„Zendülő” francia szocialisták

Publikálás dátuma
2014.10.29. 06:32
Nem lesz könnyű rendet tenni pártjában a francia elnöknek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/NEWS CARL COURT
Nevet változtatna csaknem valamennyi francia politikai párt. Legalábbis így értesült a Le Monde. A szocialistáknál ezt Manuel Valls kormányfő pendítette meg, a mozgalom főtitkára azonban ellenezné. A szélsőjobboldalon az atyja ellen lázadó Marine Le Pen vetkőzné le a Nemzeti Front hagyatékot, míg a klasszikus jobboldali UMP, amely Chirac búcsúja után cserélt logót, akkor bújna ki eddigi bőréből, ha november végi kongresszusán Sarkozyt választaná elnökéül.

A legkomolyabb, már-már válságos a helyzet a jelenleg kormányzó szocialistáknál. Mértékadó lapvélemények, méghozzá az inkább velük rokonszenvező újságok, címbetűikben és hasábjaikon nyíltan „végső válságot” emlegetnek.

A Le Monde néhány hete elemző cikkében a PS, (a Szocialista Párt rövidítése) „haláltusájáról” írt, ugyanakkor a Hollande-kénál radikálisabb baloldali térfélen álló Libération, a minap címoldalán parentálta el a mozgalmat.

A téma régebbi keletű, de az időszerűségét most az adta, hogy a parlament októbervégi költségvetési vitájában az államfő pártjának parlamenti frakciójából 41 képviselő, köztük néhány egykori miniszter is, nemmel szavazott a büdzsére, hasonló jelenségre régen volt már példa.

Alig csitult el ennek a visszhangja, máris friss veszélyt emlegetnek. Strasbourg-ban, az európai parlamentben iktatták be a gazdasági biztosi funkcióba Pierre Moscovicit, és emiatt le kellett mondania otthoni mandátumáról.

Annak idején egyéni választókerületben győzött, így nem küldhetnek mást a helyére, pótlásáról a szavazóknak kell dönteniük.

Igen nagy az esélye annak, hogy a mandátumot az ellenzék hódítja el, aminek az lehet a következménye, hogy a szocialisták elveszíthetik eddigi törvényhozási többségüket.

Mindössze egyetlen vokssal, de ez a kabinet kisebbségbe szorítását jelentheti, a kormány leszavazását, netán új választást is kikényszeríthet.

A háttérben ádáz személyes küzdelem áll, de ez csakugyan a PS igen súlyos krízisét mutatja. A „zendülők” vezéralakja egy asszony, nem is akárki.

A mozgalom egyik nagy történelmi figurájának, Jacques Delors-nak a lánya, az atya sokáig az Európai Unió történetének első brüsszeli főminisztere volt, a közösségnek máig is nagyra tisztelt vezéralakja. Jelképesen maga Monsieur Európa.

Igaz, Delors-t, noha Mitterrand hűséges társának tekintették, mégis inkább nem „hiteles” szociáldemokratának”, valójában a katolikus egyházhoz húzó, hivő keresztényszocialistának tartják.

Ezzel szemben Martine a lánya, első férjének a neve után Madame Aubry, igencsak balra húz, ma a Szocialista Pártban őt tekintik a balszárny vezéralakjának.

A Hollande-Valls hivatalos irányzat konok bírálójának, aki a mérsékelt, liberálisnak tekintett fölfogással szemben a történelmi gyökerekhez nyúlna vissza. A pártnak egy ideig első titkára is volt, de amikor ettől a poszttól búcsúzott, az egyik legnagyobb városnak, Lille-nek lett a polgármestere.

Mintegy hídfőállást teremtett belőle, és ma is ebből a fellegvárból vívja elszánt harcát, az általa „hitszegőnek” tekintett François Hollande államfő és miniszterelnöke, Manuel Valls ellen.

A költségvetési zendülés idején Aubry egyik elszánt harcostársa, Benoit Hamon, aki szakítása jeléül föladta miniszteri tárcáját is, azt nyilatkozta a közszolgálati tévében, „ahhoz, hogy Franciaország kikászálódjék a bajaiból, a baloldalnak sikeresnek kell lennie.

Azért, mert a kormányt otthagytam, ellenzékbe nem vonulok, de nem is akarom ebek harmincadjára juttatni azt, amiért mindig is küzdöttem”.

Hamon azon a véleményen van, hogy mindenekelőtt a gazdaságpolitika veszélyezteti „a Köztársaság egészét”, és hozzáteszi, új szociáldemokráciára van szükség, pontosabban a régi gyökerekhez kell visszatérni.

