Alkotmánybíróság;elítélt;kártérítési per;fogvatartás;túlzsúfolt cella;
2014-10-29 06:12:00
Az eljárás előzménye: egy elítélt kártérítési pert indított a Fővárosi Törvényszéken, ahol a felperes azért fordult bírósághoz az alperes büntetés-végrehajtási (bv) intézettel szemben, mert szabadságvesztését olyan túlzsúfolt cellában töltötte, ahol az egy emberre jutó mozgástér sem az európai normáknak, sem a magyar szabályozásnak nem felelt meg.
A pert az eljáró bíró felfüggesztette és az Ab-hez fordult egy 1996-os igazságügy-miniszteri rendelet egyik szakasza miatt, amely az egy embere jutó minimális mozgástér, légtér előírásával kapcsolatban a "lehetőleg", illetve "lehetőség szerint" kifejezéseket használja, és ezzel megengedi, hogy az európai és magyar normákban meghatározott minimumnál is kevesebb jusson egy fogva tartottnak.
A kifogásolt rendelkezés értelmében a zárkában elhelyezhető fogvatartottak számát úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson.
A bíró szerint a kifogásolt rendelkezés sérti a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezésének alapjául szolgáló egyezményt, továbbá a magyar alaptörvénynek a kínzást, embertelen, megalázó bánásmódot, büntetést tiltó rendelkezését.
Az Ab kimondta: a többszemélyes zárkában fogva tartottaknak biztosított lég-, illetve mozgástér minden esetben el kell érnie azt a minimális mértéket, amely elhelyezésüket az emberi méltóság sérelme nélkül biztosítja a bv-intézetben. Ebből következik, hogy a fogvatartottak részére biztosított mozgás-, illetve légtér minimális mértékét kötelező jelleggel kell meghatározni.
Az Ab a támadott rendelkezést 2015. március 31-i hatállyal megsemmisítette.