Veszik, vagy nem veszik?

Publikálás dátuma
2014.10.13. 07:50
Conchita Wurst és a szarvas a kiállításon: Kovách Gergő szobrászművész Totem című alkotása A SZERZŐ FELVÉTELE
Conchita Wurst, a szakállas énekesnő fején álló szarvas és még sok furcsaság várta az Art Market képzőművészeti vásáron az érdeklődőket, akiknek úgy tűnik, egyre nagyobb az igénye a kortárs művészeti alkotásokra. Természetesen van olyan galériavezető, aki nem látja ilyen fényesnek a helyzetet.

Az Art Market népszerű és színes esemény, a közönség is szívesen látogatja és a kiállított műtárgyak terén se lehet panasz. A már klasszikusnak számító nagy nevek, mint Bak Imre, Klimó Károly és Mauer Dóra mellett több fiatal művészt is kiállítanak a galériák, akik hol ötletes, hol sokkoló alkotásaikkal vonzzák a szemet.

Győrffy László például emberi húsra hajazó tortaszeletet öntött szoborba, Barakonyi Zsombor fatáblára fújja fel rohanó fővárosunkat, míg Kiss Viktória festményein galambok és pávák jelennek meg a népi ábrázolás és a kortárs megoldások közötti formában.

Conchita Wurst és a szarvas a kiállításon: Kovách Gergő szobrászművészTotem című alkotása A SZERZŐ FELVÉTELE

Conchita Wurst és a szarvas a kiállításon: Kovách Gergő szobrászművészTotem című alkotása A SZERZŐ FELVÉTELE

A látogatók viszont a leginkább Kovách Gábor szobrászművész Totem című alkotása előtt álltak meg: a szobor Conchita Wurst, az Eurovíziós Dalfesztivál szakállas énekesnőjének fejét mintázta, melyre patáját helyezi egy szarvas. A szem nem is tud betelni a különféle ötletes munkákkal, a kérdés csak az, van-e olyan látogató, aki meg is veszi az alkotásokat.

- Nem érzem azt, hogy Magyarország rajta lenne a nemzetközi művészeti térképen - mondja Tóth Pál Sándor galériavezető. A Deák Erika Galéria szakembere szerint egy művészeti vásár akkor működik jól, ha a megjelent galériák a helyszínre csábítják a gyűjtőiket, és ha az ország művészeti piaca is jól működik.

A galériavezető szerint viszont a hazai helyzetről ezt nem lehet elmondani, de az Art Market egy jó kezdeményezésnek számít. Ha azonban Magyarországra máshol is felfigyelnének, akkor több külföldi szakember jelenne meg nálunk és hazánk bekapcsolódhatna a nemzetközi körforgásba.

Tóth szerint a fő probléma abban áll, hogy a magyarokban nem alakult ki az igény a műtárgy vásárlásra. - Az igényt csak fokozatosan, lépésről-lépésre lehet kialakítani - mondja a galériavezető. Ehhez azonban megfelelő művészeti oktatásra lenne szükség az általános- és középiskolákban, nemcsak arra a néhány alapvető ismeretre, amit a diák a rajzórákon sajátít el.

- A szakember szerint több vásárlóra lenne szükség, és a műtárgyak árai is emelkedhetnének. - Egy középvezető amellett, hogy plazmatévét vesz, vagy lecseréli az autóját, éves szinten könnyedén befektethetne egy-egy festménybe is - vallja Tóth. Persze sok múlik a galériák üzleti stratégiáján is. A Brody Art Yard például úgy árulta a standjánál a műtárgyait egységes 350 eurós áron, hogy nem tüntette fel az alkotók nevét.

- Mi úgy hisszük, hogy amikor veszel egy műtárgyat, akkor a saját ízlésedben kell bíznod - mondta a galéria vezetője, a Brazíliából érkezett Claudia Martins. Természetesen a vásárló később megtudta, hogy kinek az alkotását vásárolta meg, de csakis miután már fizetett a kasszánál.

