Szó ne essék róla, pozitív, ha Budapest külképviseleteket nyit. Ám felmerül a kérdés, ha valóban a gazdaság fellendítése volt a fő szempont, miért kellett bezáratni tavaly a tallinni nagykövetséget? Etiópiában ugyanis a vásárlóerő, hogy finoman fogalmazzunk, kicsit alacsonyabb, mint Észtországban. Miközben a világ egyik legszegényebb államában 2013-ban az egy főre jutó GDP 1380 dollár volt, Észtországban 25 461 dollár, vagyis 18,45-szöröse az etiópnak.
A külügyi és külgazdasági miniszter részéről elhangzott az az érv, hogy például Kína is milyen fontos szereplő lett az afrikai kontinensen. Ez teljesen megállja a helyét, de felmerül a kérdés, mi mit tudunk másolni ebből a modellből? Van-e annyi tőkénk és emberi erőforrásunk ahhoz, hogy olyan előnyökre tegyünk szert a kontinensen, mint Peking? A válasz egyértelmű nem. Kínát ugyanis sok mindennel lehet vádolni, így azzal, hogy nem tartja tiszteletben az emberi- és kisebbségi jogokat, a demokratikus alapértékeket, de az biztos, hogy gazdaságilag rendkívül tudatosan építkezik. Nem az azonnali profit számít számára, hanem 20-30 évre előre gondolkodik, s ezért is „hódította” meg Afrikát, s nevezik némi éllel a kontinens modern kori gyarmatosítójának. 2008 óta Peking Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere. Nigériában és Angolában a kínai cégek 2 milliárd dollár értékben kötöttek olaj- és gázmegállapodást. Ez természetesen elvileg Magyarország számára is érdekes lehet, ám a koncessziókat hosszú évekre kötötték meg, így magyar cégek az angolai energialehetőségeket illetően mondhatni labdába sem rúghatnak. Miközben 1999-ben még 6 milliárd dollár volt az afrikai-kínai kereskedelmi kapcsolatok összértéke, ez már meghaladhatja a 160 milliárd dollárt. Kínai munkások irányítják a bányákban a munkát, mérik fel a távközlési lehetőségeket, építik az utakat, Kelet-Afrikában egy 5000 kilométeres vasútvonalat. Cserében az afrikaiak számára is előnyöket kínálnak: jelenleg „fekete kontinensről” körülbelül a 200 ezren dolgoznak Kínában, s 12 ezren tanulnak az ország egyetemein.
Szó se róla, Kína jól jár az afrikai üzlettel, de sokat is invesztált. 2002 óta körülbelül 75 milliárd dollárt, ez nem sokkal marad el az Egyesült Államok 90 milliárdos befektetésétől. Etiópia Ghána, Nigéria és Szudán után a kínai jelenlét legnagyobb nyertese. Addisz-Abeba valóban rengeteget fejlődött a kínai befektetések nyomán, sok új, gát, kórház épült. A gazdasági növekedés is magas, ami nagyban köszönhető a kínai beruházásoknak.
Az esetleges lehetőségeket tekintve mindez szépen hangzik ugyan, ám Magyarországot természetesen nem lehet egy lapon említeni Kínával. Budapest hosszabb távon sem számíthat jelentősebb előnyökre. Ehhez ugyanis, ismételjük, be kellene fektetni, amire az országnak nyilvánvalóan nincs elegendő tőkéje.
Milyen lehetőségei nyílhatnak akkor az egyes afrikai országokban Magyarországnak? Etiópiában a kávé a legfontosabb kiviteli cikk. Ahhoz azonban, hogy ebből importáljunk, felesleges nagykövetséget nyitni, mivel a kávéipart már lefölözték a nagy külföldi cégek, így többek között a Starbucks, amely jelentős profitra tett szert az ágazatból. A mezőgazdaságon kívül más jelentős exportáló ágazata nincs az országnak, ám az agrárium is bizonytalan lábakon áll szárazság, földcsuszamlások miatt.
Angolában a kőolajtermelés mellett a bányászat is fontos, ezeknél az ágazatoknál azonban tarol Kína, illetve jelentősek az egykori gyarmatosítóval, Portugáliával folytatott gazdasági kapcsolatok. A Lisszabont érzékenyen érintő gazdasági válság után legalább 20 ezren vándoroltak, s vállaltak munkát az afrikai államban. Angola egyébként 2012-es adat szerint napi 1,8 millió hordó olajat állít elő, s a nyersanyag második legjelentősebb exportőre Kínába. Egykor jelentős volt a kávétermelés, de a véres polgárháború nyomán a telepített aknák miatt az ültetvények jelentős része megsemmisült. Ezért a szükséges élelmiszer 90 százalékát importálja, e tekintetben tehát lehetnének lehetőségei Budapestnek.
Kérdés azonban, mennyire érné meg. Angola fővárosa, Luanda ugyanis a világ legdrágább városai közé tartozik, s mint a 444.hu írta, húszfős nagykövetségi stábbal számolva csak a lakhatási költségük 430 millió forintot tenne ki. S akkor még a bérükről nem is ejtettünk szót.
Kínához hasonló lehetőségei azonban sosem lehetnek Magyarországnak. Amint Szijjártó Péter fogalmazott, először „a jelenlétet” kell kiépítenünk ezekben az országokban. Ám ismét fel kell tennünk a kérdést: miért nem ott építkezünk – lásd Tallin -, ahol már jelen is voltunk, s kulturális-történelmi kapoccsal is rendelkezünk.