Pontosan ez fejezi ki Martine Aubry hitvallását is. Csakhogy ő mozgósítóbban fogalmaz, a hite szerint lelkesítőbben, „újjászületést” hirdet.

Tagadja, hogy modernek és maradiak véleményeltéréséről volna szó, azt ellenben megalkuvás nélkül hangoztatja, „új szociáldemokráciát teremteni nem lehet a múlttal való gyökeres szakítással. Az egységet az eredeti értékek alapján kell kialakítani, utána jöhet csak el a XXI. század építésének az ideje”.

Ennek a gondolatnak állította a szolgálatába a Lille-ben megnyílt kiállítást is, mintegy a reneszánszra, a Quattrocentróra kacsintva. Ahogyan a tengerentúlon ennek a jegyében építették újjá Detroitot, Hollandiában Eindhovent, lépésről lépésre.

Hozzátette, e gondolat jegyében javasolta Hollande elnöknek, hogy egész Franciaországban szervezzenek nagy jelképes expót, de mert süket fülekre talált, végül is Lille-ben teremtette meg.

Szerinte „a lejárt liberális recepteknek a pokolban a helyük”, de mert úgy vélte, hogy félreértelmezik a szavait, helyesbített, „azért mert nem értek egyet a mai kormány gazdaságpolitikájával, nem húztam át ellenzékbe”.

És kilátásba helyezte, a nagypolitika kérdéseiről az elkövetkező hetekben, hónapokban többször szólal majd meg, hiszen az a véleménye, végképpen még nem veszett el semmi, Hollande öt elnöki esztendeje, amely 2017-ben jár le, sikerrel zárulhat.

Nem hajlandó azonban a Valls-kormány mögé állni, semmiképpen sem kész elfogadni a gondolatot, hogy útra kelni lehet cél nélkül is.

Tatarozásra van szükség
A kibontakozott ellentámadás új keletű. A múlt hét végén csakugyan történt „újjászületés”, de nem a politikában, hanem a sajtóban. A francia baloldalnak talán legkövetkezetesebb, a progresszív eszmékhez egyik leghűségesebb hetilapja, a Le Nouvel Observateur több évtizedes siker után megújult, friss köntöst öltött, ami a francia sajtóban eléggé gyakori.
A gyorsabb tempó bizonyítására megkurtította alapító nevét, ezen túl csak L’Obs, figyelő maradt, a rohanó időnek megfelelően takarékosabban. Nos, a hírmagazin új „első számában” címoldalán a kormányfő, Valls fotóját közölte, mintegy jelezvén, abban a vitában, amelynek a tétje hovatovább a Szocialista Párt léte, a redakció tétovázás nélkül nem a „klasszikusok”, a múltban megrekedők mellett áll, hanem igenis, ha úgy tetszik a liberalizmussal „fölhígítók” pártján.
A lapban Vals többoldalas interjúban fejti ki, hogy a „közös otthont”, a házat igenis tatarozni kell, fölújítani, gyakorlatiasan, republikánus módra, reformokkal. „Ha a baloldal – vallja Vals - belefagy a múltjába, a totemeit támasztja föl, és ha eközben hűtlen lesz hagyományaihoz, keserves idők várhatnak rá”. De mi lesz Hollande-nak 2017-ben lejáró elnöki esztendeivel?
Meg kell állapítani, - ezt már megint a Le Monde jelenti ki -, hogy Valls bármennyire is a mostani államfő mellett tesz hitet, az új baloldal, már nem Hollande körül szerveződik. Olyannyira nem, hogy Michel Rocard volt kormányfő, (mellesleg maga is a múlt embere”), a Canal+ tévében kifejtette, lebeszélné az elnököt, másodszor is jelöltesse magát 2017-ben.
Ehhez a lap hozzáfűzte a kérdést, a szocialisták nyomban „eltemették” emberüket”? Elhamarkodott volna – fűzte hozzá egy aktuális miniszter – nem eszik a kását olyan forrón, úrrá kell lenni az idegeken, mindenképpen elkerülni a hisztériát. A körültekintő óvatosság annál is tanácsosabb, mert sokan azzal ijesztgetnek, ha nem kellően bölcsek, a szélsőjobboldal, a Nemzeti Front kísértetének a talpraállását segítenék.
Valls nem titkolja, a hebehurgyaság csakugyan sírba kergetheti a baloldalt. Szerinte is, az Ötödik Köztársaságnak több mint fél évszázada alatt ez a baloldal ennyire gyönge, mint most, nem volt soha. Mégis – ezt már a PS idei nyári egyetemén fogalmazták meg – őrzik a reménységet. Ha erről lemondanának, tényleg veszíthetnek.Ez a tétje a játéknak.

