Oroszország
Sehol nem kényszerült a korábbi alapelvek oly jelentős átértékelésére az amerikai nemzetbiztonsági stratégia, mint az Oroszország-politika terén. Obama első hivatali idejében a „reset” (újraindítás) politikájával új alapokra helyezte az orosz-amerikai kapcsolatokat, a Moszkvát irritáló európai rakétavédelmi rendszert átalakította, új fegyverzetkorlátozási kezdeményezésekkel állt elő. Prágai beszédében Obama még a nukleáris fegyverektől mentes világ perspektíváját is felvázolta, ám az akkori várakozásokból nem sok teljesült be.
Az új stratégia eljut a felismerésig: „Oroszország ukrajnai agressziója világossá tette, hogy az európai biztonságot, a nemzetközi szabályok és normák betartását nem lehet adottnak venni.” Obama e dokumentumban is biztosítja európai szövetségeseit, Washington tartja magát nemzetközi kötelezettségvállalásaihoz. A Fehér Ház további szankciókat és „más intézkedéseket” helyez kilátásba az orosz agresszió feltartóztatására. Ösztönzi Közép- és Kelet-Európa energiabiztonságának javítását. Rice úgy fogalmazott, addig fokozzák a nyomást Oroszországra, ameddig az rá nem kényszerül az iránymódosításra.
Fordulat Ázsia felé
Obama 2010-ben stratégiai fordulatot hirdetett meg Ázsia és a Csendes-óceáni térség felé, s e fordulat mellett most, öt év múltán is kitart. „Az Egyesült Államok csendes-óceáni állam volt és marad” – szögezi le a friss dokumentum, hangsúlyozva a térséghez fűződő, hosszú távú gazdasági, biztonsági érdekeket. Washington ennek jegyében modernizálja stratégiai partnerségét Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával, a Fülöp-szigetekkel, s erősíti a térségbeli integrációs, szabadkereskedelmi szervezeteket.
Szorosabbra fűzi stratégiai és gazdasági partnerségét Indiával, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszik a térség legerősebb feltörekvő hatalmával, Kínával. Szilárd, békés és virágzó Kína létrejöttében vagyunk érdekeltek – olvasható a dokumentumban, amely azonban utal Pekinggel kapcsolatban az emberi jogi fenntartásokra is, s jelzi, hogy Washington minden szükséges lépést megtesz a Kína felől fenyegető kíberbiztonsági kihívások megválaszolására.
Prioritás a klímaváltozás elleni harc
Obama elődeinél szélesebb értelemben közelíti meg a nemzetbiztonsági stratégiát. A 2010-es dokumentum emelte először a nemzetbiztonsági kihívást jelentő kérdések közé a klímaváltozás veszélyét, Bush még csak egyetlen mondatot szentelt a rendkívüli időjárási jelenségek kockázatainak, a Bush-évek alatt hivatalosan még a klímaváltozás létezését sem ismerték el, s tudományos alapjait megkérdőjelezték. Az Obama-kormányzat most, a 2015-ös stratégiában „sürgető és növekvő fenyegetésként” írja le a klímaváltozást, s megerősíti, az Egyesült Államok a jövőben is vezető szerepet kíván játszani a globális felmelegedés elleni nemzetközi erőfeszítésekben.
Obama akcióterve 2025-re a 2005-ös szinthez képest 26-28 százalékkal csökkentené az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A dokumentum szerint Washington tovább dolgozik egy átfogó nemzetközi klímamegállapodás eléréséért, ám konkrétan nem utal az idei párizsi klímacsúcs esélyeire. Másfelől viszont a stratégiai dokumentum az energiacégek felé is tesz gesztust, sürgetve az Egyesült Államok energiafüggetlenségének elérését.
