Jogaink, melyek szellemiségünkből erednek

A könyv és szerzői jogok napjának április 23-át jelölte meg az UNESCO, mert így akart tisztelegni a könyvek, a szerzők és egyéb alkotók előtt. Ezen a napon hangsúlyozzák, hogy az olvasás mennyire fontos tényező az emberek szociális és társadalmi fejlődésében. A könyvek népszerűsítésére világszerte könyvvásárokat rendeznek, ahol a már szerzői jogokkal rendelkező írók műveit mutatják be. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a szellemi termékként létrejött alkotásokat védetté kell tenni a jövőre nézve. Az alkotó javára felügyelni kell a további folyamatokat, amik az újbóli terjesztésre, másolásra, forgalmazásra és játszásra vonatkoznak. A jog azért védi meg a kreatív alkotót, mert az ő egyéni tehetségéből, készségéből és ügyességéből született az a szellemi termék, melyet más még nem hozott létre. Ez a termék lehet zenei, tudományos, művészeti vagy bármi, ami az internet, az adatok, a hang és a kép világához köthetőek. A könyvek, mint az írott szavak hordozói, nagy kincsek. Ma már ennek is számos modern, számítógépes változata van, de ez a lényegen nem változtat. Mert olvasni érdemes és muszáj, hogy a fejlődésünkről mi magunk gondoskodjunk. Sok - természetesnek tűnő – érzelmi és egyéb állapot kialakulásának alapja az olvasás. Növeli a kreativitást, a képzelőerőt, a fogalmazási és kommunikációs képességet, a szociális viselkedést, az érdeklődést, a művészi kifejezést. Sajnos ezek hiányát fedezhetjük fel a mai fiatalság körében, és amikor kiderül, hogy alig olvastak könyvet eddigi életükben, nem lepődünk meg annyira. De bármilyen más felszín alatt rejtőzködő tehetséget és vágyat is el tud tiporni a gyors, rohanó világ, mikor a gépek világában töltik az időt a gyerekek, gondolunk itt a nagyon sok tv nézésre, a növekvő óraszámú internetezésre és a közösségi hálók vég nélküli használatára. Egy amerikai filozófus, L. Ron Hubbard az élete során kutatta és kiemelte az olvasás, tudásgyarapítás, alkalmazás és mondanivaló lényegességét. Így írt erről: „Ha egy festmény, zenemű vagy egyéb alkotás kétirányú kommunikációt eredményez, akkor az valóban művészet.”