Szűnjön meg a Kormány Kivételes hatalma!

A kormányzat nem akar berendezkedni az alkotmányosság szellemében, fél a néptől, fél attól, hogy itt kritika hangozzék el és ezzel Magyarország fejlődését, erősödését gátolja és akadályozza

Farkas István (szoc.-dem.): A kormány a törvényhozástól fölhatalmazást kapott, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek közüll- azokat tartsa, érvényben továbbra is, amelyeket szükségesnek tart.

A kormány ezt a meghatalmazást annyira alkotmányellenesen gyakorolja, mint azt soha egyetlen egy kormány még nem tette.

A kormány hatályon kívül helyezett egy csomó olyan rendeletet, amelyet a kivételes hatalom alapján adott ki, megtartott azonban olyan rendeleteket, amelyek kifejezetten a közszabadságokba ütköznek. Így megtartotta az egyesülési, a gyülekezési jog korlátozásáról és az internálásról kiadott rendeleteket, amelyek mind sértik a szabadságjogokat és ezért sértik alkotmányos életünket. Hatályban tartotta az esküdtbíróságra vonatkozó rendeletet is, hatályban tartotta a sajtót korlátozó rendeleteket, amelyek a gondolatszabadságot béklyóban tartják.

A kormányzatnak abszolutisztikus céljai vannak.

A kormány tehát eltért attól az ígérettől, amelyet a választásokon tett; ez pedig azt bizonyítja, hogy a kormánynak abszolutisztikus céljai vannak, azt bizonyítja, hogy ez a kormányzat nem akar berendezkedni az alkotmányosság szellemében, fél a néptől, fél attól, hogy itt kritika hangozzék el és ezzel Magyarország fejlődését, erősödését gátolja és akadályozza.

Az a kormányzati politika tehát, amelyet a kormány követ, egyoldalú. alkotmányellenes, munkásellenes osztálypolitika, olyan osztálypolitika, amely önzően rideg, amely nem számol az ország szükségleteivel, és amely nem veszi figyelembe azt a sok szenvedést, bajt, nyomort, nélkülözőt, amely ebben az országban van.

Ennek a kormányzati politikának következménye ezután, hogy annyi üldözés, annyi szenvedés és az egész állami gépezetnek egyoldalú működése annyi bajt csinál ebben az országban, amely elkeseríti, elidegeníti a népet. Mert a múltban is az volt a baj, hogy az állami közigazgatás arra a kényelmes álláspontra helyezkedett: ami új volt előtte, amit nem tudott megérteni, azt egyszerűen elnyomta, elfojtotta. Ezt a módszert követik most is.

A legutóbbi interpellációs napon hallottak önök egy csomó súlyos adatot. Bár van halmazával azóta is új és új adat, én nem akarom ezeket fölolvasni. Egy tényt azonban ki kell emelnem. Ez az egy tény az, hogy aki utóbbi időben megint ugyanazzal a rövidlátó közigazgatási szellemmel találkozunk, amely a régi világban annyi bajnak volt okozója.

Népszava 1922. szeptember 17.