Vállalom a véleményemet

Publikálás dátuma
2014.10.10. 07:45
Kováts Kriszta szerint jó Abba-dalokat énekelni FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A Rock Színház egyik alapító tagjaként is ismert Kováts Kriszta jelenleg a Madách Színházban a Mamma Mia! című musicalben játssza nagy sikerrel Donna Sheridan szerepét. Ma este a zenekarával lép fel a Capa Központban.

- Gondolta volna, mondjuk tíz évvel ezelőtt, hogy önt a Madách Színházban fogják ünnepelni 2014-ben?

- Nem. 1988-tól két évig voltam már a Madách Színház tagja, de akkor nem volt sikeres ez az együttműködés.

- Mi történt?

- Csak átvett szerepeim voltak. Aztán Kerényi Imre igazgató el is küldött. Azt mondta, túl sok itt a szőke színésznő.

- Komoly szakmai indok. Hogy került újra kapcsolatba a Madách Színházzal?

- A kapcsolat teljesen nem szakadt meg soha, hiszen a Macskák jubileumi előadásaira mindig visszajártam. A kollégákkal is jóban voltam. Aztán jött a Mamma Mia! és úgy gondoltam, ezt mindenképp meg kell próbálnom.

- Elment a meghallgatásra?

- Hogyne. Nekem jutott a 170-es sorszám. Az összes szerepre voltunk 500-an. Későbbi válogatáson Donna szerepére már csak 15-en maradtunk.

- Szokott meghallgatásokra járni?

- Néhányon voltam már. Nehezen szoktam ezt meg, de be kell látni, most ilyen világot élünk. A mostani válogatásra Szirtes Tamás személyesen hívott. De olyanok is járnak ezekre a megmérettetésekre, akik rendszeresen játszanak a Madách Színházban, velük sem tesz senki kivételt.

- Hogy zajlott a válogatás?

- Négy dal közül kellett választani kettőt.

- Az Abba dalait kedvelte korábban?

- Igen szerettem őket, bár korántsem annyira, mint a Beatlest. Az Abbát profinak tartottam és elismertem a teljesítményt, de a Beatlesért valósággal rajongtam. Az Abba a szórakoztató zeneipar piacát célozta meg vokális, több szólamban megszólaltatható dalokkal. Jó ezeket énekelni.

- Nem túl egyszerűek?

- Azt nem mondanám, van, amelyik könnyűnek látszik, de egyáltalán nem az. A koreográfiával együtt némelyik iszonyúan nehéz.  

- Tihanyi Ákos felpörgetett koreográfiájától a próbák elején nem rémült meg?  

- Dehogynem, már a válogatáson, amikor nagyon gyorsan kellett megtanulni néhány nagyon kemény koreográfiai elemet. De Ákos megmentett, mert amikor látta, hogy bizonytalan vagyok, azt mondta, ne törődj vele, ha valamelyik mozdulat nem jut az eszedbe, csináld tovább, az a feladat, hogy add el és higgy benne. Ezután már nem volt baj.

- Régen dolgozott ekkora színházi nagyüzemben. Ez nem jelentett gondot?

- Valóban régebben próbáltam ilyen körülmények között, de nagyon jól esett. Segített Szirtes Tamás profizmusa, ő pontosan tudja, hogy mit akar, de elvárja a színésztől, hogy ebben az egészben partner legyen. Négy hónapig próbáltunk három szereposztásban napi 8-10 órát, de amikor ott voltam, egyszer sem emelte fel hangját. Annyira kedvesen és humorral instruál, hogy az embernek kinyílik a fantáziája és kedve lesz megcsinálni a soron következő feladatot, sőt a saját ötleteket is figyelembe veszi. Bár a legfontosabb, hogy az egész bombabiztos legyen, és így a színész megérti, ha nem óriási a mozgástere.  

