Csillagközi filmüzenet

Lámpagyújtogatók címmel készített nagyjátékfilmet Százados Miklós, amely a földi létforma legnagyobb kérdéseire ad választ negyvenkét híresség tolmácsolásában. A produkciót szerdán, a Föld Napján mutatják be a mozik. Százados Miklós eredeti végzettsége szerint orvos és gyógyszeripari marketinges.

Néhány éve kezdett filmezéssel foglalkozni, A Tüke fenomén című áldokumentumfilmje 2010-ben az Országos Függetlenfilm Fesztivál első díját happolta el. Legújabb filmje, a Lámpagyújtogatók sem vehető túlságosan komolyan, ugyanis a történet szerint amatőr rádiósok nagy erősségű, idegen civilizációtól érkező rádiójeleket fogtak az Androméda-ködből. Erre válaszul a produkció stábja elkezdett forgatni egy olyan filmet, amely valós képet ad a földi mindennapokról a galaxison kívüli intelligenciának.

Ebben a nem mindennapi vállalkozásban negyvenkét magyar művész, sportoló és közéleti személyiség segítette őket: többek között Almár Iván csillagász-űrkutató, Lackfi János költő, Kamarás Iván és Péterfy Bori színművészek, a Tankcsapda rockegyüttes, Harcsa Veronika énekesnő, Besenyei Péter műrepülő világbajnok osztotta meg gondolatait. „Magunk is meglepődtünk azon a nyitottságon, amivel interjúalanyaink – pontosabban: főszereplőink – eleget tettek ennek a szerepkörnek” – fogalmazott Százados.

A közel kétórás film április 22-én, a Föld Napján történő premierjével Százados Miklósnak és csapatának többéves álma valósul meg. A rendező öt barátjával közösen végezte az operatőri munkát, filmjét saját maga vágta. Szinte mindenki baráti alapon vállalta a munkát, a főcímdaltól kezdve a mintegy harminc zenei dallamon át a világításig minden szívességből valósult meg. Arra a kérdésünkre, hogy körülbelül hány millió forintot emésztett fel a film költségvetése, Százados úgy fogalmazott, tízmilliós nagyságról beszélhetünk. „Sehonnan nem kaptunk támogatást. Megszakadtam, megszakadtunk, de egy forint sem mozdult” – fogalmazott.

A Lámpagyújtogatókat a film rendezője az általa kreált kultúr sci-fi műfajba sorolja. Mint mondja, egyszerre kell vérmesen komolyan venni és kételkedni rajta, de reményei szerint az interjúalanyok által elmondott életbölcsességek megérintik a nézőt. Az alkotást április 22-től harminckét moziban kezdik vetíteni.

Közelkép - Szétmorzsolódott Kossuthkifli

Sokat ígérően kezdődött a Kossuthkifli: leánykérést elutasító atya, titokzatos bejgli rendelés Pozsonyból Debrecenbe, kémgyanút sejtő tiszt, és így tovább. Aztán folytatásról folytatásra romlott a helyzet. (Rohamosan csökkent a nézőszám is.) Pedig Rudolf Péter rendezőként is tud filmet csinálni, bizonyította ezt a nagysikerű Üvegtigrissel.

A színészekkel most sem volt semmi baj, hiszen még az epizódokban is a hazai színjátszás színe-javával találkozhattunk. Nem beszélve a főszereplő Haumann Péterről, vagy Reviczky Gáborról, és az ügyesen öreggé és csúnyává maszkírozott Nagy-Kálózy Eszterről. Hitelesek voltak a külső helyszínek, és még elég népes statisztasereg is megjelent a filmen. Akkor mi volt a baj?

A forgatókönyv. Ami egyre zavarosabb lett, egyre követhetetlenebb. Figurák tűntek fel, és el, akiknek nem volt lényegbevágó szerepük a történetben, de az egyik főszereplőt, a Reviczky alakította tanácsost sem érteni, hogy miért gyűlöli ennyire a Kossuth táborát már-már eszelősen védelmező honvéd-őrnagy fiát. S ha el akarja kapni, miért kell egy koporsóban magával cipelni a cukrászt, akinek a bejglijeivel egy másik kocsiban, nemcsak az őrnagy ül, hanem a szerelmese is, de még a pozsonyi szomszédasszony grófnő is. Még leginkább a titokzatos, varázsolni is képes, kocsis van a helyén, Kálloy Molnár Péter jóvoltából, talán ő a sorozat legemlékezetesebb figurája.

