Erős

Időről időre kiderül, hogy semmi sem úgy volt. Nekünk, akik hosszabb-rövidebb ideje élünk ebben az országban, rendszeresen azzal kell szembesülnünk, hogy nem igaz, amit átéltünk. Hogy rosszul emlékszünk, hogy tévedtünk, amikor azt hittük, az volt az életünk.

Az ünnepeken különösen kell figyelnünk. Ilyenkor, a nagy beszédekből tudjuk meg, hogy mi történt egykor. Azt mondja például a kedves vezető, hogy a rendszerváltás után húsz év kellett ahhoz, hogy megtanuljuk, össze kell fognunk. Hiszen csak az utóbbi években "kezdett el kovácsolódni" ismét "egy erős magyar nemzet". Nem említette, hogy mindez a 2010-es kormányváltásnak - és semmi másnak - köszönhető, de megtette helyette egyik legjobb papagája - mit nem mondunk: tanítványa -, Rogán Antal. A frakcióvezető szerint ugyanis "2010 előtt sem az ország, sem a nemzet nem volt szabad". Már legalábbis - tette hozzá - abban az értelemben, ahogy az 1848-as 12 pontban megfogalmazták, bármit jelentsen is ez. De ez még nem elég. A Belváros dicső múltú egykori polgármestere négy dátumot állított sorba: 1848, 1956, 1989, 2010. Ami nem kevesebbet jelent, hogy a dicsőséges fülkeforradalom egyenrangú azokkal a sorsfordító évekkel, amelyek valóban a magyar történelem aranylapjaira tartoznak.

Így történhetett, hogy Magyarország csak most lett "erős, magabiztos, nyugatias ország". Ami 2010 előtt volt, az a Fidesz új történelmi tanítása értelmében nem számít. A jelek szerint még Orbán Viktor emlékezetes beszéde sem, amellyel egyedül küldte el a szovjeteket Magyarországról. Nem számít az ellenzéki kerekasztal, a NATO- és EU-tagság, sőt még az első Orbán-kormány ténykedése sem érdemes a méltatásra. Hiszen a magyar nemzet, a magyar emberek csak 2010 óta állnak ki keményen. Már legalábbis az új kázus értelmében. Jó, ha mostantól ehhez tartjuk magunkat.

Van persze ennek az egész történelemhamisításnak jó oldala is. Hiszen ez azt is jelenti, hogy 2010-ben újjászülettünk, minden csak azóta érvényes. Ezen az alapon a kedves vezető és csapata lassan feltalálja az örök élet csodaszerét is. Minden akkor kezdődik, amikor ők mondják.

Ezért együtt kívánhatjuk a múzeumkerti nagygyűlésen skandáló hívekkel: "Tarts ki, Viktor!"