Mindenki hazudik - Róza a kegyes csaló

Publikálás dátuma
2015.01.12 06:47
A címszerepet játszó Almási Éva és az éppen puhuló zordon apát alakító Dengyel Iván FOTÓ: NAGY DÁNIEL
Fotó: /
Sokat nevetnek a nézők Benedek Miklós rendezésében, a Róza című vígjátékon, a Karinthy Színházban. De közben ez a produkció azért regél a lecsúszásról, elszegényedésről is, és remek játéklehetőséget biztosít a címszereplő Almási Évának.

Róza a kegyes csaló, a maga, de a mások malmára is vizet hajtó fifikás szélhámos, a nagy organizátor, akinek ezer arca van. Ha kell, kőkemény, és rettenthetetlenül tántoríthatatlan. Máskor vajra kenhetően szelíd, sőt már-már mézesmázos. Olykor igencsak őszintén megmondja a magáét, ha pedig azt látja célravezetőnek, akkor színlel rendesen. Köntörfalaz és mismásol.

A Karinthy Színházban bemutatott Lengyel Menyhért darab jutalomjáték Almási Évának, miközben másoknak is jó lehetőséget biztosít. Színész, Benedek Miklós, állította színpadra, aki rendezés közben is képviselte a színész kollégái érdekeit. Meg fiával, Benedek Alberttel át is írta a darabot, nyilván ekkor szintén gondja volt rá, hogy hálás szerepek kerekedjenek ki végeredményként.

Furcsa darab ez, mert szól az elszegényedésről, azzal, hogy csaknem mindenkinek meg kell tanulnia a képmutatás mesterségét annak érdekében, hogy felszínen maradjon. Ugyanakkor kicsit cukros, rózsaszínbe hajló mesevilág is, melybe csak áttételesen tör be a brutális valóság. Vagyis alapvetően a szórakoztatás a cél. Miközben egy polgári család lecsúszása, az ügyeskedés, hogy ez a folyamat akár mindenáron is, de megállítható legyen, ma is abszolút aktuálisnak tűnik. A történet szerint az illető családban van egy megesett lány, akinek zabigyerekét kiadták a Rákosszentmihályon élő Rózának, aki hasonló csemetékből, persze pénzért, többet is átvett megőrzésre. Éppen a pénzt jön bevasalni, ami nincs, sebtében adódik viszont egy gazdag vőlegényjelölt.

Róla aztán kiderül, hogy neki is van egy zabigyereke, meg egy zord atyja, ebből adódik a temérdek mulatságos konfliktus, és félő, hogy az egész frigyből nem lesz semmi. De persze, miután vígjátékról van szó, lesz, mert jelen van Róza, aki nagy leleménnyel mindent elrendez. Almási egy ösztönösen is jó életismerőt játszik. Aki ránéz valakire, és kapásból tudja milyen ember, mi az ábra, mi a teendő. Egy kis huncutságért, kamuzásért, színlelésért a cél érdekében igazán nem kell a szomszédba mennie. Van például egy színlelt ájulási jelenete, amivel a férjjelölt fiatalembernek akarja mutatni a határtalan felháborodását.

Akkorát huppanva ájul bele egy fotelbe, hogy még akik tudják, hogy színlel, azok is megrémülnek, ijedten nézve legyezgetik. Aztán, amikor elmegy a fiatalember, hirtelen borízű, pikírt, követelőző hangon elkiáltja magát, hogy „kávét!” Persze hatalmas röhögés lesz a nézőtéren, virtuózan hidegből melegbe ránt minket, gunyorosan komédiázik. Jók ehhez a partnerei. Özvegy Verőczynét, a megesett lány anyját, Murányi Tünde adja, megmutatja milyen az, amikor valaki fenn az ernyő, nincsen kas alapon feltétlen rongyot akar rázni, megátalkodottan nagyzol, pedig már rongy se nagyon van, erősen kétséges a szűkös megélhetés is. A lánya, Szabó Erika alakításában, még tehetséges tanuló a képmutatásban, de azért csak belejön.

Szanitter Dávid a zabigyerek apja úriembernek mutatkozni akaró fickó, aki a haverjának ajánlja némi kis beavató etyepetyére azt a nőt, akitől neki született általa félredobott gyereke. A haver, Rábavölgyi Tamás alakításában az a mulya, majd kinyíló csipájú srác, aki belehabarodik a lányba. Dengyel Iván a mordon apa, akit Róza kellő rafinériával alaposan megpuhít. Eke Angéla a mindent látó, és gesztusokkal, mimikával véleményező szobalány. Széles Tamás nyíltszíni tapsot arat egy fennhéjázó bútorárusként.

Ebben a darabban mindenki megéri a pénzét, de senki nem gazember igazán. Ez egy fölöttébb megbocsájtó produkció. Bár azért Benedek nem csinál egyértelmű boldog végkifejletet. A fiatalok ugyan összeboronálódnak, de a zabigyerek Gyurikát ott felejtik magára hagyottan a szobában. Róza veszi fel, és ringatja. Egymásra maradtak. Most, hogy megoldódtak a problémák, a többieknek nincs már szükségük rájuk, ebben a hebrencs, ellehetetlenülő világban, amiben sokan csak az önös boldogulásukat keresik, ők lényegében fölöslegessé váltak a többiek számára.

