Libikóka játék a Fővárosi Nagycirkusszal

A Fővárosi Nagycirkusz kiköltözése után a Fővárosi Állat- és Növénykert vállalja majd a felszabaduló hely hasznosítását, mondta megkeresésünkre Baán László, a Liget Projekt vezetője. Mint köztudott, Fekete Péter személyében cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztost is kineveztek. Ezt Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója nem kívánja kommentálni.

Baán Lászlótól azt is megtudtuk, hogy felépítéséig a cirkusz a mostani épületében működik majd. Arra a kérdésre pedig, hogy a Ligetbe tervezik-e az új cirkuszt felépíteni, hiszen más híresztelések is szárnyra kaptak, azt válaszolta, hogy „a kormány 1044/2015. (II. 10.) határozata alapján az emberi erőforrások miniszterének kell előterjesztést készítenie a Fővárosi Nagycirkusz helyzetének rendezése érdekében. Az intézmény Városligetben történő új helyszínen való elhelyezéséről ez alapján dönt majd a kormány.”

Sokan mondják, hogy na, már más se hiányzott, mint nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. A legfőbb érv nyilván az, hogy a Fővárosi Nagycirkusz régi épületét lebontják, és újat húznak fel helyette. Ennek helyét, formáját, a cirkusz szerepét az országban kell megtalálni. Kérdés persze, miért nem találhatja meg ezt Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, akit még Réthelyi Miklós miniszter nevezett ki a pozíciójába, behívatva a régi motoros Varjasi Lászlót, és közös megegyezéssel távozásra késztetve.

Akkor azért felhördült a szakma, nem értette, hogy kerül a csizma az asztalra, mert Krizának semmi köze nem volt korábban az artisták világához. Ügyvédként dolgozott, feltehetően korábban sem állt messze a kormányköröktől, hiszen egyike volt azoknak, akik részt vettek az előadó- művészeti törvény átalakításában, amit akkor Vidnyánszky Attila szorgalmazott.

Krizának valószínűleg hathatós szerepe volt abban, hogy az előadó-művészeti törvénybe bekerült, hogy a Fővárosi Nagycirkusz is jogosult legyen a TAO felvételére, vagyis, hogy a jegybevétel nyolcvan százalékában olyan támogatókat lehet keresni, akik dotációjuk összegét levonhatják az adójukból. Kriza jó néhány olyan embert vitt az intézményhez, akiknek ugyanúgy, mint neki, nem volt közük a cirkusz világához.

Ugyanakkor nagytakarítást csinált, bevált embereknek, a jegyszedőktől a műszaki vezetőig távozniuk kellett. És viharos körülmények között, rapid módon távozott egy nagy múltú artistadinasztia tagja, Kristóf István, aki 24 évig közmegelégedésre töltötte be igazgatói funkcióját, igyekezett növelni a színvonalat, és a meglehetősen magas nívójú budapesti nemzetközi cirkuszfesztiválok megszervezésével föltette a világ cirkuszi térképére a Fővárosi Nagycirkuszt. Fia, Kristóf Krisztián, nemzetközi hírű, sok nyelven beszélő, kiváló zsonglőr, bele is folyt a művészeti munkába, a tervek szerint ő vette volna át apjától a stafétabotot, és a művészeti vezetésről meg is kapta Krizától a szerződést.

Alá is írta, majd Kriza ezt a szerződést állítólag egy nappal később visszavonta, azzal, hogy tájékozódott, és bár kiváló artistának tartja, megingott benne a bizalma. Ekkor már csak 70 napos szerződést ajánlott, ami nem került aláírásra. Sebtében szükség volt valakire, aki mégiscsak érti azt a szakmát, ami évszázadokon keresztül, artistadinasztiákon keresztül hagyományozódik.

Richter és Kriza kezdetben az átlagos színvonalnál sokkal gyengébb műsorokat csináltak, cserébe viszont többször is előtérbe került a magyaros tematika. Erőteljes propagandával, ehhez a közszolgálati médiát is hathatósan használva, növelték viszont a nézőszámot, ami működésük óta csaknem kétszeresére emelkedett. Magas rangú kormánypolitikusok jelentek meg az előadásokon, fesztiválokon, olyanok, akik addig nemigen fordultak elő a cirkuszban, jelezve, hogy ez most már az ő területük.

Az előadások színvonala azóta jelentősen nőtt, bár többen nehezményezik, hogy túlfoglalkoztatott a Richter család, akiknek vándorcirkuszába nem egyszer kerül olyan külföldi szám, ami már Budapesten „lejátszott.” És az az ígéret, hogy a felnőtteknek is több előadást tart majd a cirkusz, meg az alternatív cirkuszművészetnek szintén erőteljesen helyet ad, nem teljesült. Ahogy, bár voltak erre kísérletek, a revü műfaját sem sikerült ismét felvirágoztatni.

De mostanra mintha éppen egyensúlyba került volna az intézmény működése. Ezért különös a miniszteri biztos kinevezése. Mintha megingott volna a Krizába vetett bizalom, akit Halász János államtitkár emberének tartottak, ő viszont már nincs pozícióban. Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház direktora, gyakorlott miniszteri megbízott, legutóbb akkor közreműködött ilyen funkcióban, amikor Alföldi Róbertnek át kellett adnia a Nemzeti Színházat Vidnyánszkynak.

Alföldi nem vette túl jó néven, hogy ehhez felügyeletet is kapott. Feketének egyébként van köze a cirkuszhoz, Münchenben bűvészdiplomát szerzett. Békéscsabán cirkuszi sátorban is tartott előadásokat, ahogy a Pécsi Országos Színházi Találkozón is. Ugyanebben a sátorban voltak a Magyar Cirkusz és Varietének is programjai. Vagyis Kriza és Fekete nyilvánvalóan ismerik egymást. Hogy örülnek-e ebben a szituációban a másiknak, azt nem tudhatjuk, akár azt is feltételezhetjük, hogy nem. Fekete a megkeresésünkre szintén nem kívánt nyilatkozni, azt mondta, hogy miután tájékozódott a helyzetről, és a közlönyben is megjelent a kinevezése, készséggel áll rendelkezésre. Abból sem csinált titkot, hogy a direktori munkáját továbbra is meg akarja tartani.

Nekünk pedig kétségeink lehetnek afelől, hogy mi lesz a Fővárosi Nagycirkusz jövője. Csak reménykedhetünk, hogy nem jut a városligeti vidámpark sorsára, ami helyett szintén ígértek másikat, a helyét is keresték, de csak a régi maradványai épültek be az Állatkertbe. Mostanában pedig új nagy, fővárosi vidámparkról még csak hallani sem lehet.