Egy motiváló idézet, a pozitív gondolkodás jegyében…

Orbán Ráchel üzenete: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy mit tehetsz te a hazádért”.

(...)Mit tehetek én a hazámért, több millió sorstársammal egyetemben? Ellenséget nem látok, harcolni senki ellen nem akarok, hősi halott pedig szintén nem szeretnék lenni. Szeretném túlélni az Orbán-kormányt. Dolgozni szeretnék, mint minden magyar ember ebben az országban, és tudni önerőből boldogulni. Orbán Ráhel pedig örüljön, hogy neki még futja nívós svájci egyetemen 15 milliós tandíjra. Tudjuk jól, hogy hogyan és miből. A műveltség mellesleg nem holmi pénzért vett iskolai végzettség függvénye, hanem Isten ajándéka: vagy van valakinek, vagy nincs. Vajon tisztában van Orbán Ráhel azzal a ténnyel, hogy Magyarország az ő édesapjának köszönhetően Európa legszegényebb országa lett? Hogy sokaknak ebben az országban nemhogy fizetős iskolára, de sokszor még kenyérre sem jut pénz? Hogy édesapját egyre többen, köztük magyar tüntetők ezrei és vezető nyugati politikusok is csak diktátornak nevezik? Hogy politikai elemzők szerint a Horthy-korszak óta nem volt ennyi elégedetlen sorsú magyar ember hazánkban, mint amennyi mostanság van? Hogy már a Fideszben is akadnak olyanok, akik elítélik a saját párttársaik urizálását? Folytathatnám, de nem akarom fűteni a már amúgy is izzó közhangulatot.