A produkció az ókori történetet korban elemeli, gyakorlatilag bárhol játszódhat a dráma. A lecsupaszított térben áll a víz, a szereplők ebben közlekednek, de a víz nem megtisztulást hoz, épp az ellenkezőjét. Néha elhajló oszlopok, mint sötét árnyak veszik körbe a tragédia főhőseit. Ez az értelmezés teljesen arról szól, hogy mi történik akkor, ha valaki szembe megy a hatalommal, a zsarnokkal, ha nem fogadja el az akaratát. Antigoné (Sándor Anna), Kreón (Kányádi Szilárd) akarata ellenére adja meg a végtisztességet bátyjának és ezzel öntudatosan emelt fővel rohan a vesztébe. Balogh Attila rendezése lassan, kivárásokkal jut el a végkifejlethez. Közben érzékletesen megmutatja azokat a döntési lehetőségeket, amelyek más irányba vinnék a cselekményt. Kreón saját diktatórikus énjébe záródik be, Antigoné pedig bátran töri meg a félelmet és nőként mer zavart kelteni.
Pártütők mindenhol vannak, mondja Kreón, de nem tud megbirkózni a helyzettel. Az igazságtalan törvény is jobb, mint a káosz hangoztatja, de Antigoné bátorsága aztán mindent felborít. A thébai vének karaként Tóth-Pál Miklós és Méhes Kati próbálja megállítani olykor egymásba fonódva, bölcsességgel és józansággal a megállíthatatlant. A szereplők maguk is sötét árnyakká válnak. Moldován Blanka érzéki zenéje rendkívül hatásos. Jó újra látni a remek színészt Czintos Józsefet több szerepben is.
Komoly vállalkozás az Újvidéki Színház társulatának a produkciója. Anca Bradu Matei Visniec III. Richárd betiltva, avagy jelenetek Meyerhold életéből című drámáját vitte színre. A német gyökerekkel rendelkező Meyerhold a XX. századi világszínház egyik emblematikus alakja. Rendezései, a színpadi mozgást középpontba állító alkotói módszere iskolai tananyag. Kevesebbet tudunk azonban az életéről, amelyet végül erőszakkal vettek el tőle, hiszen 1940-ben egy moszkvai börtönben kivégezték.
Visniec drámája Meyerholdot hozza közelebb hozzánk, illetve azt a kort, amelyben próbált alkotni, amíg hagyták. Az előadás húsbavágóan szól a színház lehetséges szabadságáról, a cenzúráról, a másként gondolkodók elhallgattatásáról. Teszi ezt látványos képekkel, abszurd, mégis egyre nyomasztó humorral, az abszurditást már-már az elviselhetetlenségig fokozva.
A történet kiindulópontja, hogy Meyerhold a III. Richárd színrevitelére készül, de különböző bizottságoknak engedélyeznie kell a színpadra állítást. Innen jutunk el odáig, hogy megismerjük a szovjet diktatúra legtitkosabb bugyrait, a valós vagy vélt ellenségekkel könyörtelenül leszámoló államapparátusát. Amit látunk, arról nem tudható, hogy valóság vagy csupán taszító lázálom, Meyerhold körül megjelennek a szülei, mint valami besúgók, a behízelgő fővezér, aki azonban csak arra vár, hogy a kellemetlenkedő művészt, ha kell, az aljas eszközöktől sem visszariadva eltakarítsa az útból. Mindenkit figyelnek, és professzionális szinten működik az árulás mechanizmusa.
Az újvidéki társulat már tavaly is felhívta magára a figyelmet, az Opera ultima című előadásuk megnyerte a Pécsi Országos Színházi Találkozót. Most is hasonló erényeket mutatnak. A Meyerholdot alakító Balázs Áron ezúttal is remekel és nagyszerűek a partnerek: Ferenc Ágota, Krizsán Szilvia, Sirmer Zoltán, Magyar Attila, Kőrösi Zoltán, Huszta Dániel, Mészáros Árpád, Pongó Gábor, Crnkovity Gabriella és Elor Emina.
Kellemes meglepetést keltett a csíkszeredai Csíki Játékszín Édes Anna című előadása. Kosztolányi Dezső regényét ezúttal Lendvai Zoltán alkalmazta színpadra és rendezte. Az előadásnak nagy erőssége az adaptáció, Lendvai, akárcsak a Mohácsi testvéreknél megszokhattuk, a társadalmi környezetet is nagyító alá helyezi. Felrajzolódnak a húszas évek mindennapjai, a feltörekvő középosztály és az iskolázatlan, cselédsorba tartott alattvalók közötti örökké tátongó szakadék. Anna, a szolgáló megérkezik Budapestre, a Krisztinavárosba, hogy aztán elveszítse a becsületét, a tisztességét. Nem kegyetlenül veszik el tőle, csak úgy kedvtelésből, miért is ne alapon, hiszen a cseléddel mindent meglehet csinálni. A címszerepben Czikó Juliánna, főként a második részben kerül elemébe. Jelzésszerű takarékos mozdulatokkal, gesztusokkal ábrázolja Anna szenvedélyét és kiszolgáltatottságát. Neki el lehet hinni, hogy nem bűnös, hanem áldozat. A határátlépések áldozataként válik gyilkossá, akinek aztán bűnhődnie kell, börtönbe kerül, számot kap. levágják a haját, és szép lassan elfelejtik Krisztinavárosban. Édes Annáról ma már nem beszél senki.
Érdemes még megemlíteni két a szemlén szereplő egyszemélyes produkciót. A kolozsvári színész, Bogdán Zsolt szédületes Ady-estjét és Harsányi Attila előadásában az Aradi Kamaraszínház Sex, drugs, gods és rock and roll című radikális stand up commedy-jét. Mindkét előadás azt bizonyítja, hogy a monodráma egyáltalán nem lefutott műfaj manapság.
