Előfizetés

Csillagközi filmüzenet

Lámpagyújtogatók címmel készített nagyjátékfilmet Százados Miklós, amely a földi létforma legnagyobb kérdéseire ad választ negyvenkét híresség tolmácsolásában. A produkciót szerdán, a Föld Napján mutatják be a mozik. Százados Miklós eredeti végzettsége szerint orvos és gyógyszeripari marketinges.

Néhány éve kezdett filmezéssel foglalkozni, A Tüke fenomén című áldokumentumfilmje 2010-ben az Országos Függetlenfilm Fesztivál első díját happolta el. Legújabb filmje, a Lámpagyújtogatók sem vehető túlságosan komolyan, ugyanis a történet szerint amatőr rádiósok nagy erősségű, idegen civilizációtól érkező rádiójeleket fogtak az Androméda-ködből. Erre válaszul a produkció stábja elkezdett forgatni egy olyan filmet, amely valós képet ad a földi mindennapokról a galaxison kívüli intelligenciának.

Ebben a nem mindennapi vállalkozásban negyvenkét magyar művész, sportoló és közéleti személyiség segítette őket: többek között Almár Iván csillagász-űrkutató, Lackfi János költő, Kamarás Iván és Péterfy Bori színművészek, a Tankcsapda rockegyüttes, Harcsa Veronika énekesnő, Besenyei Péter műrepülő világbajnok osztotta meg gondolatait. „Magunk is meglepődtünk azon a nyitottságon, amivel interjúalanyaink – pontosabban: főszereplőink – eleget tettek ennek a szerepkörnek” – fogalmazott Százados.

A közel kétórás film április 22-én, a Föld Napján történő premierjével Százados Miklósnak és csapatának többéves álma valósul meg. A rendező öt barátjával közösen végezte az operatőri munkát, filmjét saját maga vágta. Szinte mindenki baráti alapon vállalta a munkát, a főcímdaltól kezdve a mintegy harminc zenei dallamon át a világításig minden szívességből valósult meg. Arra a kérdésünkre, hogy körülbelül hány millió forintot emésztett fel a film költségvetése, Százados úgy fogalmazott, tízmilliós nagyságról beszélhetünk. „Sehonnan nem kaptunk támogatást. Megszakadtam, megszakadtunk, de egy forint sem mozdult” – fogalmazott.

A Lámpagyújtogatókat a film rendezője az általa kreált kultúr sci-fi műfajba sorolja. Mint mondja, egyszerre kell vérmesen komolyan venni és kételkedni rajta, de reményei szerint az interjúalanyok által elmondott életbölcsességek megérintik a nézőt. Az alkotást április 22-től harminckét moziban kezdik vetíteni.

Közelkép - Szétmorzsolódott Kossuthkifli

Sokat ígérően kezdődött a Kossuthkifli: leánykérést elutasító atya, titokzatos bejgli rendelés Pozsonyból Debrecenbe, kémgyanút sejtő tiszt, és így tovább. Aztán folytatásról folytatásra romlott a helyzet. (Rohamosan csökkent a nézőszám is.) Pedig Rudolf Péter rendezőként is tud filmet csinálni, bizonyította ezt a nagysikerű Üvegtigrissel.

A színészekkel most sem volt semmi baj, hiszen még az epizódokban is a hazai színjátszás színe-javával találkozhattunk. Nem beszélve a főszereplő Haumann Péterről, vagy Reviczky Gáborról, és az ügyesen öreggé és csúnyává maszkírozott Nagy-Kálózy Eszterről. Hitelesek voltak a külső helyszínek, és még elég népes statisztasereg is megjelent a filmen. Akkor mi volt a baj?

A forgatókönyv. Ami egyre zavarosabb lett, egyre követhetetlenebb. Figurák tűntek fel, és el, akiknek nem volt lényegbevágó szerepük a történetben, de az egyik főszereplőt, a Reviczky alakította tanácsost sem érteni, hogy miért gyűlöli ennyire a Kossuth táborát már-már eszelősen védelmező honvéd-őrnagy fiát. S ha el akarja kapni, miért kell egy koporsóban magával cipelni a cukrászt, akinek a bejglijeivel egy másik kocsiban, nemcsak az őrnagy ül, hanem a szerelmese is, de még a pozsonyi szomszédasszony grófnő is. Még leginkább a titokzatos, varázsolni is képes, kocsis van a helyén, Kálloy Molnár Péter jóvoltából, talán ő a sorozat legemlékezetesebb figurája.

