Humanitás, empátia, szolidaritás

A parancsnok február elején a Keleti pályaudvart rohamozta meg, és mint a híradó-tudósításokból láthattuk, akciója teljes sikerrel zárult. Amerre járt, arra menekülteknek nyoma sem volt. A pékek és sütőipari vállalkozások után most a szerencsétlen koszovói albánok kerültek a frakcióvezető látóterébe, aki szemmel láthatólag nem ismer kíméletet.

A Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint a frakcióvezető az állomáson tartott sajtótájékoztatóján égető problémának nevezte a bevándorlást és arra kérte a kormányt, mihamarabb indítson nemzeti konzultációt a témában, változtasson a bevándorlási szabályokon, és ha kell, menjen szembe az Európai Unió idevonatkozó szabályaival. Jogosulatlan itt tartózkodás esetén azonnali kitoloncolást javasolt. A hányatott sorsú emberek ijedtükben a vasútállomás csomag-megőrzőjében húzódtak meg, a videó felvételek tanúsága szerint azóta is félelemben és nyomorúságban telnek napjaik.

Természetesen azzal én is egyetértek, hogy a Magyar Köztársaság kormánya tekintse át az elsősorban átutazási jelleggel itt tartózkodó szociális menekültekkel kapcsolatos tennivalókat. Azt is el tudom képzelni, hogy változtatni kell a ma hatályos rendelkezéseken és sok helyen korrigálni, aktualizálni szükséges az érvényes normarendszert, természetesen az emberi jogok és az emberi méltóság maradéktalan tiszteletben tartásával. Az az irányválasztás viszont elfogadhatatlan, hogy a nemzeti konzultáció bornírt ötletének felvetésével felkorbácsolják az indulatokat, tudva azt, hogy a magyar társadalom e kérdésben véleményt nyilvánító részének jelentős része „gyomorból” támogatni fogja a különböző okokból itt tartózkodó külföldiek gyors eltávolítását. Ha már annyira beleszerettek az össznépi egyeztetés ötletébe, akkor miért nem kérdezték meg a nemzetet, hogy egyetért-e az útdíj kiterjesztésével, vagy a boltok vasárnapi bezárásával? A választ persze tudjuk. Csak abban az esetben kíváncsiak a nép véleményére, ha a könnyen prognosztizálható igenlő válaszok többsége a hatalom egyébként előre eldöntött szándékát és védhetetlen céljait szolgálja.(Ilyesmivel szórakozik munkaidejében a netezéssel összefüggésben a brüsszeli twitteres ember is, de őt senki nem veszi komolyan.)

Visszataszító az is, hogy a minden poszton bevethető frakcióvezető (pillanatnyilag bevándorlás-ügyi főmegbízott) empátia, emberség és együttérzés nélkül már a peronon megelőlegezte a – tévesen gazdasági bevándorlóknak minősített személyeket sújtó - durva és fájó népítéletet: először idegenrendészeti őrizet (toloncház?!, internálás?!), majd bírósági vagy idegenrendészeti határozat hatósági kísérettel való végrehajtása (kitoloncolás). Rossz emlékű, rosszízű szavak. Az sem volt túl elegáns, hogy a vasúti resti közelében forintosította ezeknek a szerencsétlen embereknek a központi kasszát terhelő itt tartózkodási költségét, ami valóban nem csekély. A sínek mellől tudtuk meg, hogy egy bevándorló eltartása a befogadó állomásokon napi 4500 forintjába kerül az államnak, így ha a jelenlegi bevándorlási tendencia folytatódik, akkor "az idei évi tervezett költségvetés sem lesz e téren tartható". Pályaudvari téma ez? Nem helyénvaló az sem, hogy a jolly jokerként funkcionáló frakcióvezető egyszemélyes „szabadcsapatként” megfelelő előkészület nélkül, erős indulatokra bazírozva szigorítást és kitoloncolást követel, és fokozásként még azt is hozzáfűzi, hogy a problémát jelentő „megélhetési bevándorlók” tömege nem a határon túli magyar lakta területekről jön.És ha majd onnan jönnek, akkor mit teszünk, milyen ellátásban és milyen minősítésben lesz részük?

Pályaudvari show-műsorokban való fellépés helyett azt javaslom, hogy a Magyar Köztársaság kormánya tűzze napirendre a kérdést. Döntés előtt kérjenek alapos szakmai anyagot a Belügyminisztériumtól, a Magyar Köztársaság rendőrségétől, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól. Ebben a kérdésben ne a teljességgel álságos népi konzultációt erőltessék, hanem folyamatosan egyeztessenek a szerb határvédelmi szervekkel. Hathatósan védjék az atrocitásoktól az érintett megyék magyarországi lakosságát, óvják vagyontárgyaikat és őrizzék nyugalmukat.

Még egyszer mondom, szerintem is foglalkozni kell az üggyel: körültekintő elemzés után, szakszerűen, felelősséggel. Ezt várjuk a magyar államtól és nem a gazdasági bevándorlásról szóló hamis kukorékolást.