Aztán itt vannak a kis forgószelekből előlépő ismeretlen figurák, de forgószél nélkül is időnként felbukkan egy a cukrász lányába szerelmes, ki tudja kiféle, miféle fickó. Még „szerencse”, hogy az utolsó epizódban egymást lövi le apa és fia, aztán kiderül, hogy a debreceni bejgli-rendelő is éppen elhalálozott, felesleges volt a road-movie a hadszintérré vált országban, 1849 májusában. Lehet, hogy az alapmű, Fehér Béla regénye jó olvasmány, de csak remélni lehet, hogy Rudolf Péternek lesz még ennél jóval használhatóbb irodalmi nyersanyaga.

Frissítve: 2015.04.20. 22:05

Vidnyánszky magyarázatot vár

Magyarázatot vár Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a bécsi Burgtheater váratlan akciójára, amelyben politikai nyilatkozatot olvasott fel a társulat egyik tagja a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) vasárnap.

Vidnyánszky Attila a Burgtheater intendánsának, Karin Bergmann-nak küldött és az MTI-hez hétfőn eljuttatott levelében kiemeli: "úgy vélem, sem Magyarországon, sem bárhol a világon nem ízléses a színpadról direkt politikai leveleket felolvasni a közönségnek, mely aligha ezért érkezik az előadásra."

A Nemzeti Színház főigazgatója levelében emlékeztet arra, hogy a Burgtheater MITEM-en való részvételének feltétele az volt, hogy rendezzenek vitát a "nemzeti színház" fogalmáról. Éppen ezért április 13-án a Goethe Intézetben tartottak megbeszélést, amelyen kiderült, hogy bár sok kérdésben nem értenek egyet, van mód és szándék az együttműködésre. Emellett a MITEM programjába - a bécsiekkel egyeztetve - április 18-ra szakmai vitát szerveztek, amelyre Karin Bergmann - korábbi ígérete ellenére - nem ment el. Részvételét két nappal korábban e-mailben lemondva nem ment el a Sirály előadásra és az azt követő, jó előre meghirdetett közönségtalálkozóra Jan Bosse, az előadás rendezője sem.

Vidnyánszky Attila levelében arra kéri a Burgtheater intendánsát, tájékoztassa: "mi volt az oka annak, hogy a társulatot Ön és a rendező magára hagyta a Nemzeti Színházban és mi az oka annak, hogy egy, az európai színházi kultúrában elfogadhatatlan eszközhöz folyamodtak munkatársai. Úgy érezzük, ezzel a magyarázattal a MITEM-en örömmel részt vevő többi társulatnak is tartoznak."

A főigazgató kitért arra is, hogy a Burgtheater társulatának felajánlották, rendező nélkül is tartsák meg a közönségtalálkozót, de ezzel nem kívántak élni. "Az előadás végén azonban egy, a magyar belpolitikával kapcsolatos utalásokkal tűzdelt levelet olvastak fel a közönségnek, mely gesztust meglehetős értetlenséggel fogadtunk. Meglehetős türelemmel viseltük azt is, amikor a Burgtheater munkatársai fasisztáztak a színpadon, próba közben" - áll a levélben.

Mint írja, a Nemzeti Színház számára megtiszteltetés színpadán fogadni a világ meghatározó színházait, így a Burgtheatert is. "A Sirály inspiratív, izgalmas előadás volt, amelyet a közönségünk jól fogadott. A jövőben is szívesen működünk együtt Önökkel, ám szeretném, ha a tegnap Budapesten történteket megmagyarázná."

A levél előzménye, hogy váratlan performansz keretében politikai nyilatkozatot olvasott fel a bécsi Burgtheater Sirály-előadása után a társulat egyik tagja a Nemzeti Színházban, a MITEM-en játszott vasárnapi vendégjáték végén.

A Dornt játszó Martin Reinke a következő levelet olvasta fel a tapsrend végén németül és angolul: "Mélyen tisztelt Közönség! Tudomásunk van arról a nehéz helyzetről, amelyben a nagyszerű magyar nép és kulturális élet jelenleg van. Demokratikus úton és demokratikus választások által olyan helyzetbe sodorta magát, amely által egyre inkább eltávolodik a demokrácia szellemétől és Európától. Aggodalommal töltenek el minket ezek a fejlemények, mint önök közül is sokakat. Ennek ellenére eljöttünk, és szívesen játszottunk önöknek. Csehov úgy képviseli közös európai kultúránkat, mint talán kevesen. Tudniuk kell, hogy összetartozunk. Köszönjük a meghívást!"

A beszéd alatt nem jelent meg az elhangzó szöveg a kivetítőn, ezzel szemben az aradi vértanúk nevét sorakoztatta fel a vendéglátó színház. A MITEM-re - az előzetes programtól eltérően - sem a Burgtheater igazgatója, Karin Bergmann, sem a darab rendezője, Jan Bosse nem jött el a társulattal.

Szerző