A magyar művészet vidéki helyzetéről ugyancsak negatív képet vázolt fel Károly Eszter, a debreceni Hal Köz Galéria vezetőjének, Károly Ferenc galériatulajdonosnak a lánya. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója is az elégtelen művészeti oktatást mondja ludasnak, és nem is csodálja, hogy vidéken alig látogatják az emberek a galériákat, múzeumokat.

- A debreceni Modem kong az ürességtől, bármikor is megyek be - mondja.  A magyar művészeti oktatáson tehát lenne mit javítani. Bár Károly Eszter saját bevallása szerint erős gimnáziumba járt, a művészettörténetben ők is csak van Gogh-ig jutottak.

Van azonban, akinek jól megy az üzlet: a miniszterelnökről készült portrésorozatával újra híressé vált Tereskova  Nagy Kriszta egy újabb szériával állt elő. Ezek a festmények is Orbán Viktort ábrázolják, azonban a képek háttere ezúttal híres festők, mint Goya, Monet, Velázquez vagy magyar mesterek, mint Rippl-Rónai József vagy Szinyei Merse Pál munkái.

A falon az áll, hogy a képek akciósak: az előbbi csoport 89.000 forintba kerül, az utóbbi darabjáért 98.000 forintot kell fizetni (a magyar darabok ugyanis felértékeltek). Hogy mindez ironikus vagy Tereskova tényleg ennyire rajong a miniszterelnökért, azt a Godot Galéria vezetője, Kozák Gábor szerint mindenki döntse el maga.

Fülöp Zsigmond halálára

Elképesztően elegáns Bicska Maxi volt Fülöp Zsigmond a fényképek tanúsága szerint a Koldusopera legendás, máig emlegetett vizsgaelőadásában. Fehér, gondosan vasalt nadrág, fekete, csíkos zakó, díszzsebkendő, könnyed kalap, fénylő cipő, mutatós nyakkendő.

 Ez a miskolci gyerek érezhetően tudta talpig úriember benyomását kelteni, miközben arckifejezésén azért látszik a vagányság, sőt, a szélhámosság, ami ehhez a szerephez kell. Fess férfi volt, messze vivő, szép hanggal, játszott is több hősszerepet, megformálta fiatal színészek álmát, Rómeót is.

De ugyanúgy volt a Bob herceg sok tekintetben léha címszereplője, mint Raszkolnyikov, Dosztojevszkij fajsúlyos regényének, a Bűn és bűnhődésnek a színpadi változatában.  Ezzel az alkattal nem véletlen, hogy rögtön pályája elején a Nemzeti Színházhoz került, majd négy évig a Pécsi Nemzeti Színház következett, hogy aztán újra, hosszabb időre a pesti Nemzetihez kötődjön.

Tartozott még a József Attilához, meg a Várszínházhoz, de harminc esztendeje lényegében a Nemzetihez kötődött, csak  a Hevesi Sándor téri épülettől, ahol ő maradt, elvették ezt a nevet, meg a szakmai rangja is eléggé megtépázódott Pesti Magyar Színház néven. Az nem állítható, hogy ott Fülöp Zsigmond sokad virágzását élte, általában kis szerepekben tűnt fel, vagy éppen szinte tűnt el.

De a számtalan tévé- és rádiójátékban nyújtott alakítása megmarad, ha nem törölték le már jó részüket. És ott van tehetségének bizonyságául a vagy kétszáz szinkronszerep.  Alain Delonnak már a hatvanas évek elején ő volt a magyar hangja, tizenkilencszer szinkronizálta a sármos franciát. Michael Caine-nek pedig tizennyolcszor kölcsönözte a hangját. A róla alkotott kép megegyezett szinkronhangjával.

A Nemzeti Színház örökös tagja volt úgyis, hogy már nem a Nemzetiben játszott. Az elmúlt szezonban még két szerepe volt, most átszerződött az égi társulathoz. Májusban lett volna nyolcvanéves.