- Gondolom, azért önt sem lepte meg a Mamma Mia! sikere, a Madách Színház ezzel a vállalkozással eléggé biztosra ment.

- Az Abba dalain túl a nézőknek jó látni olyan figurákat, amelyekkel azonosulhatnak. A végén aztán jön a nagy happy and, fel lehet jönni a színpadra táncolni, lehet a színészekkel közös fényképeket készíteni. Mondom is a többieknek, más előadásban, ha vége a darabnak kifújhatja magát az ember, de itt jön egy "harmadik felvonás", a tapsrend. Ebben kapásból van egy gyorsöltözés és végig kell táncolni, énekelni az egészet. Jól esik, de bírni kell energiával.

-  Az egyik partnere a felvállaltan jobb oldali szimpatizáns Sasvári Sándor, ön pedig az elmúlt években részt vett civil tüntetéseken. Beszéltek erről egymással?

- Higgye el a négy hónap alatt egy szót sem. Sasival sokkal több dolog köt össze, mint ami elválaszt. Ő is alapító tagja volt a Rock Színháznak. A mi közös múltunk mindennél erősebb. Mellékes, hogy mi most mást gondolunk a közéletről, vagy a politikáról és ez úgy hiszem teljesen normális. Sasit meglátom és egyszerűn megörülök neki és ő is így van velem. Nem lenne jó, ha ezt elrontanánk. Egyébként sem szeretném a nézőket táborokra osztani.

-  Van olyan kolléga, akivel megromlott a viszonya, mert különbözött a politikai szimpátiája?

-  Egyszer ért ilyesmi retorzió, amikor Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója egy lekötött rendezésemet nem volt hajlandó bemutatni, mert valamilyen közéleti megmozduláshoz adtam a nevemet. Aztán, amikor máshol megrendeztem ugyanezt a darabot, több olyan színész segített, aki közismerten a jobboldalhoz köthető. Magánemberként mindig is vállaltam a véleményemet. Fontosnak tartottam például, hogy köszöntsük fel Göncz Árpádot a születésnapján, vagy kiálljak a köztársaság mellett. De én ezt magánemberként teszem. Pártrendezvényeken soha sem léptem fel. Civil tüntetéseken részt vettem, és ha úgy érzem a jövőben is ott leszek ezeken a megmozdulásokon.

-  A Mamma Mia! sikere hozhat új feladatokat?  
-  Nagyon örülnék. Jó lenne, ha Szirtes Tamás a jövőben is gondolna rám egy-egy feladatnál. De annak is örülnék, ha a zenekaromat, a Kováts Kriszta Kvintettet hívnák sokfelé. Ma este a Capa Központban lépünk fel a Fotóutca Fesztivál egyik programjaként a Budapest bámészkó című lemezem dalait játsszuk, ehhez egyébként megjelent egy kötet is a Kossuth Kiadó gondozásában és a dalokhoz Nádasdy Ádám írt remek tárcákat, ezekből is felolvasok majd a koncerten.

Szerző

Francia szerzőé az irodalmi Nobel-díj

Publikálás dátuma
2014.10.09. 17:46
Patrick Modiano Forrás: Facebook
Patrick Modiano francia írónak ítélte oda a 2014. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia. A testület indoklása szerint a 69 éves írót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait. Patrick Modiano művei tömörségükről és filozófiai mélységükről ismertek. Több írása magyarul is megjelent.

Nobel Alfred végrendelete szerint az irodalmi Nobel-díjat olyan személyiségnek kell odaítélni, aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá. Számos bírálat érte a múltban a Svéd Akadémiát amiatt, hogy egy sor olyan neves szerző nem kapta meg az elismerést, akik valóban rászolgálhattak volna. A csütörtök délutáni díjátadó előtt kenyai, amerikai, japán és fehérorosz szerzőt tartottak a legesélyesebbnek a fogadóirodák, az előzetes találgatások azonban ezúttal sem jöttek be: a francia regényíróra, a legalább harminc művet megjelentetett Patrick Modianóra esett az ítészek választása. Arra a szerzőre, akit pályafutása során már számos elismeréssel jutalmaztak műveiért.