Aztán itt vannak a kis forgószelekből előlépő ismeretlen figurák, de forgószél nélkül is időnként felbukkan egy a cukrász lányába szerelmes, ki tudja kiféle, miféle fickó. Még „szerencse”, hogy az utolsó epizódban egymást lövi le apa és fia, aztán kiderül, hogy a debreceni bejgli-rendelő is éppen elhalálozott, felesleges volt a road-movie a hadszintérré vált országban, 1849 májusában. Lehet, hogy az alapmű, Fehér Béla regénye jó olvasmány, de csak remélni lehet, hogy Rudolf Péternek lesz még ennél jóval használhatóbb irodalmi nyersanyaga.

Vidnyánszky magyarázatot vár

Magyarázatot vár Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a bécsi Burgtheater váratlan akciójára, amelyben politikai nyilatkozatot olvasott fel a társulat egyik tagja a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) vasárnap.

Vidnyánszky Attila a Burgtheater intendánsának, Karin Bergmann-nak küldött és az MTI-hez hétfőn eljuttatott levelében kiemeli: "úgy vélem, sem Magyarországon, sem bárhol a világon nem ízléses a színpadról direkt politikai leveleket felolvasni a közönségnek, mely aligha ezért érkezik az előadásra."

A Nemzeti Színház főigazgatója levelében emlékeztet arra, hogy a Burgtheater MITEM-en való részvételének feltétele az volt, hogy rendezzenek vitát a "nemzeti színház" fogalmáról. Éppen ezért április 13-án a Goethe Intézetben tartottak megbeszélést, amelyen kiderült, hogy bár sok kérdésben nem értenek egyet, van mód és szándék az együttműködésre. Emellett a MITEM programjába - a bécsiekkel egyeztetve - április 18-ra szakmai vitát szerveztek, amelyre Karin Bergmann - korábbi ígérete ellenére - nem ment el. Részvételét két nappal korábban e-mailben lemondva nem ment el a Sirály előadásra és az azt követő, jó előre meghirdetett közönségtalálkozóra Jan Bosse, az előadás rendezője sem.

Vidnyánszky Attila levelében arra kéri a Burgtheater intendánsát, tájékoztassa: "mi volt az oka annak, hogy a társulatot Ön és a rendező magára hagyta a Nemzeti Színházban és mi az oka annak, hogy egy, az európai színházi kultúrában elfogadhatatlan eszközhöz folyamodtak munkatársai. Úgy érezzük, ezzel a magyarázattal a MITEM-en örömmel részt vevő többi társulatnak is tartoznak."

A főigazgató kitért arra is, hogy a Burgtheater társulatának felajánlották, rendező nélkül is tartsák meg a közönségtalálkozót, de ezzel nem kívántak élni. "Az előadás végén azonban egy, a magyar belpolitikával kapcsolatos utalásokkal tűzdelt levelet olvastak fel a közönségnek, mely gesztust meglehetős értetlenséggel fogadtunk. Meglehetős türelemmel viseltük azt is, amikor a Burgtheater munkatársai fasisztáztak a színpadon, próba közben" - áll a levélben.

Mint írja, a Nemzeti Színház számára megtiszteltetés színpadán fogadni a világ meghatározó színházait, így a Burgtheatert is. "A Sirály inspiratív, izgalmas előadás volt, amelyet a közönségünk jól fogadott. A jövőben is szívesen működünk együtt Önökkel, ám szeretném, ha a tegnap Budapesten történteket megmagyarázná."

A levél előzménye, hogy váratlan performansz keretében politikai nyilatkozatot olvasott fel a bécsi Burgtheater Sirály-előadása után a társulat egyik tagja a Nemzeti Színházban, a MITEM-en játszott vasárnapi vendégjáték végén.

A Dornt játszó Martin Reinke a következő levelet olvasta fel a tapsrend végén németül és angolul: "Mélyen tisztelt Közönség! Tudomásunk van arról a nehéz helyzetről, amelyben a nagyszerű magyar nép és kulturális élet jelenleg van. Demokratikus úton és demokratikus választások által olyan helyzetbe sodorta magát, amely által egyre inkább eltávolodik a demokrácia szellemétől és Európától. Aggodalommal töltenek el minket ezek a fejlemények, mint önök közül is sokakat. Ennek ellenére eljöttünk, és szívesen játszottunk önöknek. Csehov úgy képviseli közös európai kultúránkat, mint talán kevesen. Tudniuk kell, hogy összetartozunk. Köszönjük a meghívást!"

A beszéd alatt nem jelent meg az elhangzó szöveg a kivetítőn, ezzel szemben az aradi vértanúk nevét sorakoztatta fel a vendéglátó színház. A MITEM-re - az előzetes programtól eltérően - sem a Burgtheater igazgatója, Karin Bergmann, sem a darab rendezője, Jan Bosse nem jött el a társulattal.