Hétfőn este, a legnagyobb szenzációk erejével, futótűzként terjedt el a fővárosban Przemysl elestének a híre. Az emberek hitetlenkedve fogadták a híresztelést, amely a legendás védősereg ötödfél havi hősies küzdelmének szomorú befejezését újságolta, de végül is el kellett hinni, mert a rendes esti Höfer-kommüniké hivatalosan is jelentette a veszteséget.
A veszteség nagyságát az általános katonai helyzet szempontjából ebben a pillanatban természetesen nem lehet pontosan mérlegelni, de megnyugtató, hogy a hivatalos jelentés szerint a vár eleste ezen a helyzeten mit sem változtat
Przemysl városa két ízben volt ellenséges gyűrűben. Az első körülzárásból azonban kiverekedte magát. Ez 1914. október 10-én történt. De reá egy hónapra, november 10-én, megint körülfogta az ellenség és ebből az ölelésből már nem tudott kiszabadulni. De nem a védőcsapatok gyöngeségén, erőtlenségén múlott az eredmény, nem is az ellenség győzött, hanem az éhezés réme késztette a védősereg parancsnokát arra, hogy az ostromlott várost föladja.
A védősereg majdnem négy és fél hónapos hősi magatartásával rászolgált minden igaz ember becsülésére. A vár parancsnoka bizonyára úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett és csak kötelességét teljesítette, amikor — felsőbb parancsra, mint a hivatalos jelentés mondja — a kezére bízott várost és embereket a fölösleges szenvedésektől megmentette.
A vár eleste előtt az egész hadianyagot megsemmisítették és így ebből semmi sem jutott az oroszok kezére. Arra a kérdésre, hogy a védősereggel mi történt, fogságba jutott-e vagy szabad elvonulást kapott-e, még nincs válasz.
Az oroszoknak tengernyi emberébe kerülhetett a vár ostroma. Pontos adatok természetesen hiányoznak. Már az első körülzárás idejében vívott harcokban is nagyon súlyos veszteségeik voltak. Halottakban és sebesültekben Ötvenezerre becsülték akkor az oroszok veszteségét. A második ostrom alkalmával már óvatosabbak voltak az oroszok, de ennek ellenére is nagy veszteségeket okoztak nekik a kirohanó védő seregek.
Az oroszok így nagyon drágán jutottak a nekik most már szinte mit sem érő vár birtokába.
(Hivatalos jelentés. — Kiadták 1915. március 22-én.) A „Magyar Távirati Iroda" jelenti:
Przemysl vára négy és fél havi körülzárás után, erejének fogytán március 22-én becsülettel elesett.
A védősereg e hó közepén szűkében kezdett lenni az élelmikészleteknek, ekkor Kusmanek gyalogsági tábornok az utolsó támadásra határozta el magát. A kirohanó csapatok e hó 19-én korán reggel a várövön át előretörtek hét órai harcban nagy orosz erő kivel szemben a végsőkig helytállottak. Végül is a számbeli túlsúly arra kényszerítette őket, hogy a váröv mögé visszavonuljanak.
A következő éjszakákon az oroszok Przemysl ellen több oldalról előrenyomultak. Ezek a támadások, úgy mint valamennyi előző, a vitézül védett erődítmények tüzében megtörtek.
Az e hó 19-iki kirohanás után a legszűkebbre szabott élelmi adagok is már csak három napi ellenállást engedtek. Ezért a várparancsnok időközben azt a parancsot kapta, hogy ennek a határidőnek lejártával és a hadianyag megsemmisítése után a várat az ellenségnek átengedje. A várnak egy pilótája jelentette, hogy az erődöket az ágyúkkal, lőszerrel és az erődítési művekkel együtt idejében elpusztítani tényleg sikerült.
A várőrség önfeláldozó kitartása és utolsó harca épp oly méltó a dicséretre, mint a korábbi rohamokban és ütközetekben tanúsított vitézsége. Ezt az elismerést Przemysl hőseitől az ellenség sem fogja megtagadni.
A vár eleste, amellyel a hadvezetőségnek már hosszabb idő óta számolnia kellett, a helyzetre a maga egészében befolyással nincs. A tábori hadseregnél a Kárpátokban az uzsoki szorostól egészen a koniecnai nyeregig terjedő szakaszban áll a harc.
Höfer altábornagy a vezérkar főnökének helyettese
Przemysl városa a San jobbpartján fekszik, a Krakkó—Lemberg-i vasútvonal mellett. Lakosainak száma körülbelül ötvenezer. Nemzetiségre nézve túlnyomóan lengyelek. A gyáripara meglehetősen fejlett, a kereskedelme is lendületet vett az utóbbi esztendőkben. Maga a város egy-két évtized előtt semmiben sem különbözött a többi teljességgel elhanyagolt lengyel városoktól. Az utóbbi években azonban ezen a téren is haladás történt. Szabályozták az építkezést, rendezték az utcákat és tereket. Van több régi temploma és kolostora, továbbá két gimnáziuma és egy tanítóképzője. 1874-bon alakították át várrá. Ekkor kezdődött a város roppant megerősítése. A monarchiában Przemysl volt a legnagyobb és a legmodernebbül fölszerelt erősség. 1340-ben Kázmér király alatt a lengyelek kezére.
Népszava 1915. március 23.