Jean Patrick Modiano 1945-ben született Boulogne-Billancourtban az olasz Albert Modiano és Lousia Colpijn belga színésznő gyermekeként. Apja kikeresztelkedett zsidó családból származott. Fiuk sok időt töltött anyai ági nagyszüleinél, hogy elmélyítse flamand nyelvtudását. Anyja, Louisa nem sokat törődött sem Jeannal, sem 1947-ben született öccsével, Rudyval. Apjuk pedig hamar elhagyta a családot. Jeant öt évesen megkeresztelték, és a katolikus Thones-i Szent József Kollégiumba íratták be. Később a párizsi VI. Henrik gimnáziumban tanult, itt is érettségizett. Egyedül öccsét érezte igazán közel magához, aki súlyos betegségben, 1957 februárjában meghalt. Ez a trauma egész életére rányomta bélyegét.

Patrickot anyja barátja, Raymond Quenau támogatta, tanítgatta. Jean inkább apja természetét örökölte. Mindig nagyravágyó tervei, "balzaci ambíciói" voltak, folyvást azon járatta az eszét, hogyan gazdagodhatna meg. Egy időre abba is hagyta tanulmányait, hogy kidolgozza "nagy terve" részleteit.

A hatvanas évek elején mintegy két évet Spanyolországban töltött el. Szüleihez továbbra is ambivalens viszony fűzte, apjával több évig szóba sem állt. Anyja sajátos életvitele következtében teljesen elszegényedett. 1965-ben aztán beiratkozott a Sorbonne bölcsészkarára, főként azért, hogy későbbre tolja kötelező katonai szolgálatát. Az egyetemi órákra nemigen járt be.

Húszas évei elején járt ekkor, de még mindig csak csellengett a világban. Raymond Queneau próbált segíteni neki abban, hogy elevickéljen az élet labirintusában. A Zazie a metrón című regény szerzője vezette be az irodalom világába, magával vitte koktélpartikra, ahol megismerkedhetett a párizsi kultúra krémjével.

Első regénye 1967-ben jelent meg a La Place d'Étoile címmel. Ezt az évet már teljes egészében az írásnak szentelte. Egyik egykori iskolatársával pedig sanzonalbumot adott ki. Nem titkolt célja az volt, hogy bekerüljön a sztárok világába. 1970-ben feleségül vette Dominique Zehrfusst, az építész Bernard Zehrfuss lányát. Két gyermekük született, a későbbi rendező Zina (1974) és Marie (1978), aki ismert író és énekes lett.

Patrick Modiano harmadik regényével, az önéletrajzi elemekkel ötvözött, s a Franciaország nácik általi megszállása idején játszódó Les Boulevards de ceinture című munkával vonult be az irodalom halhatatlanjai közé: az 1972 októberében kiadott regénye megkapta a Francia Akadémia nagydíját.

Bár a II. világháborúról nem őrizhetett emlékeket, munkáiban mégis gyakran e témakört járja körül. Szülei életét, környezetét, gondolkodását próbálta megérteni, hogy ezáltal saját identitását is jobban megismerje. Az 1973-ban Louis Malle rendezővel írt forgatókönyve, a Lacombe Lucien szintén ebben a korban játszódik. A műben egy fiú érzésvilágával foglalkozik, aki az ellenálláshoz kíván csatlakozni.

Munkái az identitáskeresésen kívül, a társadalom változásainak feltárására épülnek. A regényeket narrátor meséli el, aki szinte mindig a háttérben marad, megfigyelőként viselkedik, s próbál logikus értelmet adni az eseményeknek. Mondiano, illetve narrátora időnként az emlékezet építőmestere: sok jelentéktelen részletből építi fel a nagy egészt. Némely regényeinek egyes részeit mintha történész vagy detektív vetette volna papírra.

