Azt várják a pályázóktól, hogy a történetek előadásmódja újszerű legyen. (Persze volt már példa ilyen irodalmi rapid próbára. Néhány író előtt találomra kiválasztottak az aznapi újságokból egy hírt és az ennek alapján készült jelenetet este már be is mutatták a színpadon.) A tévésorozatra minden bizonnyal sokan jelentkeztek, közöttük néhány igazi író és megannyi, a nemlétező tehetségét dédelgető civil is. Nincs tehát semmi baj, legfeljebb a kiírás céljával érdemes egy kicsit vitatkozni.
Aki ugyanis azt hiszi, hogy egy sorozat sikerének titka a történet és annak elbeszélési módja, az nagyon téved. Már csak azért is, mert semmi esély eredeti történetekre, hiszen a bűnügyektől a szerelmi féltékenykedésen át, minden ismétlődik epizódról epizódra. A siker valójában a felvonultatott főszereplők eredetiségén múlik. Sok-sok példával lehetne ezt illusztrálni, akár a magyar Barátok közt néhány figuráján át a Mentalista pszichológusán át a gyűrött ballonkabátos Columbóig.
A legjellegzetesebb példát magától egy színésztől, a Poirot-t alakító David Suchettől tudhatjuk, aki elárulta, hogy lejegyezte a magánnyomozó legjellegzetesebb öltözködési és viselkedési szokásait, nehogy valamit eltévesszen, és nem kevesebb, mint 80 ilyen megjegyezni érdemes részletet talált. (A színészt egyébként negatív figuraként is viszontláthattuk, amikor egy filmen egy repülőgépet eltérítő banda vezetőjét játszotta. Természetesen bajusz és minden Poirot-i jellegzetesség nélkül.) Azt nem tudom, hogy lehet-e ilyen eredeti figurákat pályázat útján megtalálni, de megpróbálni persze lehet.