Szerző

Költséges légicsapások

Iraki kurd segítséget kap az Iszlám Állam fegyveresei által ostromlott, a török-szír határ szíriai oldalán fekvő Kobani város. Tegnap a pesmergák - iraki kurd harcosok - egyik vezetője a CNN televíziónak elmondta, készen állnak az indulásra, a korábban felmerült logisztikai problémákat megoldották.

Az egyik ilyen, s talán legfontosabb probléma a török vezetés jóváhagyásának megszerzése volt. Tegnapra ez azonban megoldódott, az induláshoz szükséges egyezményt aláírták Törökországgal.

Orosz foglyot végeztek ki az iszlamisták
Miután nem kapták meg a kért cserét, az Iszlám Állam dzsihádistái kivégeztek egy orosz foglyot, jelentette az ITAR Tassz orosz hírügynökség szíriai hivatalos biztonsági forrásokra hivatkozva. Szergej Gorbunov mérnököt Szíriában rabolták el, az úgynevezett kalifátus fővárosában, Rakkában tartották fogva.
„Jól bánnak velem, adnak ennem, de ha öt napon belül nem cserélnek ki egy bizonyos Kaled Mohammad Szulejmánnal, megölnek. Szíria és Oroszország elnökéhez, valamint a Nemzetközi Vöröskereszthez fordulok, hozzájuk intézem szavaim. Nagyon félek” , mondta Gorbunov egy tavaly októberi, a túszejtők által nyilvánosságra hozott videó felvételen.A szaúd-arábiai Szulejmant a szíriai Hama melletti ellenőrzőpont elleni támadás során fogták el a szír kormányerők, jelenleg szíriai börtönben tartják fogva.
Sajtóinformációk szerint Gorbunovot amerikai és brit sorstársaitól eltérően nem lefejezték, hanem fejbe lőtték. Halálát videóra vették azzal a céllal, hogy más foglyoknak bemutassák megfélemlítésképpen.

Ankara erre a bejelentésre nem reagált, de Ahmet Devatoglu török miniszterelnök tegnap a BBC-nek nyilatkozva azt mondta, nem várható el Törökországtól, hogy szárazföldi csapatokat küldjön a hetek óta ostromlott Kobaniba, míg a nyugati országok sem tesznek hasonlóképpen.

Csak az iraki kurd harcosok és a mérsékelt szíriai ellenzék mentheti meg a várost - állította Devatoglu. Hangsúlyozta, a légicsapások nem elegendőek az iszlamisták visszaszorításához, szárazföldi beavatkozásra lenne szükség.

A török vezetést Kobani ostromának kezdete óta bírálja a nemzetközi közösség, amiért úgymond tétlenül szemléli a szíriai kurd város kálváriáját.

Ankarát az riasztja el, hogy a szíriai kurd harcosok kapcsolatban állnak a Törökországban terrorista szervezetként nyilvántartott, a kurd függetlenségért harcoló Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK).

Az utóbbi napokban Kobaniban jelentős vesztességeket szenvedtek az IS csapatai. egnap azonban egy harci sikereivel kérkedő propagandavideót tettek közzé.

A felvételen egy brit túsz, John Cantlie szerepelt, aki azt állította, hogy az IS

elfoglalta a kurd határváros déli és keleti részét, kiűzte onnan a kurd harcosokat, s a város teljes bevétele csupán "idő kérdése".

A légicsapások ára
Napi 8,3 millió dollárt költ az Egyesült Államok az iraki és szíriai légicsapásokra, közölte a Pentagon. A költségek folyamatosan emelkednek. A légicsapások augusztus 8-i kezdete óta a hadművelet az Egyesült Államok számára 580 millió dollárba került, nyilatkozta Bill Urban fregatt parancsnok, a védelmi minisztérium egyik szóvivője az AFP hírügynökségnek.
Korábban a Pentagon napi 7 millió dollárra becsülte a hadművelet költségét, ám az utóbbi hetekben fokozódtak a légicsapások, ami nyilvánvalóan emelte a bevetések anyagi vonzatát is.Todd Harrison, a Költségvetési és stratégiai elemző központ (CSBA) szakértője egy szeptemberben publikált jelentésben úgy vélekedett, a hadművelet éves költsége 2,4 - 38 milliárd dollár között lehet, de ha a légicsapások intenzitása nő, akkor akár 4,2 - 6,8 milliárdba is kerülhet.
Legköltségesebb művelet a felderítés, egy Predator vagy Reaper drón bevetése például óránként egy ezer dollárba kerül. Egy Global Hawk viszont, amely jóval magasabban tud repülni, így biztonságosabb is, óránként 7000 dollárt emészt fel.



