Nemzetek kavalkádja az 52. Afrika Napon

Publikálás dátuma
2015.06.02. 07:45
Balogh Sándor (jobbra) az afrikai országok budapesti nagyköveteivel
Az Afrikai Unió elődjének 52 évvel ezelőtti megalapítása az apropója a Budapesten immár hagyományos Afrika Napnak. Az estet - amelynek a városligeti Mezőgazdasági Múzeum volt a helyszíne - a Magyar Afrika Társaság több afrikai ország budapesti nagykövetségével közösen szervezte. Ez a rendezvény is jelezte, hogy Magyarországon sokan érdeklődnek a kontinens és országai iránt.

Különleges hangsúlyt adott az idei budapesti Afrika Napnak egy közelgő látogatás. A tervek szerint ugyanis pénteken a magyar fővárosba várják az egyiptomi elnököt. Abdel-Fattáh esz-Szíszi európai körutat kezd a héten. Budapest előtt felkeresi Berlint is. Mindkét helyen szó lesz a politikai és a gazdasági kapcsolatok erősítéséről is. Mahmoud Assem Elmaghraby, Egyiptom budapesti nagykövete azt is elmondta, hogy az államfő magas rangú politikusokból álló delegáció élén tárgyal Európában.

Az elnöki látogatás éppúgy előmozdíthatja Magyarország és az afrikai államok együttműködésének erősítését, mint a sikerrel megtartott Afrika Nap. Ez a rendezvény nemcsak a sokszínű Afrika országainak alaposabb megismerését segítette, hanem alkalmat nyújtott arra is, hogy oldott hangvételű, kötetlen beszélgetések keretében újabb közös ötletek szülessenek, baráti és munkakapcsolatok szövődjenek.

A Magyar Afrika Társaság elnöke köszöntőjében azt emelte ki, hogy a sokszor fekete kontinensként emlegetett, mégis rendkívül változatos és sokszínű földrészt nem csupán a kontinens szülöttei érzik magukénak, hanem mindenki, aki megismerhette és megszerethette. Balogh Sándor utalt rá, hogy ennek érdekében a társaság továbbra is minden tőle telhetőt megtesz a jövőben.

Azután átadta a szót a rendezvény másik fővédnökének, Lizeth Nawanga Satumbo Penának, Angola magyarországi nagykövetének. A diplomata örömét fejezte ki, hogy hazánk egy kisebb szünet után ismét aktív kapcsolatra törekszik az afrikai országokkal. A Magyarországra akkreditált nagykövetek testületének doyenje beszéde végén magyarul köszönte meg a jelenlevőknek, hogy ellátogattak a rendezvényre és együtt ünnepelnek az afrikai országok képviselőivel.

A kormányt az igazságügyi miniszter képviselte az 52. Afrika Napon. Trócsányi László arról beszélt, hogy bár Magyarország sosem volt gyarmatosító nagyhatalom, mégis létfontosságú, hogy jelen legyen Afrika vérkeringésében. Egy olyan Afrikáéban, amely a Föld legdinamikusabban fejlődő társadalmát és gazdaságát tudhatja magáénak, nem is beszélve az 54 ország nyújtotta kulturális és nyelvi sokszínűségről.

Kulturális sokszínűségből a rendezvényen sem volt hiány. Bemutatót tartott a több mint húsz éves múltra visszatekintő, Prima Primissima-díjas Csillagszemű Táncegyüttes. Őket az afrikai Oscar-díj, az African Academy Movie Award legjobb filmzenei kategóriájának tavalyi győztese követte. Agorossot a Magyar Afrika Társaság hívta meg hazánkba, hogy gitártudásával kápráztassa el a közönséget.

A fiatal zeneszerző autodidakta módon tanult meg gitározni szülőhazájában, Malawiban, ahonnan hamisítatlan afrikai dallamokat hozott magával mostani látogatására. A lágy, tradicionális hangzásvilág után az African Melody Band nevet viselő, hatfős nigériai formáció lépett a színpadra és ütemes konga előadással, valamint némi ráadás tánccal zárta az est „kötött” programját.

