- A Filmszextétika olyan kérdésekre is keresi a választ, mint hogy mit jelent a filmen a pornográfia, a koprofágia, a Lót-komplexus, de szóba keríti a szex-függést, a cenzúrát, a prüdériát és még egy sor kapcsolódó témát. Hogyan született ennek a könyvnek az ötlete?
- Louis Malle francia rendező Végzet című filmjében hangzik el egy különös gondolat: "Azért hódolunk be a szerelemnek, mert az ad értelmet életünk megismerhetetlen részének". E rendhagyó szerelmi történet nyomán kezdtem gondolkodni a modern filmművészet ilyen témájú darabjain. Később aztán tágult a kör, lényegében bő fél évszázad terméséből válogattam a példákat. Igyekeztem kitekinteni minden szélsőségre, amely megihlette a rendezőket.
- A kötet címe egyszerre játékos és bulváros. Nem bízott eléggé az olvasók érdeklődésében?
- Eredetileg A test szavai volt a címe. A kiadó javaslatára lett Filmszextétika, amely valóban játékos is, és kicsit bulvárszerű, de ez utóbbit egyáltalán nem bánom. Tudomásul kell vennünk, hogy a fogyasztók egy része, talán a többsége, a szórakoztatóipar termékei által részesül kultúrális élményekben. Őket is meg akartam szólítani.
- Hogyan válogatta össze azt a nagyjából 200 filmet, amelyek a könyvben szerepelnek?
- Amikor elkezdtem írni, nem határoztam el, hogy milyen filmek kerüljenek bele. Ahogy a különféle témák, mint amilyen a meztelenség, a prostitúció, a nagy korkülönbségű kapcsolatok, a Lolita-szindróma és hasonlók felmerültek, úgy tágult a kör, gyarapodtak a címek.
- Valamennyi filmet végignézte, amelyikről írt?
- Természetesen. Ez a szakmai minimum. Valamilyen módon, vagy mozivásznon, vagy DVD-lemezen, vagy letöltés révén láttam mindegyik filmet.
- Mi a különbség a hatvanas évek szex-forradalma és a hetvenes évek pornóhulláma között?
- Az első spontán módon született és zajlott. A beat-korszak lázadásából, a Woodstock-élmény hatásából fakadt, és elég sokáig ért partot. Hozzánk is késve ért el. A második egy politikai, részben kereskedelmi döntés nyomán uralkodott el, áradt szét Nyugat-Európából. Ha elveszett a szabadság, ha társadalmi léptékű az elfojtás, más téren kell szabadságot, vagyis inkább szabadosságot biztosítani az állampolgároknak. Persze ez csak Nyugaton működött, nálunk a pornó továbbra is tiltott gyümölcs maradt.
- Könyvében emlegeti a filmművészet szabadságharcát. Ezen mit kell értenünk a szexszel összefüggésben?
- Azt, hogy egyetlen életjelenség, emberi megnyilvánulás ábrázolása se legyen tilos. Hogy a nemiség, a testi szerelem bemutatása ne legyen korlátok közé szorítva.
- A filmeket vizsgálva mi volt a személyes tapasztalata, van-e éles, jól megkülönböztethető határ a szex és a pornó között?
- Ez ennek a problémának a csapda-helyzete. Mert igenis létezik a pornó. Minden korban létezett, csak folyton mozgott a határa, hogy mit tartunk annak. A könyvemben egy amerikai bíró szellemes válaszát idézem: "Nem tudom, mi az, de ha látom, megmondom". Ennél bölcsebben én sem tudok válaszolni erre.
- Többször használja azt a kifejezést, hogy a filmtörténet békeideje. Mit ért ezen? S mikor nincs már békeidő a filmtörténetben?
- Tulajdonképpen a való élet békeidejére gondolok. Amikor a szerelem és a szexualitás még kézen fogva járt, nemcsak a filmvásznon. Amikor kedves szerelmi háromszög sztorik borzolták a kedélyeket. Hogy meddig tartott a békeidő? Amikor egy kórházi hulláról nem az jutott a forgatókönyvírók és rendezők eszébe, hogy perverz filmhősök mit művelhetnének vele azon kívül, hogy eltemethetnék.
- A választott témáját tekintve konzervatívnak tartja magát?
- Szerelempártinak tartom magam.
- Ezzel a könyvvel befejezte a vizsgálódását, vagy folytatja a benne felvetett problematikát?
- Igen, folytatom. A magyar filmekkel eléggé mostohán bántam, mert azok is mostohán bántak a szerelemmel és a szexualitással. Most írok egy hosszabb tanulmányt arról, miért nem voltak szex-sztárok - talán az egy Karádyt kivéve - a hazai játékfilmekben.
- Azért akadnak témába vágó nevek és filmek. Például Makk Károly filmje, az Egymásra nézve, amely leszbikus nőkről szólt, a maga idején bátor úttörő volt, noha a szex nem jelent meg botránykeltően.
- Az azonos neműek kapcsolatával nemigen foglalkoztam, mert akkor kétszer olyan hosszú lett volna a könyv. Egyébként a magyar film egy kicsit, talán nem is kicsit, mindig a nemzetközi trend után kullogott. Emlékezzünk vissza, milyen botrányszámba ment a Jancsó-filmekben látható meztelenség a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A hazai szerelmi háromszög történetek pedig általában megvédték a rossz házasságot, régebben mindig a külső kapcsolat került vesztes pozícióba. A magyar filmhősök és hősnők csak lázadoztak, de nem győztek. Csak az utóbbi évek vígjátékai – például a Poligamy, a Csak szex és más semmi, a Nőm, nejem, csajom - vették a bátorságot, hogy merészebbek legyenek. De erről már a folytatásban lesz mód beszélni.