Mága Zoltán: koncert olimpikonokért

Mága Zoltán hegedűművész szerdán este jótékonysági koncertet ad barátaival a Szent István Bazilikában a 2015-ös Los Angelesi Nyári Világjátékokon részvevő sportolók javára.

A műsoron Bach, Vivaldi, Schubert, Kodály, Csajkovszkij, Mozart művei szerepelnek. Fellép Kis B. Attila operaénekes, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, Szenthelyi Miklós hegedűművész - mind Kossuth-díjasok -, négy énekes: Pándy Piroska, Szekeres Adrien, Sümegi Eszter és Csík Sándor, valamint a Primarius Szimfonikus Zenekar és a Ymiso Kamarazenekar Silló István vezényletével.

Mága Zoltán a Magyar Speciális Olimpia Szövetség tiszteletbeli művészeti nagykövete. A koncerttel szeretné segíteni a speciális olimpikonok tengerentúli részvételét, hozzájárulva utazási költségeikhez. Karitatív akciójával is fel kívánja hívni a társadalom és a közvélemény figyelmét az értelmi fogyatékossággal élők helyzetére, arra, hogy egy apró támogatással, vagy pusztán egy kis figyelemmel is esélyt, lehetőséget lehet adni a hátrányokkal élő embereknek.

A Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ) immár 25 éve tervezi, szervezi és bonyolítja az enyhe, középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékossággal élő, továbbá a halmozottan fogyatékos emberek rendszeres edzés- és versenyprogramját. A jövő nyári Los Angeles- i Világjátékokon 14 sportágban szerepelnek majd versenyzőink.

Az MSOSZ elnöke, Lengyel Lajos emlékeztetett rá, a Speciális Olimpia alapelve azon a meggyőződésen alapul, hogy - megfelelő segítséggel - az értelmi sérült emberek is képesek tanulni, ezáltal a társadalom aktív és hasznos tagjává válni, ezzel párhuzamosan élvezni az élet adta örömöket a munkában, az emberi kapcsolatokban, a szabadidős tevékenységekben, így a sportban is.

Szerző

Több jó film, mint díj San Sebastianban

Publikálás dátuma
2014.09.29. 07:48
Carlos Vermuté (jobbra) az Arany Kagyló FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
A 62. San Sebastianban rendezett filmfesztivál minden tekintetben szokásosan jó volt: a szervezés, a művészi színvonal, a témák sokszínűsége, nem szólva a tipikusan spanyol vendégszeretetről, amelyhez könnyű hozzászokni. Igazság szerint a díjakat meg kellene kétszerezni, annyi kiváló filmet láttunk. Igaz, épp némelyik díjazott kétséget hagy érdemei felől. Ilyen rögtön az argentin-spanyol produkcióban készült legjobb európai filmnek talált Relatos Salvaies (Vad történetek), Demián Szifrón mozija. 

A hivatalosan elismert filmek előtt feltétlenül érdemes szót ejteni néhány díj nélkül is izgalmas filmről. Mindenek előtt Lauren Cantet Return to Ithaca (Visszatérés Itakába) című művéről. Egy kubai bárban alkony táján, estébe nyúlóan minden nap öt jó barát találkozik annak emlékére, hogy egyikük tizenhat évi távollét után visszatért Spanyolországból.

Díjak San Sebastianban

Arany Kagyló - lgjobb film: Carlos Vermut: Magical girl (A mágikus lány);
A zsűri különdíja: Cédric Kahn Wild life (Vad élet),
Legjobb rendező: Carlos Vermut
Legjobb színésznő: Paprika Steen - Stille hjerte (Csöndes szív), r: Bille August
Legjobb férfi színész: Javier Gutiérrez - La isla minima (A legkisebb sziget), r: Alberto Rodríguez
Legjobb operatőr: Alex Catalán (La isla minima)
Legjobb forgatókönyv: Dennis Lehane - La goccia (A csepp), r: Michaël R. Roskam
Új Rendezők KUTXA -díja Kristina Grozeva, Petar Valchanov - Urok (A lecke)

Felelevenítik ifjúságukat, álmaikat, emberi és ideológiai csalódásaikat. Megindítóan szép filmköltemény. François Ozon az Une nouvelle amie (Egy új barátnő) című alkotásában elmélyíti a Nyolc nőben már látott pszichológiai megközelítést, mesterien, finoman.

Az érzelmek és feszültségek egyensúlya, a barátság és szerelmi szenvedély, az önazonosság és érzelemgazdagság, a melegbarátság és a homoszexualitás hétköznapi megjelenítése remek a színészek gazdag játékával.

