- Belépett egy rakat új hely, a Jurányi Inkubátorház, a kortárs zene számára a BMC, a Bálna is jobban hadra fogható lenne, ahogy a Vigadó ugyancsak. Nem jön létre normális munkamegosztás?
- Jelen pillanatban azt mondanám, hogy zavar van. A pénztelenség miatt új egyensúlyt kell keresni társulati és strukturális szinten is. A tao túl fontos játéktér lett, annyira fontos, hogy megváltoztatta a gondolkodást is. Ezen a területen is feltűntek könnyed, szórakoztató produkciók, még a stand up is. És nagyon hangsúlyossá vált a jegybevétel.
- Vagyis a jegybevétel érdekében az alternatívoknak is el kell menniük a bulvár irányába?
- Ha nem is a bulvár irányába, de keresik azokat a lehetőségeket, amelyek arról szólnak, hogy nagyobb közönséggel találkozhassanak. Ez önmagában nem baj. Csak ez már túlzottan a másik irány. Ezért most próbáljuk behozni azokat, akik tehetségesek, és nehezen boldogulnak, és harcolunk, hogy a támogatás szintjén is valami jelentkezzen náluk. De azért ez egy kényszerpálya.
- Az nem lenne baj, ha a függetlenek jobban bekerülnének a köztudatba, ha országos szinten a többségük nem számítana névtelen masszának. És ezért akár a hírértékük is nagyobb lenne, kapósabbak lennének a médiában. Az a nagy kérdés, hogy a függetlenek zöme akár egy életre a margón marad, vagy valamilyen módon bekerülnek a színházi körforgásba.
- Egy részük bekerül, csak az a kérdés, hogy az utánpótlás meg tud-e születni a mai környezetben.
- Az is kérdés, hogy ez az utánpótlás meg tudja-e termékenyíteni az egész művészeti életet?
- Lesz, aki bekerül a vérkeringésbe és lesz, aki ott marad a periférián. Bár ez nem biztos, hogy a periféria, úgy is mondhatnánk, hogy ezek a tehetség kibontakozásának a helyei. Ami mostanában innováció történt a kőszínházakban, annak jelentős része a függetlenektől indult el.
- Ön szerint miért akarták ezt a területet ellehetetleníteni?
- A mostani kultúrpolitika azt gondolja, hogy ennek így kell lennie, ők nem preferálják ezt a területet. Amit a fiatalok csinálnak, arra többen azt mondják, hogy az nem művészet. Szinte mindenki az szeretné, ha a nyolcvanas-kilencvenes években kialakult hagyományokat folytatnák. Ők azonban nem ezt teszik, a maguk módján dolgoznak tovább. És van egy fiatal közönségük, amelyiknek fontos, hogy színházba járjon. Ezért mi helyzetbe akarjuk hozni őket. De a pénztelenségből adódó kényszerhelyzet is afelé lök bennünket, hogy nyissunk feléjük.
- Nyilván kevesebbe kerül önök számára értékes alkotásokat létrehozó fiatalok felléptetése, mintha jelentős külföldi produkciókat hoznak ide egymás után.
- Ez is szempont, de a másik, hogy szeretnénk elkerülni a „filmszakadás” veszélyét. Szeretnénk találkozót összehozni a döntnökökkel, ennek érdekében levelet küldtem az Nemzeti Kulturális Alapnak, az előadó-művészeti bizottságnak. Sokan nem nézik ezeknek a fiataloknak a produkcióit azok közül, akik döntési helyzetben vannak. A kritikusokkal is próbálunk egy beszélgetést összehozni, ahogy közönségtalálkozót is szervezünk.
- A Trafó helyzetét most milyennek látja?
- Nehéznek, és ezért érdekesnek is. Újra keressük az identitásunkat, újra kell definiálnunk magunkat. Nekünk mindig is az volt a feladatunk, hogy szocializáljuk az előadó-művészeteket. Nehéz, még öt-hat évvel ezelőtt is könnyebb volt.
- Miket tart a NEXTFESZT-en a legfigyelemreméltóbb produkcióknak?
- Nem könnyű választani, mert annyi érdekes dolog van. A Dollár Papa Gyermekei nevű társulat két produkcióval lesz itt. Mindkét előadás Ibsen átirat, a közönség között játszanak a színészek, ezért úgy érezzük, hogy velük egy családba tartozunk, a dráma részévé válunk. A másik produkcióban, amit nagyon ajánlok, három táncos állt össze: Dányi Viktória, Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba. Nyúzzatok meg címmel három ember egymáshoz való viszonyát ábrázolják, sok humorral, komolysággal, miközben a színházi teret és a zene használatát átértelmezik. Európában ez a produkció hatalmas siker, egyértelmű áttörés. A STEREO Akt Felülről az ibolyát című előadása a mai huszonévesek vágyairól, titkairól, félelmeiről beszél nagyon játékosan, használva a film, a tánc, a fantázia, és az interakció lehetőségeit. Sokszor elrugaszkodnak a valóságtól, miközben mégis a mai valóságot érzékeltetik.