(Zimony, szeptember 27.) A szerbek háromnapos pünkösdi királyságát Zimonyban végignézte egy itteni ácsmester, aki nem hagyta el a várost, amikor a monarchia katonái kivonultak innen. De nem történt semmi baja, mert Zimonyba elsőnek a sorkatonaság lépett be és csak azután jött a komitácsik orgyilkos hada, amelynek vérengző kedvét azonban leintették a szerbek.
— Amilyen tökéletes rendben hagyták el a csapatok a várost — beszélte az ácsmester — éppen olyan nyugodtan mentek el a polgárok is Zimonyból. Teljes volt a rend, a lakásokat lezárták, de poggyászt senki sem vitt magával, mert tudta, hogy csak néhány napra kell elhagynia a várost. Velem együtt vagy huszonöt polgár maradt Zimonyban, akik a katonaságnak is megmondották, hogy ingóságaikat akarják megvédeni és ezért nem mennek el a városból. Szerdára virradó éjjelen történt a mi katonaságunk távozása. Mi az egész éjszakát a Glavna-ulicában, a szabadban töltöttük. Engem és egy társamat az itt maradt polgárság előörsül küldött ki a Duna partja felé eső sétányra és mialatt a szerbek pontonokon hidat vertek, mi itt vártuk be a szerb katonákat. Csütörtökön reggel negyedhat órakor éppen egy fatelep előtt állottunk, amikor hirtelen a Duna felől előtűnt három szerb katona. Puskájuk a jobb hónuk alatt volt és amint megláttak bennünket nyugodtan a sétányon állni, fölemelték fegyverüket.
— Ne pucajte! (Ne Jöjjetek!) — kiáltottuk feléjük, amire a szerbek vállukra akasztották a fegyvert, közelebb jöttek hozzánk és nyomban érdeklődni kezdtek aziránt, vajon van-e katona a városban. Elmondottuk, hogy amennyire mi láttuk, a város belső részén nincs katona, a felső részekről pedig: nem tudunk információt adni. Mialatt ez a rövid párbeszéd lefolyt, már jöttek öt-hat felől a szerb előőrsök. Hogy láttak bennünket a szerb katonákkal diskurálni, szó nélkül elhaladtak mellettünk és mentek a városban katonákat fölkutatni, de persze, egyetlen egyet sem találtak. Közben mi elsétáltunk a pályaudvarig, ahol mintegy 2000 katona gyülekezett Gyukits Szvetomir szerb őrnagy parancsnoksága alatt, akit kineveztek a szerbek Zimony várparancsnokának és aki proklamációt is osztatott szét a városban. Talán háromnegyed óra múlva visszatértek az előőrsök és jelentették, hogy a városban idegen katona nincsen, amire a parancsnok utasítást adott, hogy a városi tanács vezető tagját keresse föl egy bizottság. A tanácsnak ez a megbízottja pár perc alatt a pályaudvaron is volt és átadta a szerbeknek a várost. Erre megkezdődött a csapatok beözönlése a városba. Mondanom sem kell, hogy első útjuk a korcsmákba vezetett, ahol leitták magukat, de úgy látszik, szigorú parancsnokuk lehetett, mert vigyáztak arra, hogy botrányt ne csináljanak. Nem is volt itt semmi különösebb baj a szerbekkel, de nem is maradtak soká. Elvonultak innen, alig néhány embert hagyván vissza őrségül, de harmadnap már hanyatt-homlok rohantak vissza. Átfutottak a pontonhídon a Száván, a városban egy fillér kárt sem csináltak és ha nem viszi gyorsan őket a lábuk, hát alig jut el ember közülük a Száváig. A mieink már itt voltak és a Dunán ismét megkezdte a monitor a működést. Azóta friss erővel folyik ismét a harc, amely reánk nézve nagyon kedvező lehet, mert például az utolsó napokban alig hoztak ide a kórházakba a kötöző, állomásokról sebesülteket.
Népszava 1914. szeptember 28.