2015.01.12 06:47

Négy másodpercen túli élmény Arató András fotóival

Publikálás dátuma
2019.01.15 21:34

Fotó: Népszava/ Vajda József
Fotóművészként 2001 óta állít ki a klubrádiós Arató András, kedden nyílt új tárlata.
Arisztotelész háromféle portrét határoz meg: az idealistát, a naturalistát és a szatirikusat. Arató András képein viszont mindhárom egyensúlyára törekszik – mondta Eifert János fotóművész a Képek majdnem szöveg nélkül című kiállításának megnyitóján. A kiállított harmincöt portré és a hozzájuk társított dedikálások fotói különleges művészeti körképet tárnak a néző elé a Cultiris Galéria terében, az Örkény István könyvesbolt emeletén. A fotográfus szűk kivágású képeiről többek közt Törőcsik Mari, Esterházy Péter, Heller Ágnes, Dés László, Alföldi Róbert, Závada Pál, Szüts Miklós és Fábián Juli néz velünk szembe. És ahogy azt Eifert János is hangsúlyozta: a fekete-fehér portrék nem csupán arcokat, hanem személyiségeket, lelki alkatokat sugároznak, s a rajtuk szereplő emberekre szinte ismerősként tekintünk, még ha nem is találkoztunk velük személyesen. Eifert elmondta, a felmérések szerint, ha egy képet négy másodpercig szemlélünk, az már jelent valamit. Arató képeinek esetében ez garantált: a tekintetek rabul ejtik nézőiket. A kiállított fotók egy része a Klubrádió beszélgetései során készült, s az alkotó – a Klubrádió elnök-vezérigazgatója – felajánlotta, a rádiót harmincezer forinttal támogatóknak a kiállítás zárultával egy-egy képet ajándékoz.

Infó

Cultiris Galéria,
XIII., Szent István körút 26.,
február 16-ig

2019.01.15 21:34

De hát nem lehet csendben maradni!

Publikálás dátuma
2019.01.15 14:30

Fotó: NURPHOTO/ OSCAR GONZALEZ
Schiff András, a világhírű magyar zongorista koncertet nem ad Magyarországon, most azonban egy újabb könyvvel örvendeztette meg rajongóit. Schiff az Orbán-kormány politikáját látva, és a - szerinte ettől nem függetlenül - felerősödő antiszemita hangokat saját bőrén is érzékelve -, hat évvel ezelőtt úgy döntött, bizonytalan ideig – azaz amíg a politikai helyzet nem változik -, sem koncertező művészként, sem magánemberként nem jön haza. Nevével fémjelzett, A zene a csendből jön című könyvvel azonban most megjelent Magyarországon. A kötet eredetije Németországban látott napvilágot, első felében Martin Meyer – a Neue Zürcher Zeitung tárcarovatának volt szerkesztője - beszélgetéseit olvashatjuk a művésszel, a második részt Schiff András válogatott írásai, esszéi teszik ki az elmúlt évekből, évtizedekből. Hasonló kötet 2003-ban jelent már meg, abban Győri László – jelen kiadvány egyik fordítója – jegyezte le, mit mesélt életéről a zongorista, a továbbiakban pedig szintén írások, vallomások olvashatók Hamburger Klára szerkesztésében és - részben – fordításában, zeneszerzőkről, zenésztársakról. Vannak átfedések, de sok az újdonság is. Mindkét helyen olvashatunk a családi gyökerekről, arról, milyen szörnyűségeket szenvedtek el a holokauszt alatt szülők és a rokonok, hogyan kellett zsidóságát megélnie gyerekként Schiffnek. És az új kötetből megtudhatjuk, a kis Andriska, nagyszájú élénk, gyerek volt, igaz rossz kisfiú, aki tíz éves koráig jobban szeretett focizni, mint zongorázni. Ismét főszereplők a tanárok, Kadosa Pál, Rados Ferenc, Kurtág György, Simon Albert. Utóbbi hármak: a guruk; megkérdőjelezhetetlen tudású óriási egyéniségek, akik éppen ezért talán túlságosan is rátelepedtek tanítványaik egyéniségére. Személyesen megélt történeteket olvashatunk, egyéni tapasztalatokról esik szó. Egy-két régebbi politikai írás is szerepel Schiff Andrástól, ezek 2016-ban a német kiadás szerkesztésekor, utószóban lettek aktualizálva, az pedig kifejezetten zavaró, hogy a 2018-ban megjelent kötetben két éves tények, gondolatok olvashatók frissítés címszóval. A zenei esszék nagyközönség számára legérdekesebb darabjai a már említett tanárok mellett a mesterekről szólók lehetnek, George Malcolm, Végh Sándor, Rudolf Serkin, csak néhány név a múlt meghatározó nagyjai közül. A műismertetések, elmélkedések némi zenei alapismereteket kívánnak, de még mindig sok olvasó érdeklődésére tarthatnak számot. Egy valamiben nem hasonlít az új kötet a régire: nincs benne CD-melléklet. 2003-ban három, egy évvel korábban a budapesti Zeneakadémián, koncerten készült felvételek jártak a könyvhöz. 2018-ban, ha a szerkesztők szerettek volna, akkor sem tudtak volna ilyet prezentálni. És ezt nyugodtan nevezhetjük több szempontból is tragédiának. Infó:  A zene a csendből jön Beszélgetések Martin Meyerrel, Esszék Schiff András, Martin Meyer Magvető Könyvkiadó, 2018
2019.01.15 14:30
Frissítve: 2019.01.15 14:30