Viccesen

Mindenről Giró-Szász András tehet. Legalábbis a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint. Lázár János ugyanis a Miniszterelnökség kormányzati kommunikációért felelős államtitkárát okolta, amiért nem tájékoztatnak rögtön a kormányülés után a fontos témákról. Mint mondta, ő szívesen állna az újságírók rendelkezésére akkor is, de András nem bírja az egész napi gyűrődést. Aztán még lehűtötte a kedélyeket azzal, hogy persze úgyis csak azt mondanák el, amiről lehetne tájékoztatni a közvéleményt.

Értjük a viccet. Értjük ezt a fából vaskarika logikát is. Értjük, hogy nyugodtan lehet kérdezni bármiről a mindig snájdig és mindenből naprakész Lázár minisztert, mert úgyis csak arra válaszol, amire akar. Habony Árpádról például mit sem tud, hiába is faggatják róla, akkor is tartja magát a központi irányelvhez, miszerint ilyen nevű ember őnáluk nincs. De csak tessék továbbra is bátran érdeklődni, a pulpituson lévők állják az újságírók bármilyen rohamát, meg is értik a sajtómunkásokat, elárulni azonban egy fél szóval nem árulnak el többet, mint amennyi az érdekükben áll.

Így telnek hetek és hónapok a nép és minden külön polgára - korábban: a zemberek - sorsát különösen szívén viselő kormány életében. Jegyzőkönyvet és hangfelvételt azonban ne tessék kérni a kormányülésekről, azok vagy nem készülnek, vagy szigorúan titkosak, különben sincs szükség rájuk, hiszen ez az egész rendszer a kölcsönös bizalomra épül. Aminek lényege, hogy tessék bízni a kormányban, mert jobbat úgysem tehetnek. Az meg a korábbi kétharmados támogatásra hivatkozva azt tesz, amit akar. Persze a nép érdekében, de e ponton már előtérbe kerülnek a népnek azon egyedei, akik közelebb állnak a kormányhoz. Ha pedig valakinek mindez nem tetszik, az nyugodtan reklamálhat - ahogy az újságírók is kérdezhetnek -, ez senki sem zavar. A válaszok - ha ugyan éppen vannak - már készen állnak és mindenki elégedjen meg velük. Ha meg nem, az nem érdekel senkit.

Néha megneveznek egy-egy felelőst - mint Lázár Giró-Szászt -, de persze csak viccből. Ám nem kacsintanak hozzá, mert az már lejátszott Kádárnál. A többi viszont majdnem ugyanolyan.

Gyalog király

Nagyon ritka, amikor a medve állít csapdát a vadásznak. Az orosz mackónak ez sikerült és a magyar kocavadász verembe esett. Ha már az erdő lakóinál tartunk, öreg KGB-s rókaként Vlagyimir Putyinnak nem eshetett nehezére a felfuvalkodott, pökhendi, másokat örökösen kioktató magyar miniszterelnököt lépre csalni.

Igaz, nem akármilyen csalival. A nemzetközi felmérések szerint az egyik legkorruptabb uniós tagország kormányfője és üzletfelei Paks II bővítésének nem tudtak ellenállni. Ez a falat még a nemzeti együttműködés (NER) lenyúlásai közül is kiemelkedően zsíros falatnak tűnt. Itt már nem néhány, hanem százmilliárdos tételben számolhatták a magánosítható közpénzeket, miközben a számlát, ahogyan az errefelé szokás, az adófizetők állták volna.

Persze Putyin már az elején bevitte az erdőbe legjobb magyar tanítványát, hűséges szövetségesét. A 10 milliárd euró ugyanis valójában döntően rubel hitel lenne, amit az orosz költségvetés orosz cégeknek folyósítana és a magyarok természetesen euróban fizetnének meg. A feltételes mód tobzódása azért tűnik indokoltnak, mert Orbánék pechére közbejött az ukrán válság, hivatalosan tagadott, de mindenki által tudott orosz beavatkozással. Beindult a szankció-háború az unió és Oroszország között és eljött az idő, amikor színt kellett vallani. Orbán roppant ravasznak hitt hintapolitikájának elszakadt a tartókötele, s ő a földre zuhant. Brüsszel a szankciók mellett keményen fellépett az orosz gázóriás, a Gazprom ellen is, gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel vádolja, a magyar atombizniszt pedig az oroszokkal kötött szerződései, a titkosítás és a tender hiánya miatt kezdte vizsgálni. Orbánék megérezték a bajt, igyekeztek hűség esküt tenni Brüsszelnek Ukrajna ügyében.

Moszkva pedig nem hisz köpenynek, ha azt forgatják, így Putyin megelőző csapásként megfenyegette Magyarországot, ha a fagyos nemzetközi klíma miatt kihátrálna a paksi üzletből, az nagyon sokba kerülne anyagilag és kapcsolati tőkében egyaránt.

Orbánnak most a pávatánc után nemcsak a gúzsba kötve táncolást kell megtanulnia, hanem a világhírű orosz sakkból is leckét kapott: királyból lett gyalog.

Szerző
Bihari Tamás

Az vesse az első követ...

Egyre több hír szól arról, hogy valami baj lehet a KDNP vezető politikusainak rendíthetetlen erkölcsisége körül. Igaz, még egyiküket sem kapták rajta, hogy mondjuk pártszövetséges társukhoz hasonlóan kiflit lopott volna valamelyik áruházban, de a harasztot egyre több dolog is zörgeti.

Egy jobb érzésű keresztény politikusnak már akkor el kellett volna gondolkodnia, ne forduljon-e penitenciáért gyóntatójához, amikor idősb Rubovszky doktorról kiderült a belvárosi panamaügyek kapcsán, hogy szegről-végről érintett ő maga is: rendszeresen fizetést kap a semmiért. Illetve, nem is egészen a semmiért. Talán azért, hogy hivatali tisztében szemet hunyjon a polgármester vagyonosodásának furcsa fordulatai láttán.

De az ájtatos beszédű frakcióvezetőnek is meg kellene dorgálnia a gyermekét, túl sokat kénytelenek foglalkozni vele a hatóságok. A minap az derült ki, hogy valami nem egészen volt rendben az autója rendszáma körül, s a hályogos szemű rendőrök később elálltak a nyomozástól, nem tudták megállapítani a konkrét elkövetőt, inkább fátylat borítottak az ügyre. Harrach frakcióvezető azért szállhatna magába, mert tudnia kellene, nem illik mást illetni olyan vádakkal, ami visszaszállhat ten fejére is. Gondolok itt a korrupcióval vádolt Hiszékeny képviselő ügyére, és lám, mit hallunk? Ifjabb Harrach sem makulátlan, most éppen furcsa módon szerzett számos trafik-koncessziója dolgában kezdik pedzegetni, hogy tán a papa „tekintélye” is közrejátszott a boltok számának gyarapodásában.

Csak emlékeztetőül mondanám: az vesse az első követ… A folytatást ismerik a KDNP-ben.

Szerző
Somfai Péter