket másnak feltüntetni, mint a ruha, társadalmi rangtól is független. Aki erre annyira vágyik, és egyre inkább mondogatja, az Albertinka, a darab meghódítandó primadonnája, Hasenfratz -Szegvári Júlia megszemélyesítésében.

Úgy lesz meztelen, hogy hosszú haja túl sok mindent eltakar belőle. Gombrowicz provokatív, vagány szerző volt, forradalminak, magát lázadónak vállalónak kellene lennie ennek a meztelenségnek. Ehelyett inkább csak dekoratív. Ahogy az amúgy fene nagy energiákat igénylő produkció sem jut el odáig, hogy elszántan, mindenáron tagadja a fennállót, és forradalmi hevületet gerjesszen. Érződik a küzdelem az anyaggal, az is érződik, hogy a lengyel rendező, Andrzej Bubien abszolút akart valamit, de a totális, nyíltszíni megsemmisülés, és az elszántság egy új világ építésére, inkább jelzés, mint fájdalmasan átélt, a deszkákon megjelenített, dermesztő valóság.

Szerző

Napsütés záporokkal fűszerezve

Publikálás dátuma
2014.09.08. 22:13
Fotó: Thinkstock
Kedden a napsütés mellett főként az Északi-középhegység térségében és nyugaton alakulhat ki délutántól elszórtan zápor, zivatar. A nap nagy részében mérsékelt lesz a délnyugati, nyugati szél. Marad a késő nyáriasan meleg idő, 25-30 fok közötti csúcshőmérséklettel.

Szerdán egy hidegcsepp hatására északnyugat felől felhőzetnövekedés várható, többfelé számíthatunk záporok-zivatarok kialakulására. A szél helyenként megélénkül. 20-27 fok közé melegedhet a levegő, délkeleten lesz a melegebb. 

Csütörtök csapadékos időt ígér, többfelé jelentős mennyiségű eső hullhat, főként a középső és keleti tájakon zivatarok is kialakulhatnak. A szél ezek környezetében megerősödhet. Nyugaton hűvös, keleten meleg idő várható.

Várhatóan ez a frontrendszer alakítja majd időjárásunkat még pénteken is, így ezen a napon is sokfelé eshet, több helyen jelentős mennyiségben. A szél élénk lesz, nyugaton marad a hűvös, őszi idő, keleten azonban 25 fok fölé melegedhet délutánra a levegő.

Szerző