Baranyi Ferenc: Május

Torkunk hangárja számtalan
dal-repcsit lő magasra,

s az elszabadult kedv

a friss szelet tüdőnkbe hajtja.

A kacaj is — mint repülő —

a tárt egekre berren,

s fényes, bukfencező kedély

villan a fellegekben

A forgók — mint a hangulat propellerei

— fürgén pörögnek szerteszét

a fény acéltestű ezüstjén —

megyünk, megyünk. S már

senki sem bánja, hogy repülőgép

vidámságunk égretörő dühből ácsoltatott rég,

egykor bombázott itt a kedv,

mi most bunkfencezően

viháncol emléktelenül a langyos levegőben,

pedig, fiúk, hajtóerő nekünk a régi bánat,

mert már csak emlék bujtogat.

Csak emlék. S nem varázslat.