Lehetetlen nem gondolni Almodovárra, hiszen a film szerzője azonos az Eleven hús és több más Almodovar film írónőjével. Csakhogy a távolság is világos: Ozonnál a realitás a vörös fonál, de nem hiányoznak a bohózati elemek, a szarkazmus, a találékonyság és a maró irónia sem. A trió: Roman Duris, Anais Demoustier és maga Ozon képes szórakoztatóan gondolkodtatni, hála Ruth Rendellnek az irodalmi fogantatásért.

Az Új Rendezők szekció egyik díjvárományosa volt Gerő Marcell Káin gyermekei című filmje, amely sajnos nem nyert, akárcsak Simon Jaquemet Chriegje sem, pedig mindkettő igen figyelemre méltó alkotás. Hasonlóképpen díj nélkül aratott nagy sikert a 2000 Days on the Earth (Húszezer nap a Földön). Nick Cave filmje egy művész egy napjáról szól a fikciós és dokumentarista eszközök vegyítésével.

A Lasa Y Zabala című filmmel a spanyol ólomévek térnek vissza David Tanovic bosnyák rendező jóvoltából. Az ETA két elrabolt, megkínzott és megölt harcosa áll a történet középpontjában. A Civil Gárda által elkövetett akció valódi felelőseire még a per során sem derül fény.

A két főbb díjat elismert film közül az Arany Kagylót Carlos Vermut alkotása nyerte: a Mágikus lányban különböző sorsok keresztezik egymást, miközben lelki sebek tárulnak fel. Alicija beteg kislány, aki egy japán sorozatról, a mágikus lányról fantáziál. Megismerjük Barbarát, a pszichés problémákkal küzdő szép lányt és Demiánt, a visszavonultan élő tanárt, aki nem tud szabadulni sötét múltjától.

A három szereplő sorsa egy zsarolási helyzetbenfut össze, ahol az ösztönök és az értelem tragikus harcban ütköznek meg. A Vad élet francia rendezője, Cédric Kahn történetének középpontjában családi dráma áll, egy kétgyerekes apától elvált felesége visszapereli a gyerekeket, de az apa ragaszkodik hozzájuk, s nem adja oda őket.

Tomboló siker

Publikálás dátuma
2014.09.29. 07:47
Az előadásban a tánckar is főszerephez jut, középen Kiss Ernő Zsolt és Muri Enikő FORRÁS: MADÁCH SZÍNHÁZ
A hétvégén bemutatott Mamma mia! a Madách Színházban őrült nagy siker. Állva tapsoltak és éljeneztek a nézők, egy részük pedig előadás után feltódult a színpadra és a színészekkel, táncosokkal együtt ropta.

Már tavasszal pillanatok alatt elkeltek őszre a jegyek, a Mamma mia! magyarországi premierjén, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, zsúfolt házak voltak. A Madách Színház Pesten hármas szereposztással megerősítve mutatta be az Abba együttes valamikori dalaiból álló musicalt, vagy mondjunk inkább zenés játékot, hiszen a nóták gyakran nem viszik előre a cselekményt, sokszor inkább csak betétek.

A vonzerejük a fülbemászó édeskésségükön kívül valószínűleg abban van, hogyha elkeseredésről, magányról, némi fájdalomról szólnak, akkor is megmaradnak könnyednek, sőt tulajdonképpen örömet sugárzónak, amit jelez a led falon kivetített háttér, vonzó mediterrán kék ég, alatta a végtelen, barátságos tenger.

Aztán időnként gyülekeznek a fellegek, valamennyire tornyosulnak a hullámok, de még egy kisebb vihar, nemhogy nagyobb, sem kerekedik, alapjában vidámság, némi csetepatén, lelkizésen kívül azért csupa vígság, élettel teli energia az élet azon a napfényes görög szigeten, ahol a produkció játszódik.

A filmbeli változatban azért ott volt Meryl Streep, aki utánozhatatlan, fanyar humorával, maró öngúnnyal, lefegyverző játékossággal és nőiességgel ellensúlyozta az újra és újra támadó negédességet. Ő játszotta azt az anyát, aki egy emlékezetesen szép nyáron három pasassal is szeretkezett a történet szerint, majd egyedül nevelte, a nem tudni melyiküktől származó lányát, aki már felcseperedve, húszévesen éppen esküdni készül.

És titokban, az anyja nevében, meghívja mindhárom ipsét, mert végre szeretné megismerni őket, meg azt is ki akarja deríteni, hogy melyikük az apja. Mindhárom férfi eljön, és aztán persze ebből lesz a nem túl nagy bonyodalom, csak annyi, amennyi a slágerek között módjával elfér.

