Barack Obama;Benjamin Netanjahu;elnökválasztás;kongresszusi választások;nemzetbiztonsági stratégia;

2015-03-18 06:32:00

Obama a stratégiai türelem híve

Washingtonban – a lassan közelgő elnökválasztástól nyilván nem függetlenül – a következő két évben a kül- és biztonságpolitika is pártpolitikai harcok terepe lehet. A republikánus többségű kongresszus az Obama-kormányzat Irán-politikáját megkérdőjelező izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu meghívásával, majd 47 szenátor Iránhoz címzett, ámde Obamának szóló, a Hatok és Teherán megállapodását bíráló levelével is jelezte, „emelik a téteket” és ahol tudnak, megpróbálnak keresztbe tenni a demokrata párti elnöknek.

Oroszország

Sehol nem kényszerült a korábbi alapelvek oly jelentős átértékelésére az amerikai nemzetbiztonsági stratégia, mint az Oroszország-politika terén. Obama első hivatali idejében a „reset” (újraindítás) politikájával új alapokra helyezte az orosz-amerikai kapcsolatokat, a Moszkvát irritáló európai rakétavédelmi rendszert átalakította, új fegyverzetkorlátozási kezdeményezésekkel állt elő. Prágai beszédében Obama még a nukleáris fegyverektől mentes világ perspektíváját is felvázolta, ám az akkori várakozásokból nem sok teljesült be.

Az új stratégia eljut a felismerésig: „Oroszország ukrajnai agressziója világossá tette, hogy az európai biztonságot, a nemzetközi szabályok és normák betartását nem lehet adottnak venni.” Obama e dokumentumban is biztosítja európai szövetségeseit, Washington tartja magát nemzetközi kötelezettségvállalásaihoz. A Fehér Ház további szankciókat és „más intézkedéseket” helyez kilátásba az orosz agresszió feltartóztatására. Ösztönzi Közép- és Kelet-Európa energiabiztonságának javítását. Rice úgy fogalmazott, addig fokozzák a nyomást Oroszországra, ameddig az rá nem kényszerül az iránymódosításra.

Fordulat Ázsia felé

Obama 2010-ben stratégiai fordulatot hirdetett meg Ázsia és a Csendes-óceáni térség felé, s e fordulat mellett most, öt év múltán is kitart. „Az Egyesült Államok csendes-óceáni állam volt és marad” – szögezi le a friss dokumentum, hangsúlyozva a térséghez fűződő, hosszú távú gazdasági, biztonsági érdekeket. Washington ennek jegyében modernizálja stratégiai partnerségét Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával, a Fülöp-szigetekkel, s erősíti a térségbeli integrációs, szabadkereskedelmi szervezeteket.

Szorosabbra fűzi stratégiai és gazdasági partnerségét Indiával, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszik a térség legerősebb feltörekvő hatalmával, Kínával. Szilárd, békés és virágzó Kína létrejöttében vagyunk érdekeltek – olvasható a dokumentumban, amely azonban utal Pekinggel kapcsolatban az emberi jogi fenntartásokra is, s jelzi, hogy Washington minden szükséges lépést megtesz a Kína felől fenyegető kíberbiztonsági kihívások megválaszolására.

Prioritás a klímaváltozás elleni harc

Obama elődeinél szélesebb értelemben közelíti meg a nemzetbiztonsági stratégiát. A 2010-es dokumentum emelte először a nemzetbiztonsági kihívást jelentő kérdések közé a klímaváltozás veszélyét, Bush még csak egyetlen mondatot szentelt a rendkívüli időjárási jelenségek kockázatainak, a Bush-évek alatt hivatalosan még a klímaváltozás létezését sem ismerték el, s tudományos alapjait megkérdőjelezték. Az Obama-kormányzat most, a 2015-ös stratégiában „sürgető és növekvő fenyegetésként” írja le a klímaváltozást, s megerősíti, az Egyesült Államok a jövőben is vezető szerepet kíván játszani a globális felmelegedés elleni nemzetközi erőfeszítésekben.

Obama akcióterve 2025-re a 2005-ös szinthez képest 26-28 százalékkal csökkentené az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A dokumentum szerint Washington tovább dolgozik egy átfogó nemzetközi klímamegállapodás eléréséért, ám konkrétan nem utal az idei párizsi klímacsúcs esélyeire. Másfelől viszont a stratégiai dokumentum az energiacégek felé is tesz gesztust, sürgetve az Egyesült Államok energiafüggetlenségének elérését.

Nem igazolta a várakozásokat
Christian Science Monitor
Obama új stratégiája válaszol az elnök bírálóinak, akik – még az adminisztráción belül is – hiányolták, hogy külpolitikai víziójából szinte teljesen hiányzik az erő alkalmazása. Az Obama-féle multilaterializmus, mondják a kritikusok, túl lassan reagál akkor, amikor katonai fellépésre lenne szükség, az Obama által preferált „háttérből vezetést” pedig inkább lemaradásként érzékelik.
US News and World Report
Az új nemzetbiztonsági stratégia azt mutatja, Obama nem hajlandó vagy képtelen határozott, nehéz döntések meghozatalára – írja a már csak interneten tovább élő, egykori neves hetilap. Az Obama-doktrína voltaképp négy korábbi elnök külpolitikai felfogásából szintetizált „Frankenstein-szörny” - állapítja meg az elemzés -, amely Carter szélsőséges multilaterializmusát, a Nixon féle tehermegosztást, Clinton megszállott globalizációpártiságát és Bush terrorizmus elleni harcát ötvözi egybe. Ami azonban csak Obama sajátja, az a stratégiai és műveleti szintű habozás, amelyet támogatói „stratégiai visszafogottságként” méltatnak.
Huffington Post
A bírálók szerint Obama nem fejezte be a munkát, amit a Bush-kormányzat elkezdett, hívei szerint viszont nem változtatott eleget az amerikai külpolitikán a másik irányba, s nem igazolta a korai Nobel-díjjal ösztönzött várakozásokat. A kubai nyitást, a mianmari demokratizálást, az iráni kapcsolatok rendezésének szándékát, a 9/11-es sokk utáni „hiper-militarizmus” csökkentését ugyanakkor a pozitív oldalra kell elkönyvelni, írja a hírportál a dokumentumot értékelve.
Washington Times
Obama azt mondja, nem fogunk habozni, hogy „döntő cselekvésre” szánjuk el magunkat, de csak „jogos, arányos, szigorúan elszámoltatható” keretek között. Ez az elnök politikájának lényege. Az arányos fellépés azonban azt jelenti, hogy az ellenség diktálja a háború feltételeit. „Ez a megbékítés politikája” - írja az új stratégiát bírálva a konzervatív lap.