- Gondolta volna, mondjuk tíz évvel ezelőtt, hogy önt a Madách Színházban fogják ünnepelni 2014-ben?
- Nem. 1988-tól két évig voltam már a Madách Színház tagja, de akkor nem volt sikeres ez az együttműködés.
- Mi történt?
- Csak átvett szerepeim voltak. Aztán Kerényi Imre igazgató el is küldött. Azt mondta, túl sok itt a szőke színésznő.
- Komoly szakmai indok. Hogy került újra kapcsolatba a Madách Színházzal?
- A kapcsolat teljesen nem szakadt meg soha, hiszen a Macskák jubileumi előadásaira mindig visszajártam. A kollégákkal is jóban voltam. Aztán jött a Mamma Mia! és úgy gondoltam, ezt mindenképp meg kell próbálnom.
- Elment a meghallgatásra?
- Hogyne. Nekem jutott a 170-es sorszám. Az összes szerepre voltunk 500-an. Későbbi válogatáson Donna szerepére már csak 15-en maradtunk.
- Szokott meghallgatásokra járni?
- Néhányon voltam már. Nehezen szoktam ezt meg, de be kell látni, most ilyen világot élünk. A mostani válogatásra Szirtes Tamás személyesen hívott. De olyanok is járnak ezekre a megmérettetésekre, akik rendszeresen játszanak a Madách Színházban, velük sem tesz senki kivételt.
- Hogy zajlott a válogatás?
- Négy dal közül kellett választani kettőt.
- Az Abba dalait kedvelte korábban?
- Igen szerettem őket, bár korántsem annyira, mint a Beatlest. Az Abbát profinak tartottam és elismertem a teljesítményt, de a Beatlesért valósággal rajongtam. Az Abba a szórakoztató zeneipar piacát célozta meg vokális, több szólamban megszólaltatható dalokkal. Jó ezeket énekelni.
- Nem túl egyszerűek?
- Azt nem mondanám, van, amelyik könnyűnek látszik, de egyáltalán nem az. A koreográfiával együtt némelyik iszonyúan nehéz.
- Tihanyi Ákos felpörgetett koreográfiájától a próbák elején nem rémült meg?
- Dehogynem, már a válogatáson, amikor nagyon gyorsan kellett megtanulni néhány nagyon kemény koreográfiai elemet. De Ákos megmentett, mert amikor látta, hogy bizonytalan vagyok, azt mondta, ne törődj vele, ha valamelyik mozdulat nem jut az eszedbe, csináld tovább, az a feladat, hogy add el és higgy benne. Ezután már nem volt baj.
- Régen dolgozott ekkora színházi nagyüzemben. Ez nem jelentett gondot?
- Valóban régebben próbáltam ilyen körülmények között, de nagyon jól esett. Segített Szirtes Tamás profizmusa, ő pontosan tudja, hogy mit akar, de elvárja a színésztől, hogy ebben az egészben partner legyen. Négy hónapig próbáltunk három szereposztásban napi 8-10 órát, de amikor ott voltam, egyszer sem emelte fel hangját. Annyira kedvesen és humorral instruál, hogy az embernek kinyílik a fantáziája és kedve lesz megcsinálni a soron következő feladatot, sőt a saját ötleteket is figyelembe veszi. Bár a legfontosabb, hogy az egész bombabiztos legyen, és így a színész megérti, ha nem óriási a mozgástere.
- Gondolom, azért önt sem lepte meg a Mamma Mia! sikere, a Madách Színház ezzel a vállalkozással eléggé biztosra ment.
- Az Abba dalain túl a nézőknek jó látni olyan figurákat, amelyekkel azonosulhatnak. A végén aztán jön a nagy happy and, fel lehet jönni a színpadra táncolni, lehet a színészekkel közös fényképeket készíteni. Mondom is a többieknek, más előadásban, ha vége a darabnak kifújhatja magát az ember, de itt jön egy "harmadik felvonás", a tapsrend. Ebben kapásból van egy gyorsöltözés és végig kell táncolni, énekelni az egészet. Jól esik, de bírni kell energiával.
- Az egyik partnere a felvállaltan jobb oldali szimpatizáns Sasvári Sándor, ön pedig az elmúlt években részt vett civil tüntetéseken. Beszéltek erről egymással?
- Higgye el a négy hónap alatt egy szót sem. Sasival sokkal több dolog köt össze, mint ami elválaszt. Ő is alapító tagja volt a Rock Színháznak. A mi közös múltunk mindennél erősebb. Mellékes, hogy mi most mást gondolunk a közéletről, vagy a politikáról és ez úgy hiszem teljesen normális. Sasit meglátom és egyszerűn megörülök neki és ő is így van velem. Nem lenne jó, ha ezt elrontanánk. Egyébként sem szeretném a nézőket táborokra osztani.
- Van olyan kolléga, akivel megromlott a viszonya, mert különbözött a politikai szimpátiája?
- Egyszer ért ilyesmi retorzió, amikor Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója egy lekötött rendezésemet nem volt hajlandó bemutatni, mert valamilyen közéleti megmozduláshoz adtam a nevemet. Aztán, amikor máshol megrendeztem ugyanezt a darabot, több olyan színész segített, aki közismerten a jobboldalhoz köthető. Magánemberként mindig is vállaltam a véleményemet. Fontosnak tartottam például, hogy köszöntsük fel Göncz Árpádot a születésnapján, vagy kiálljak a köztársaság mellett. De én ezt magánemberként teszem. Pártrendezvényeken soha sem léptem fel. Civil tüntetéseken részt vettem, és ha úgy érzem a jövőben is ott leszek ezeken a megmozdulásokon.
- A Mamma Mia! sikere hozhat új feladatokat?
- Nagyon örülnék. Jó lenne, ha Szirtes Tamás a jövőben is gondolna rám egy-egy feladatnál. De annak is örülnék, ha a zenekaromat, a Kováts Kriszta Kvintettet hívnák sokfelé. Ma este a Capa Központban lépünk fel a Fotóutca Fesztivál egyik programjaként a Budapest bámészkó című lemezem dalait játsszuk, ehhez egyébként megjelent egy kötet is a Kossuth Kiadó gondozásában és a dalokhoz Nádasdy Ádám írt remek tárcákat, ezekből is felolvasok majd a koncerten.