Gyakori témája az apa, az apaság. Talán számára is örök rejtély marad apja viselkedése, múltja. Az írás révén próbál közelebb kerülni hozzá, ha már a való életben ez nem sikerült. (Sosem tudta meg, hová temették.)

Világszerte legismertebb műve a magyarul is megjelent Sötét boltok utcája, amelyért 1978-ban megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Kalandregényét szinte hónapok alatt számos nyelvre ültették át. Narrátor hőse saját emlékezetvesztését mondja el, illetve azt, milyen izgalmas nyomozások után derítette ki, mi a neve, s ki az a lány, akivel 1943-ban a megszállt Franciaországból Svájcba akart menekülni.

Modiano bár a pezsgő francia fővárosban él, mégis igyekszik távol tartani magát a világ zajától. Újságírókat nem fogad, interjúkat nem ad. Francia írók közül legutóbb - 2008-ban - Jean-Marie Gustave Le Clézio részesült a díjban, amely mellé 8 millió svéd korona (272 millió forint) is jár.


Művei magyar nyelven
Sötét boltok utcája Bp.: Magvető, 1980.
Augusztusi vasárnapok Bp.: Elek és Társa Kiadó, 1996.
Dora Bruder Bp.: Vince Kiadó, 2006.
A Kis Bizsu : Tarandus Kiadó 2014

Ő kapta az irodalmi Nobel-díjat

Patrick Modiano francia írónak ítélte oda a 2014. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

A testület indoklása szerint a 69 éves írót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait.

Patrick Modiano 1945. július 30-án született Párizs Boulogne-Billancourt nevű külvárosában. Apja olasz zsidó üzletember volt, anyja belga származású színésznő. Volt egy fivére, Rudy, ő azonban 10 éves korában meghalt. Középiskolai tanulmányait a Lycée Henri-IV nevű intézményben, Párizs egyik legerősebb gimnáziumában végezte, geometriatanára Raymond Queneau író, a Zazie a metrón szerzője volt, aki döntő szerepet játszott abban, hogy író lett belőle. Első regénye már 1968-ban megjelent La place de l’étoile címmel, és nagy visszhangot keltett. 1982-ig testvérének ajánlotta műveit. 

Patrick Modiano munkái tömörségükről és filozófiai mélységükről ismertek. Múltról és jelenről, emlékezésről és feledésről, identitásról és bűnösségről szóló, mélyen emberinek tartott elbeszéléseivel számos olvasót szólított meg és tett rajongójává. 

Könyveiben - amelyek közül több magyarul is megjelent, például A kis Bizsu, a Sötét boltok utcája és a Dora Bruder - gyakran ír Párizsról, a francia főváros már-már önálló szereplőnek tekinthető műveiben. Írásaihoz családja történetéből és a német megszállás alatti eseményekből, valamint interjúkból, újságcikkekből is merít. Előfordul, hogy egy-egy szereplője több történetben is feltűnik, mint ahogy az is, hogy korábbi epizódokat jobban kibont későbbi műveiben, amelyeket Párizs és a történelem kapcsol össze.

Gyerekkönyveket és filmforgatókönyveket is ír, Louis Malle rendezővel közösen játékfilmet is készített Franciaország náci megszállásáról Lacombe Lucien címmel.

Patrick Modiano munkáját Franciaországban is számos kitüntetéssel jutalmazták. 1968-ban megkapta a Roger Nimier-díjat, 1972-ben a Francia Akadémia Nagydíját, 1978-ban pedig a Goncourt-díjat is.

Francia írók közül legutóbb - 2008-ban - Jean-Marie Gustave Le Clézio részesült irodalmi Nobel-díjban, amely mellé 8 millió svéd korona (272 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján tartják.

Szerző
Frissítve: 2014.10.09. 16:46