Nagyváradon pénteken a detektívek razziát tartottak és egy külvárosi korcsmában letartóztattak egy napszámost és vele együtt egy negyven év körül Lehető, lerongyolódott embert, aki a hozzáintézett kérdésekre csak jelekkel válaszolt, amiből jogosan arra következtettek, hogy süketnéma. Másnap reggel a napszámos raporton jelentette, hogy fogolytársa nem süketnéma, hanem orosz katona, aki egy szót sem tud magyarul. Elővezették az oroszt is, aki azután a napszámos nehézkes tolmácsolása mellett elmondta, hogy a neve Pavlovszk Stepanov orosz katona és az oroszok Máramarosba való betörése idején szakadt el a csapatától harmadmagával. Ketten közülük sebesültek voltak, ezek a legközelebbi Városban önként jelentkeztek a kórházban, ő azonban gyalogszerrel kóborolt tovább.
Teljesen elvesztette a tájékozó képességét, három napig étlen-szomjan egy erdőben bolyongott s végre egy faluba ért, ahol könyörületes emberektől ételt, italt kapott, de hálnia szabad ég alatt kellett.
Lerongyolt ruháját, amellyel az uniformisát cserélte el, szintén ebben a faluban kapta, azután gyalogszerrel, koldulva, csupán a véletlenre bízva nyomorúságos sorsát, eljutott Nagyváradra. Mindössze annyi rafinériával élt, hogy süketnémának tetette magát, mert úgy sem értette az emberek szavát és úgysem tudott senkivel beszélni. Az eltévedt orosz katonát további intézkedésig a toloncházban tartják.
Népszava 1915. február 8.