Szerző
Frissítve: 2014.10.12. 21:09

Ősbemutató száz év után

Filmtörténeti különlegességgel nyílik a Magyar Filmhét, a mai gálaesten Kertész Mihály 1914-ben Kolozsváron és Torockón forgatott A tolonc című némafilmjének felújított, digitalizált változatát ősbemutatón láthatja a Művészetek Palotája közönsége.

Nemzetközi érdeklődésre tarthat számot az idén 100 éves, új életre kelt archív filmkincs, a Kolozsváron készült A tolonc. Ez a legrégibb film, amelyet a Casablanca világszerte ismert Oscar-díjas rendezője, Michael Curtiz, azaz akkor még Kertész Mihály munkáiból a mai néző megismerhet.

Számunkra még tovább növeli a kulturális értékét az a tény, hogy Jászai Mari egyetlen fennmaradt filmszerepét örökíti ránk a Tóth Ede népszínművéből készült némafilm. Jászai és Kertész másodszor dologozott együtt Kolozsvárott, Kertész előző filmjében, a Bánk bánban Jászai Gertrudisként ragadtatta el a kritikusokat.

A tolonc egy 19. századi kolozsvári díjnyertes színműből készült, forgatókönyvét Janovics Jenő írta, aki a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójaként a múlt század tízes éveitől kezdve a nyarakat filmkészítésre fordította, miután megalapította a Proja filmcéget. (Ennek során összesen 72 film forgott a kolozsvári cég égisze alatt.)

A tolonc megrendezésére a dániai tanulmányútjáról épp visszatért Kertész Mihályt kérte fel, aki a híres Nordisk stúdióban mélyítette el rendezői ismereteit. A történet egy ártatlanul lopással vádolt, kitoloncolt s emiatt öngyilkossá lett cselédlányról szól. Jászai Mari az anyát játssza, aki megölte férjét, s épp 15 éves börtönbüntetéséből szabadul, s keresi elveszett leányát. A történetben Berky Lili és Várkonyi István kapott még főszerepet.

A forgatáson súlyos baleset történt. Jászai Mari szerepe szerint egy hitót kellett megállítson, de  a kocsi hamarabb indult, s a sárhányó a színésznő mellébe ütődött, bordatöréssel szállították a kórházba. Balogh Gyöngyi filmtörténész, a MaNDA (a filmarchívum utódja) munkatársa megírta, Jászai a balesetért Kertészt hibáztatta.

A nagy tragika hazautazott,  nem is vett részt a záró banketten. A fogadtatás azonban elismerő volt, a filmet bécsi és német forgalmazó is megvette. A korabeli sajtóvisszhang rendkívül lelkes volt, külön kiemelték a kritikák, jót tett a filmnek, hogy Kertész Torockóba helyezte a történetet, sok külső helyszínt használt a szépséges tájról, s befejezésül látványosan bemutatta a torockói menyegzőt is.

Az elveszettnek hitt A tolonc egy hibás kópiája 2008-ban New Yorkból, a Magyar Ház pincéjéből került haza az akkori Filmarchívumba, ahol Gyürey Vera igazgató indította el az évekig tartó felújítási folyamatot.

A selejtes kópia felújítása és digitálizálása rendkívüli technikai nehézségekbe ütközött, foglalkoztak vele Hollandiában, New Yorkban, majd - miután a Magyar Nemzeti Filmalap 14 millióval megtámogatta a kópia rendbehozatalát, végül a Magyar Filmlabor szakemberei speciális módszerrel elvégezték a teljes digitális felújítást.

A munka nagysága lemérhető azon, hogy képkockáról-képkockára kellett megoldani, s az öt filmtekercsből álló A tolonc esetében ez összesen 70 426 képkockát jelentett. A majdnem reménytelenül roncsolt állapotból így született újjá a száz éves kulturális kincs.

Szerző