Feleségem híradásipari technikumot végzett, de egész életében telefonközpontokkal foglakozott, én viszont negyven évig radarral. Amikor elolvastuk Szekeres Imre cikkét, amiben arról beszél, hogy "elgondolkoztató, hogy adott esetben a nápolyi radarok már régen jelzik a térségünkben feltűnő ismeretlen repülőt, mielőtt a mi radarjainkon bármit észlelhetnénk", Hamlet szavai jutottak eszembe: örült beszéd, de van benne rendszer. Viszont mit kezdjek azzal, amiben rendszer sincs? A radarok (ugyanúgy mint a szem) csak akkor látnak egy tárgyat, ha semmi nem takarja el. Tehát a föld görbülete miatt egy repülő előbb-utóbb eltűnik, egy síkságon telepített radar tízezer méteren lévő repülőt körülbelül 180 kilométer távolságig "lát". Nápoly több mit hatszáz kilométerre van a magyar határtól. Ami pedig a magyar radarok minőségét illeti, mit gondol Szekeres úr, hogyan történne Magyarország felett a repülésirányítás ha nem állna rendelkezésre tökéletes radarinformáció? Jugoszlávia elleni légi háború idején mind a Barcsot bombázó repülőt, mind az "euróhelikopter" lelövését látták radarjaink, és azóta sokkal jobb minőségű készülékeink vannak.