Új képviseltek nyílnak

Magyarország három új nagykövetséget nyit Afrikában. A külgazdasági és külügyminiszter közölte, a következő másfél évben Angolában, Etiópiában és Ghánában létesítenek új missziót. Szijjártó Péter a déli nyitás külpolitikai stratégiáról rendezett tegnapi konferencián arról beszélt, hogy Magyarország javára fordítható az elmúlt időszakban Afrikában és Latin-Amerikában elindult gazdasági fejlődés, ha sikerül minél több szolgáltatást exportálni ezekbe az országokba.

A kapcsolatok fellendítéséért növelni kívánják a magyar jelenlétet ebben a két régióban. Ennek jele az is, hogy hazánkat kilenc új tiszteletbeli konzul is képviseli majd Afrikában. Szijjártó Péter szerint a keleti nyitás keretében a kormány minden ajtót megnyitott, minden utat kiépített, most a vállalkozásokon a sor, hogy ezt kihasználják.



Szerző

Gulag Shakespeare-nek

Publikálás dátuma
2015.06.02. 07:00
Dés Mihály: Engem kiszavaztak, és győzedelmeskedett a téboly FOTÓ: TUNA KATA
Dés Mihály nagysikerű regénye, a Pesti barokk átdolgozott, végleges formában jelent meg a közelmúltban. Ám a Szépírók Társasága épp ezt a művet tartotta nőgyűlölőnek, ezért az író tagsági kérelmét elutasították. Dés úgy látja, a magyar kultúra egyrészt alapvetően sznob, másrészt az író valószínűsíti, hogy amennyiben a társaság valami feltételezett ideológiai alapon tagadta meg tőle a tagságot, akkor meghazudtolta önmagát.

- A napokban jelent meg a Pesti barokk harmadik kiadása. A Magvető Kiadó helyett most már a Libri adta ki a regényt. Miért a váltás?

- A regényem első két kiadása hamar elfogyott, de utána valamiért nem akarták újra kiadni, csak halogatták, tologatták. Úgyhogy más lehetőség után néztem, s végül a Librinél kötöttem ki.

- Mi a siker fokmérője egy szépirodalmi műnél?

- A mai piac uralta világban a siker fokmérője a példányszám. Ebben a tekintetben az említett kiadási hiátus dacára sem panaszkodhatom. Ahhoz képest, hogy első regényről, méghozzá egy öregember első, ámde meglehetősen vastag regényéről beszélünk, kifejezetten jól fogyott. Másrészt persze a példányszám nem értékmérő.

- És a kritika?

- Az ritkán befolyásolja a sikert, de jó esetben rangot ad. Ám a rangot nemcsak a kritikai visszhang befolyásolja, hanem a kapcsolódó informális szakmai vélemények, pusmogások is. Ezeket nem követtem, de azt mesélték, hogy például egy roppant mérvadó kritikus élőszóban bulvárnak minősítette metairodalmi fogantatású regényemet. Ami pedig a kritikai fogadtatást illeti, az szenzációs volt: több mint negyven alapvetően pozitív recenzió!

- De voltak negatív kritikák is.

- Hogyne, akadt néhány elszántan ellenséges, rosszindulatú kritika is. Olyanok, amelyeken valami erős idegesség, irritáció érződik. Ilyen volt a litera.hu nevű online platform egyik házi szerzőjének a böffenete, amelyben tévelygő amatőrnek nevezett és igen hosszasan pocskondiázott. Tételezzük fel, hogy igaza van. De akkor miért kell a könyvemet – egy tehetségtelen, jelentéktelen elsőkötetes kontár fércművét – ilyen szenvedélyesen és kitartóan ostorozni, szétcincálni, földbe döngölni? Ennek semmi értelme! Egy volt szerkesztőm elmondta, hogy az illető egy frusztrált író, egy a Pesti barokkhoz haloványan hasonló tematikájú könyv szerzője, de hiába a platform, hiába a nyüzsgés, a publikálási tranzakciók, a regénye igen csöndes bukta lett.

- Az olvasók viszont két évvel a megjelenés után is szeretik a könyvét.