Szerző

Költséges légicsapások

Iraki kurd segítséget kap az Iszlám Állam fegyveresei által ostromlott, a török-szír határ szíriai oldalán fekvő Kobani város. Tegnap a pesmergák - iraki kurd harcosok - egyik vezetője a CNN televíziónak elmondta, készen állnak az indulásra, a korábban felmerült logisztikai problémákat megoldották.

Az egyik ilyen, s talán legfontosabb probléma a török vezetés jóváhagyásának megszerzése volt. Tegnapra ez azonban megoldódott, az induláshoz szükséges egyezményt aláírták Törökországgal.

Orosz foglyot végeztek ki az iszlamisták
Miután nem kapták meg a kért cserét, az Iszlám Állam dzsihádistái kivégeztek egy orosz foglyot, jelentette az ITAR Tassz orosz hírügynökség szíriai hivatalos biztonsági forrásokra hivatkozva. Szergej Gorbunov mérnököt Szíriában rabolták el, az úgynevezett kalifátus fővárosában, Rakkában tartották fogva.
„Jól bánnak velem, adnak ennem, de ha öt napon belül nem cserélnek ki egy bizonyos Kaled Mohammad Szulejmánnal, megölnek. Szíria és Oroszország elnökéhez, valamint a Nemzetközi Vöröskereszthez fordulok, hozzájuk intézem szavaim. Nagyon félek” , mondta Gorbunov egy tavaly októberi, a túszejtők által nyilvánosságra hozott videó felvételen.A szaúd-arábiai Szulejmant a szíriai Hama melletti ellenőrzőpont elleni támadás során fogták el a szír kormányerők, jelenleg szíriai börtönben tartják fogva.
Sajtóinformációk szerint Gorbunovot amerikai és brit sorstársaitól eltérően nem lefejezték, hanem fejbe lőtték. Halálát videóra vették azzal a céllal, hogy más foglyoknak bemutassák megfélemlítésképpen.

Ankara erre a bejelentésre nem reagált, de Ahmet Devatoglu török miniszterelnök tegnap a BBC-nek nyilatkozva azt mondta, nem várható el Törökországtól, hogy szárazföldi csapatokat küldjön a hetek óta ostromlott Kobaniba, míg a nyugati országok sem tesznek hasonlóképpen.

Csak az iraki kurd harcosok és a mérsékelt szíriai ellenzék mentheti meg a várost - állította Devatoglu. Hangsúlyozta, a légicsapások nem elegendőek az iszlamisták visszaszorításához, szárazföldi beavatkozásra lenne szükség.

A török vezetést Kobani ostromának kezdete óta bírálja a nemzetközi közösség, amiért úgymond tétlenül szemléli a szíriai kurd város kálváriáját.

Ankarát az riasztja el, hogy a szíriai kurd harcosok kapcsolatban állnak a Törökországban terrorista szervezetként nyilvántartott, a kurd függetlenségért harcoló Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK).

Az utóbbi napokban Kobaniban jelentős vesztességeket szenvedtek az IS csapatai. egnap azonban egy harci sikereivel kérkedő propagandavideót tettek közzé.

A felvételen egy brit túsz, John Cantlie szerepelt, aki azt állította, hogy az IS

elfoglalta a kurd határváros déli és keleti részét, kiűzte onnan a kurd harcosokat, s a város teljes bevétele csupán "idő kérdése".

A légicsapások ára
Napi 8,3 millió dollárt költ az Egyesült Államok az iraki és szíriai légicsapásokra, közölte a Pentagon. A költségek folyamatosan emelkednek. A légicsapások augusztus 8-i kezdete óta a hadművelet az Egyesült Államok számára 580 millió dollárba került, nyilatkozta Bill Urban fregatt parancsnok, a védelmi minisztérium egyik szóvivője az AFP hírügynökségnek.
Korábban a Pentagon napi 7 millió dollárra becsülte a hadművelet költségét, ám az utóbbi hetekben fokozódtak a légicsapások, ami nyilvánvalóan emelte a bevetések anyagi vonzatát is.Todd Harrison, a Költségvetési és stratégiai elemző központ (CSBA) szakértője egy szeptemberben publikált jelentésben úgy vélekedett, a hadművelet éves költsége 2,4 - 38 milliárd dollár között lehet, de ha a légicsapások intenzitása nő, akkor akár 4,2 - 6,8 milliárdba is kerülhet.
Legköltségesebb művelet a felderítés, egy Predator vagy Reaper drón bevetése például óránként egy ezer dollárba kerül. Egy Global Hawk viszont, amely jóval magasabban tud repülni, így biztonságosabb is, óránként 7000 dollárt emészt fel.



Szerző