Mit kíván a magyar nemzet?

A nemzet 1990-ben jólétet kívánt, de csak demokráciát kapott. A demokráciáért nem lehetett semmit venni, viszont szorosan lehetett volna fogni a régi-új elit gyeplőjét. A nemzetnek 2010-ig elege lett az általa szabadjára engedett demokráciából, a 8 évig gyeplő nélkül ide-oda csapódó uralkodó elitből, a sunnyogó korrupcióból és a mindezeket betetőző válságból. A nemzet erőt kívánt. Azt kívánta tehát, hogy uralkodjék az elit másik fele, amely az akkori hite szerint, a már többé-kevésbé jól belakott hazával együtt nem lehetett ellenzékben. A nemzet azt gondolta, hogy most már kényelmesen hátradőlhet, és végignézheti, hogy az általa mindenhatóvá tett új uralkodó elit keze nyomán minden szép és jó, vagyis nemzeti lesz. A számtalan furcsa intézkedés és a magyar virtus végre elvezet a kiszámíthatóság korszakába, és ... nos eljön a jólét. A nemzet azt is gondolta, hogy a talán már túlhaladott liberális demokrácia egyre nagyobb hiánya nem túl nagy ár ezekért. De a nemzet ezen az őszön rádöbbent, hogy bár minden nemzeti lett, a jövője bizonytalanabb mint valaha, az élet szinte minden téren nyomasztó, a jólét egyre kevesebb ember kiváltsága, a korrupt elit büszkén masírozik az orra előtt, és már az magánszférájába is beavatkozik. Vagyis a nemzet rájött, hogy ez már nem gyeplő nélküli demokrácia. A helyzet sokkal rosszabb: a gyeplő az uralkodó elit kezében van és a nemzeti szalagos zablavas egyre jobban vág... Most mit fog kívánni a magyar nemzet?