- Az író megtört egójának az olvasók lelkesedése a legkedvesebb. Nagyon sok jóleső visszajelzést kaptam, mind személyesen, mind a közösségi oldalakon. Az hagyján, hogy tetszett, de többeket láthatóan felkavart a regényem. És milyen sokféleképpen! Volt, akinek a történet tetszett, más azt írta, hogy halálra röhögte magát, megint más pedig a nyelvi játékoktól, a stílusparódiáktól volt oda.

- Hogyan éri el egy elsőkötetes, hogy más szerzők stílusát, közhelyeket lehámozva írjon?

- Erre a kérdésre maga a Pesti barokk a válasz. A könyvnek van egy elsődleges olvasata: a 80’-as évek pesti művész-ellenzéki köreinek bohém éjszakai életének krónikája. Ez viszont számomra csupán egy közeg, amelybe a világirodalom legtermékenyebb mítoszának számító Don Juan paródiáját építettem bele. Aztán van egy vallásos-mitikus olvasata is a regénynek (ez a Megváltás-mítosz lenne), bár ezt igyekeztem elrejteni. Minden jel szerint jól sikerült a rejtegetés. Végül van egy metairodalmi szint is: a könyv közepe felé kiderül, hogy amit olvasunk, az a narrátor regénykísérlete. Minden fejezetben megpróbálkozik valamilyen elbeszélésformával, technikával, nézőponttal, és mindegyikről kideríti, hogy ez már volt, hamis, nem működik, és akkor megint valami más formával próbálkozik. Ezekből a stílusparódiaként is értelmezhető kudarcokból, irodalmi cáfolatokból kéne összeállni egy bizonyítéknak, vagyis egy élő, izgalmas, újszerű regénynek.

- A mű egyik szereplője szerint Magyarország egy fasiszta ország. A szereplő fia felháborodik ezen. Melyik nézetet osztja?

- Az Amerikába disszidált szereplő hülyeségnek tartotta a papája véleményét, viszont hozzátette, hogy amikor 1993-ban hazatért Magyarországra, nem egy fasiszta országot talált, hanem egy olyat, amely könnyebben azzá válna, mint annak idején a weimari köztársaság. Ezt a 90’-es évek elejéről írtam, azóta még jobban felerősödtek az indulatok, és ez a dolog államilag meg van erősítve.

- „Nem volt még egy nemzedék a földön, amelyik olyan jól érezte volna magát rosszul, mint mi” – írja a Pesti barokk egyik szereplője. Ma egyre több az elégedetlenség.

- A gazdasági, szociális problémák és Freud szavával élve a „rossz közérzet a kultúrában” mindenhol jelen van. Kelet-Európában különböző okokból kifolyólag nagyobb a rosszkedv. Magyarországon a szokásosnál is erősebb a levertség, az önbizalomhiány, az ebből fakadó kompenzatív irigység, agresszió.

- Tagja szeretett volna lenni a Szépírók Társaságának, amely májusi közgyűlésén elutasította a kérelmet, pedig Konrád György és Esterházy Péter is ajánlotta Önt. Ennyire elit kör a szépirodalom?

- A Szépírók Társaságának névsorát nézve, nem vagyok biztos, hogy az elitizmus jellemző rájuk.

- Akkor inkább sznobságról, nem pedig elitizmusról beszélünk? De konkrét vád is megfogalmazódott Ön ellen, mely szerint a Pesti barokk egy nőgyűlölő regény...