Vagyis mondjuk ki, túl eszelős dráma nincs, Benny Andersson, Björg Ulvaeus, Catherine Johnson alkotása tulajdonképpen nem megy túl a kellemesség szintjén. A produkció a zenén kívül a jó karaktereken múlik, no meg a tánckar lendületén.

Az általam látott előadáson, amiről a premieren nemhogy műsorfüzet, de még szórólap, vagy legalább fénymásolt szereposztás se volt kapható, Gallusz Nikolett játszotta az anyát, Donnát. Kicsit fiatal a szerephez, ami azért arról szól, hogy egy erősen középkorú hölgy még mennyire vonzó tud lenni, milyen elementáris. Az is a siker titka, hogy a darab fennen hirdeti, "nemcsak a húszéveseké a világ."

Galluszról eddig is tudtuk, hogy képes veszettül nőies lenni, meg hogy az énekléssel sincs gond, az energiabombát ugyancsak probléma nélkül eljátssza. Kis irónia is van, de azért az nem állítható, hogy szeles hebrencsségén, fancsali világlátásán, állandóan adagolt szúrós megjegyzésein halálra nevetjük magunkat, ahogy ez Meryl Streep esetében adott. A szerepnek ezt az oldalát kellene még nagyon fejleszteni, ha lehetséges.

Amúgy az egész produkciónak jó a ritmusa, van sodrása, ami döntő mértékben Tihanyi Ákos lendületes, kajánul játékos koreográfiájának, és a felkészülten lelkes, munkát, izzadtságot nem kímélő, odaadóan tehetséges tánckarnak köszönhető. Melynek tagjai miközben abszolút képesek egyszerre mozogni, nem dróton rángatott marionettek, hanem külön-külön is karakterek.

Békaemberként, lábukon jókora uszonnyal, előadott táncuk fergeteges. A Kocsák Tibor vezényelte zenekart, a szereplőktől elzárva, nyilván az ideális hangzás érdekében, "kalitkába" csukták, ezt nem tartom szerencsés megoldásnak, hiszen így, bármennyire is odaadóan játszanak, nehéz együtt lélegezniük a színészekkel.

Igazi karakter a Donna egyik barátnőjét megformáló Balogh Anna, és az anya egyik volt szeretőjét alakító Hajdu István. Kettősükben, amiben már-már összeborulnak, de azért igyekeznek távolságot is tartani, sután ügyetlenek, kedvesen félszegek, és pikírten gunyorosak, ez a produkció legjobb jelenete. Övék a legerőteljesebb színészi alakítás.

Donna lányaként Muri Enikő jól énekel, hozza az őszinte, és némiképp akaratos, kívánatos virágszál szerepét, de színészi szempontból némiképp egysíkú, ennél azért sokkal több árnyalat beleférne még ebbe a persze eléggé sematikus szerepbe is. Kiss Ernő Zsoltnak nem is marad sokkal több, minthogy rajongjon érte az oldalán. Nagy Balázs adja Samet. aki újra belehabarodik a kezdetben megközelíthetetlennek látszó Donnába.

Férfias, de nem túlzottan rámenős, ugyanaz a típus, mint választottja, benne van a korban, de se testileg, se lelkileg nem tunyult el, képes lehet akár még nagy szerelemre is. Ladinek Judit és Weil Róbert szintén egymást "kóstolgatják" Donna barátnőjeként illetve az anya volt szeretőjeként. A barátnők akkor vannak igazán elemükben, amikor a fiatalkori felállásban, Szűcs Edit fénylő, testhez simuló ruháiban, egykori önmagukat is parodizálva, énekestrióként mulattatják az összegyűlt vendégseregletet.

Bátonyi György valóságot másoló görög házai, meg a led, a falon hullámzó tenger, ami számomra túl direkten, egyszerűen mutatja a szereplők hangulatát, megfelelően teremtik meg a játék miliőjét. Szirtes Tamás pedig ennek a műfajnak az ősprofijaként mindent összeszervez, egymáshoz simít, és úgy csinál, hogy az a közönségnek a legeslegjobban tetsszen.

A Mamma mia! előadása hajszálpontosan az, amit a színház ígér, és amit a publikum elvár. A produkció versenyre kelhet a Macskák monstre sikerével. Igaz, T. S. Eliot játékosan szellemes versei sokkal elmésebbek, mint a most hallható dalszövegek, és Webber zenéje is maga a bonyolult, árnyalt összetettség az Abbáéhoz képest, de minél elviselhetetlenebbül kiismerhetetlenebb és letaglózóbb a világ, annál többen vágynak a mind szimplifikáltabb és boldogabb visszatükrözésére. És ez a produkció ezt tökéletesen nyújtja.

Szerző