Kulka János betolja Lang Györgyit, aki papucsban van, és rajta két különböző élénk színű zokni. Ezen nincs semmi meglepő, a színésznő, énekesnő szokott extravagánsan öltözködni. Leül mellé Kulka szintén a tőle megszokott eleganciában, fekete, jól szabott öltönyben, kényelmesen elhelyezkedik, majd akkurátusan keresztbe teszi a lábát, ekkor látszik, hogy rajta is felemás zokni virít, finoman fogalmazva, nem az öltözékéhez illő sötét tónusban. Persze jókora nevetés lesz, és ez meg is teremti a Színikritikusdíj-átadó gálaesthez az alaphangulatot. Lang és Kulka ugyanis a műsorvezetők. Így rögtön érzékelhető, hogy lesz ironikus humor, és lesz sokféleség is, ez az est annak jegyében zajlik, hogy virágozzék temérdek virág.
Egy díjátadó persze mindig embermustra is. Érdekes ki hogyan reagál, mit mond a díj átvételekor, milyen csalódott annak az arca, aki nem kap, vagy éppen mennyire képes örülni az ő kategóriájában mások boldogságának. Már jó néhány éve ugyanis a 15 kategóriában három-három jelölt nevét hozzák nyilvánosságra, és - mint az Oscar-díj esetében - csak a gálán derül ki, hogy melyikük is kapta az elismerést. Azok szavazhatnak, akik az elmúlt szezonban legalább kilencven produkciót láttak.
A díj értékét az adja, hogy független civil szakmai szervezet tagjai ítélik oda, titkos szavazással, így nem szól bele a politika. Ez viszont azzal is jár, mint Bagossy László videó-üzenetében pikírten mondta, hogy a "Színikritikus-díj szerintem a legjobb díjak egyike, pénz nem jár vele, de szégyellni se kell, mint azokat a díjakat, amelyekkel pénz jár." Kétségtelen, hogy ennek a díjnak olyan időkben egyre nő a rangja, amikor gyakran az elismerések odaítélésénél nem feltétlenül a szakmai szempontok a legfontosabbak.
Lang és Kulka időnként fel is olvasnak olyan részleteket, amik furcsa szempontokat, különös világnézetet tartalmaznak, és visszájukra fordulva mulatságossá válnak, például a remény színházáról, vagy éppen meglehetősen sematikusnak, előítéletesnek tűnő mondatokat az újdonsült biológia tankönyvből. Néhány fiatal színész, Bárnai Péter, Lakos Fanni, Horváth Kristóf, Mohai Tamás, Réti Iringó állandóan bejön, vagy éppen kiviharzik, rendszeresen jelen van a színpadon, gesztusokkal, mimikával, énekkel, erőteljes mozdulatokkal véleményezik a történeteket, táncolnak, ha úgy alakul a földön csúsznak-másznak, örökmozgók, energiabombák. Időnként túlspiláznak valamit, de vitalitásuk üdítő.
Fodor Tamás először életműdíjat kap, neki Nyakó Juli és Nagypál Gábor színésztársai adják át, Nyakó éppen 33 éve dolgozik vele, azt mondja, krisztusi korba értek. Nagypállal éppen a múlt héten volt közös premierjük a Szkénében, és önként, saját maga kinevelve az utódját, neki adta át a Stúdió "K" vezetését. Fodor kajánul odaszól nekik, hogy "jobban meg vagytok hatódva, mint én", és tényleg meg vannak. De persze azért Fodor is meghatódott, bármennyire is igyekszik leplezni, hiszen igazán dörgő, szívből jövő taps fogadja.
Elmondja, hogy olyan nagyon az elismerésekkel nem lehet mit kezdeni, azok megmagyarázhatatlanok. És beszél két igazán komoly elismeréséről. Az egyik, amikor Szolnokon, a híres Vasziljev rendezésében játszott, akkor egyszer csak Törőcsik Mari azt mondta neki, "Idefigyeljen Fodor, mondtam én már magának, hogy magával elég jó játszani!?" A másik pedig, amikor egy kislány bement a Stúdió "K"-ba egy gyerekelőadásra, és azt kérdezte a papájától, hogy "Apu, ez színház? Ez teljesen olyan, mint otthon."
Bár ez állítólag igazán nem jellemző rá, Szandtner Annán, aki a legjobb női főszereplőnek bizonyult az Örkény Színház Stuart Mária előadásában nyújtott teljesítményéért, látszik leginkább az elérzékenyülés. Pár mondatot présel ki köszönetül, aztán megilletődve elakadnak a szavai.
Pintér Béla bezzeg meglehetősen flott, amikor a legjobb drámáért járó elismerést vehetné át, még csak videó üzenetével találkozunk, úgy hallom fellépésen volt. De aztán a program végére megjelenik teljes életnagyságban, és nagyon örül, hogy Pintér Béla és Társulata nem a független kategóriában, hanem valamennyi produkció között minősült a legjobbnak. Azt mondja, utoljára ilyen a Schilling Árpád által a Krétakörben rendezett Sirály előadásával fordult elő. És ehhez úgy látszik, kell Csákányi Eszter, teszi hozzá, aki a Krétakörben is játszott, ahogy náluk szintén.
A legjobb független előadás egyébként, a szintén a Szkénében bemutatott, Irtás lett, a Forte Társulattal, melynek tagjai két színész kivételével, ábrázolandó a nagy összetartást, valamennyien ki is mennek meghajolni.
Jó hangulata volt a Néder Panni rendezte estének. Rövid időre már-már olyan érzésem támad, hogy egészen egységes a szakma, persze tudom, hogy ez csak délibábos, villanásnyi érzéki csalódás.