EU;pazarlás;projektek;

- Sehová sem vezető projektek

Érdemes volna európai versenyt hirdetni, melyik település találja ki a legblődebb ötletet az uniós pénzek elköltésére.

Sokáig azt gondoltam, egy ilyen versenyben alighanem miénk lehet csak a pálma. Néhány éve bejárta a sajtót annak a kilátónak a híre, amelyet az egyik magyar falú szélén építettek uniós pénzből milliós költséggel. A kilátó érdekessége, hogy mindössze talán fél méter magas, és ha feláll valaki a tetejére, semmivel sem lát mást, mint ha mellé állna. Csak ezüstérmes lehetne az a kerékpárút, amely sehonnan sehová nem vezet, két széles út menti árok közé épült meg a száz méternél alig valamivel hosszabb „projekt”. Bronzéremre nyugodtan jelentkezhetnének azok, akik egy alig ötszázas lélekszámú falu szélére „álmodták” meg az uniós támogatással kialakított európai játszóteret. A szomszédjában libalegelő és egy használhatatlan futballpálya is árválkodik.

Nagyon téved, aki azt gondolja, ilyesmi csak nálunk fordul elő. Ebben méltó partnereink az olaszok. Még az angoloknál is kiverte a biztosítékot, hogy egy kis olasz faluban liftet építettek a semmibe. A helyiek azért pályáztak uniós támogatásra, hogy ezzel a felvonóval összekössék a falut a felette lévő kolostorral, és a látnivaló turistákat csalogasson a településre.

Sokan élnek a gyanúperrel, hogy erre az egészre ugyanúgy semmi szükség nem volt, mint a mi „kilátónkra”, vagy az uniós pénzből épített kihasználatlan repterekre és autópályákra. Ezzel mindenütt csak a helyi maffia járt jól. Olaszországban is, nálunk is.