Harminc felett a nők

Jó néhány éve erről a témáról vitatkoztam végig majdnem egy egész éjszakát egy kedves férfi ismerősömmel, aki váltig állította, hogy tisztelet a nagyon ritka kivételnek, a nők harminc fölött megszűnnek vonzó, életvidám, szexis lénynek lenni. Innentől kezdve búskomor szürkeségbe burkolóznak és megpróbálják túlélni saját életüket. Akkor még bőven harmincon innen voltam és próbáltam minden lehetséges érvet felsorakoztatni, hogy meggyőzzem vitapartnerem (és magam) ennek ellenkezőjéről. Azóta elmúltam harminc, több éve dolgozom pszichológusként, és sokféle nő fordult meg nálam, s vallott mély őszinteséggel életéről, fájdalmairól, küzdelmeiről, és persze örömeiről is. Azóta sok mindent másként látok... Persze vitapartneremmel így egy az egyben most sem értenék egyet, de azért azt észrevettem, hogy be nem gyógyult lelki sebeink, fel nem dolgozott csalódásaink, fájdalmaink bizony nyomot hagynak külsőnkön. A fel nem dolgozott traumák kimondottan ártanak a női szépségnek. (...) Sok-sok történetet leírhatnék még, és hála a klienseknek egy számomra nagyon értékes dolgot megtanulhattam tőlük: igen fiatalon abba lehet hagyni ÉLNI ugyanakkor soha nem késő újra kezdeni. És ez természetesen nemcsak a nőkre igaz, hanem a férfiakra is. De ez már egy másik történet.