A déli nyitás kapcsán megcélzott másik kontinens, Dél-Amerika országaival sem voltak igazán intenzívek a gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink, de mindig elhangzottak ígéretek. Az egyik kiszemelt országból, Ecuadorból például elsősorban vágott virágot, banánt, kávét, kakaót hozunk be. A jelentős olajkinccsel rendelkező Ecuador ugyanakkor Magyarországhoz hasonlóan diverzifikálná exportját, így a legutóbbi tárgyalásokon telekommunikációs együttműködés, illetve technológiai transzfer is szóba került.
Peruval a kapcsolataink végképp nem voltak jelentősek. A kétezres évek közepén volt némi fellendülés, izzólámpákat, gyógyszert adtunk el, hallisztet, kávét, fagyasztott halat, gyümölcsöt hoztunk be Peruból. Mintegy másfél évtizedig tartottunk ott fenn nagykövetséget, Peru bécsi nagykövetét akkreditálja Budapestre is. Az inkák földje ugyanakkor vonzó turisztikai célpont.
A magyar-chilei kapcsolatokat, mint emlékezetes, már Torgyán József is próbálta fellendíteni, magyar cseresznyét akart volna oda szállítani. Chile ugyanakkor a legprosperálóbb latin-amerikai országok közé számít, a fő kincse a réz, a világtermelés harmada onnan származik,s ami kevésbé ismert, lazacexportban a világon a másodikok. Híresek a chilei borok, ezekből látni is a hazai boltok polcain. Chilének társulási megállapodása van az Európai Unióval. Magyarország cellulózt, szárított zöldséget-gyümölcsöt, vetőmagot hoz be, izzólámpákat, vasúti berendezéseket, gyógyszeralapanyagokat és félvezetőket szállít.
Balogh Sándor: még időben vagyunk
A Magyar Afrika Társaság elnöke szerint a fekete kontinens hatalmas üzleti lehetőségeket kínál, ezért örült a déli nyitás meghirdetésének. Balogh Sándor emlékeztetett rá, hogy Afrika a 2000-es évek elején a tiltott, a 2000-es évek közepétől a tűrt kategóriába került, s most elérkezett az idő, amikor támogatják is az együttműködést. A Magyar Afrika Társaság majd egy évtizede dolgozik azért, hogy megváltoztassa a kontinensről kialakult képet, mely szerint a szörnyűségek - járványok, háborúk - miatt nem is érdemes vele üzletelni. Afrika teljesen megváltozott az elmúlt másfél évtizedben, s Balogh Sándor biztatónak nevezi, hogy Budapesten is észreveszik ezt. A magyarok híre mindig nagyon jó volt ott, még most is emlegetik az ott járt magyar szakembereket. A rendszerváltás után azonban Afrika teljesen kikerült a magyar diplomácia és gazdaság látóköréből. A 2008-as gazdasági válság hívta fel ismét a figyelmet nemcsak Afrikára, hanem Ázsiára és Latin Amerikára is, hiszen ezeket a földrészeket kevésbé érintette a krízis.
Az afrikai kontinensen az utóbbi fél évtizedben az ott élő egymilliárd ember mintegy harmada már átkerült a középosztályba, s ők naponta 20-30 dollárt költenek, ami közelít a kelet-európai napi átlaghoz. Ez pedig hatalmas piacot kínál a cégeknek. Balogh Sándor utalt rá, ahhoz, hogy még inkább beinduljon az afrikai gazdaság motorja, tovább kell növelni a vásárló erőt. Ennek egyik feltétele, hogy az ottani ásványkincsekből származó bevétel ne a politikai vezetőké, hanem a középrétegeké legyen. Így a stagnáló gazdaság miatt egyelőre eladhatatlan árutömeget Amerikából, vagy Európából is az afrikai piacokra vihetik. A Magyar Afrika Társaság elnöke szerint a kormány jókor ismerte fel, hogy délre kell nyitni. Lapunknak azt is elmondta, az utóbbi időben több gazdasági konferencián is részt vett, s az afrikai országok képviselői azt üzenték az európai üzletembereknek, hogy egyre nagyobb gazdasági és jogi biztonságot tudnak garantálni a külföldi cégeknek. A kontinensen ugyanis pontosan tudják, hogy csak akkor számíthatnak külföldi befektetőkre és beruházásokra, ha fejlesztik a infrastruktúrát, utakat építenek, üzleteket nyitnak, vagy éppen plázákat építenek. Balogh szerint itt az utolsó pillanat, hogy Magyarország is beszálljon az afrikai üzletbe, hiszen sok európai állam már régóta hajt az afrikai piacért, azért a több száz millió potenciális vásárlóért, akik még felpörgethetik a világgazdaságot. Az üzletember úgy látja, elsősorban Marokkóban, Tunéziában, Ghanában, Szudánban, Dél- Afrikában és Namíbiában lehet keresni valónk. Többek között az új technológiákkal, például a víztisztító rendszerekkel, vagy a környezetvédelemben lehet kereslet a magyar szaktudásra. Ghána magyar származású külügyminisztere, Hanna Tetteh, aki két héttel ezelőtt járt Budapesten, azt mondta Balogh Sándornak, hogy ezek a technológiák mind világszínvonalúak, a költségek viszont alacsonyabbak az átlagnál, ezért Magyarország még versenyképesen szállhat harcba az afrikai piacokért.