- Egyrészt vannak sznob kultúrák és nem sznob kultúrák. A magyar kultúra alapvetően sznob. A legnagyobb prózaírónk, Krúdy például sosem fért bele a magyar elitkultúrába. Szerették, kedvelték, de nem vették teljesen komolyan. Még a Nyugat se. Ugyanez elmondható Szép Ernőről is. Pedig ők a legnagyobbak. Kosztolányi és Móricz mellett a helyük. Ehhez képest ki olvas ma Babits-regényt? Vagy Németh Lászlót? Hogy csak kettőt említsek koruk kánonjának kiválóságai közül. A Szépírók Társaságánál velem történtekben viszont nem hinném, hogy a sznobizmus dominált. Ne feledjük, hogy ez a szervezet tömöríti az európai szellemiséget képviselő magyar írókat, irodalmárokat, és hogy annak idején azért jött létre, mert Csurkáék és az újfasiszták elkezdtek randalírozni az Írószövetségben. Ha most ez a társaság valami feltételezett ideológiai alapon megtagadta tőlem a tagságot, akkor egyszerűen meghazudtolta önmagát. Az tényleg vérfagyasztó, hogy regényhősöm nézetei alapján nőgyűlölőnek bélyegeztek a közgyűlésen. Hogyan támadhatja bárki is egy szereplő gondolatait?! Ezen az alapon Shakespeare-nek minimum harminc év Gulag járt volna az aljas hőseiért… Még ennél elképesztőbb, hogy a többség – bár egyáltalában nem értett egyet ezzel a koncepciós perrel – tartózkodott a véleménynyilvánítástól, és mivel a tartózkodás nemnek számít, engem kiszavaztak és győzedelmeskedett a téboly. Éppúgy, ahogy az ma az élet más területein is történik kis hazánkban.

Gács Anna válaszolt

Gács Anna, a Szépírók Társaságának elnöke válaszolt Dés Mihálynak a legutóbbi Élet és Irodalomban, amelyben többek között ezt írta: "Amit Dés a történtek általánosításáról mond, az egyszerűen abszurd. Úgy fogalmaz, hogy egy ideológiai alapokon nyugvó koncepciós per áldozata lett (...) Bármennyire is együtt érzek Déssel a csalódottsága miatt, szomorúan látom, hogy levelével maga is azt az agresszív hadviselést folytatja, amivel másokat vádol."

Névjegy
Dés Mihály (Budapest, 1950) irodalmár, lapkiadó és író. Műfordítóként, lektorként dolgozott az 1980-as években, Bacsó Péter Banánhéjkeringő című filmjében Básti Juli és Udvaros Dorottya oldalán játszott főszerepet. 1986-tól Barcelonában élt és dolgozott, az általa alapított Lateral irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.
Többek között Borges, Márquez és Vargas Llosa műveinek fordítója. Első regénye, a Pesti barokk 2013-ban jelent meg. A mű színpadi változatát a Belvárosi Színházban mutatják be. Legutóbbi kötete 77 pesti recept című munkája, de összeállított egy antológiát zsidó viccekből is.



Elhunyt Gál Jenő

Gál Jenő, Harangozó és Lőrinc-díjas, a Magyar Táncművészek Szövetsége Életmű díjával kitüntetett egykori főigazgató és főiskolai tanár, Professor Emeritus, életének 77. évében, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt - tudatta a a Magyar Táncművészeti Főiskola.

1963-tól 68-ig óraadó tanárként dolgozott az Állami Balettintézetben. 1968-ban nevezték ki főiskolai adjunktussá. Több alkalommal volt évfolyamvezető balettmester és 1983-ban főiskolai tanári kinevezést kapott.

Oktatói munkája mellett elméleti tevékenységet is végzett, a klasszikus balett és a pas de deux munkaközösség tagjaként dolgozott. E tevékenysége keretében igen jelentős mennyiségű jegyzetet készített, amelyek közül többet külföldön is kiadtak.

Tanítványai hazai és nemzetközi versenyeken kiemelkedő eredményeket értek el. Ő maga is számos kurzuson oktatott, szép elismerést aratva.

1992-ben megbízták a Magyar Táncművészeti Főiskola főigazgatói tisztségének ellátásával, amelyet 1998. június 30-áig töltött be. Főigazgatói tevékenysége alatt indult igazán jelentős fejlődésnek a táncpedagógus szak és alakultak meg a székhelyen kívüli képzések. 1995 óta a Táncpedagógus és Koreográfusképzési Tanszék vezetője volt, 2001-től a Klasszikus Balett Tanszék vezetője. Évekig állandó szakértője volt a Magyar Akkreditációs Bizottságnak és a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak.

Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük. Gál Jenőt a Magyar Táncművészeti Főiskola saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Szerző