Balatonboglár;éhezés;

2015-06-05 07:10:00

Törvénytelenül jóllakni

Maga a hír pontosan, ahogyan a rendőrség közzétette: „Ennék valamit, törjünk be” (Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság 2015. május 28. 8:47) „Gyermekotthonuk konyhájából loptak a fiatalkorú lányok Balatonbogláron. A fonyódi rendőrök elfogtak és a rendőrkapitányságra előállítottak három balatonboglári tizenéves lányt, akik a rendelkezésre álló adatok szerint 2015. május 26-án 20 óra és 2015. május 27-én 5 óra 35 perc közötti időben az ablaküveg betörését követően behatoltak a gyermekotthonuk konyhájába és raktárhelyiségeibe. A fiatalok szalámit, csokit, müzlit, sajtot, kenyeret, üdítőket, pudingot, mogyorókrémet, tejet, vajat, almát loptak. Az élelmiszereket egy táskába rakták, majd az otthonban lakó társaik ruhákból kötelet készítettek és felhúzták a táskát az egyik ablaknál. Ezt követően a főbejáraton keresztül visszatértek szobáikba, és a lopott élelmiszerek egy részét elfogyasztották, a maradékot az ágyneműtartóba rejtették. A nyomozók a 16 éves és a két 17 éves lányt gyanúsítottként hallgatták ki, akik a bűncselekmény elkövetését beismerték. A fiatalok elmondásuk szerint enni akartak és jó ötletnek tűnt, ha a konyhából lopnak valamit. A tinédzserek az ellenük lopás vétségének elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárásban szabadlábon védekezhetnek.”

Ahogyan halljuk, minden érintett szentségel: miért kellett ezt közhírré tennie a rendőrségnek? Valóban semmiféle tetten érhető bűnmegelőzési koncepció, pedagógiai cél nem mutatkozik mögötte. Csupán „jópofának” gondolhatták a dolgot. (Ahogyan a minap egy mellkason szúrt férfiról is „humoros”, érzéketlen, hímsoviniszta bulvárcímmel adtak hírt: „Céltáblának nézte az urát”.)

Amennyire pitiáner ez a hírverés, annál hasznosabbnak tűnik mégis. Ha lefejtjük róla a göcögő, rémes rendőri vicceskedést, látjuk: súlyos, és aggodalmas problémát dobtak a sajtó nyilvánosság elé. Betörésig éhesek az „Állami Árvácskák”. Amiben – cseppben a tenger, szokás mondani – megmutatkozik a mai hatalmi működés minden sivár rettenete. És a semmiről semmit, senkinek elve.

Pár állami gondozott végre jóllakott.

De mi is történhetett valójában? Ennek próbáltunk utánajárni a gyermekotthonban is, nem túl sok hivatalos sikerrel.

Kezdjük hátulról a helyszíni rekonstrukciót. A konyhás néni kora reggel észreveszi a betört üveget, és riadót fúj. Kiderül: megdézsmálták a kamrát. Rendőrség jön, helyszínel. Hamar kiderül, hová vezetnek a forró nyomok. Normális esetben ilyenkor még meg sem születik a feljelentés, hiszen fel sem leltározták a hiányt. Beviszik a lányokat, akik nem tagadnak. Azt egyelőre nem tudni, hány „orgazda” ehetett még az ellopott ellátmányból.

Ha lenne feljelentés, még ilyenkor is vissza lehetne vonni. Mert minek is meghurcolni az éhes tinédzsereket? Hisz nem a másét ették meg: nekik vették. Lehetne ez belső fegyelmi ügy is, kimenőmegvonás, tintaleves papírgaluskával, kukoricára térdepelés vagy a korszerű pedagógiában bármi. Az ablaküveget meg levonni a zsebpénzből. És persze szigorúan lerovancsolni az élelmezésvezetést.

De nem. Sőt, ott jártunkkor éppen újabb kihallgatásra idézték a lányokat, indultak a rendőrségre. Meglehet persze, hogy nótórius visszaesők ők, és már sokadszor fosztogatták a kenyeres kosarat, csak eddig kimaradtak a zsarubulvár közleményeiből – ám ez alig valószínű.

Azért jöttünk, hogy mindezt kiderítsük, meg még mást is. Az intézmény vezetőjének, dr. Balázsné Jarabek Katalinnak azonban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság megyei vezetője, Tóth Norbert tiltotta meg a nyilatkozatot „mert folyamatban lévő ügyről nem adhatnak tájékoztatást” – és másról sem. A megyei vezetésnek pedig az országos központ nem adott engedélyt, hogy szóba álljanak velünk. Az országosnak meg tán valami elérhetetlen magasság záratta le a száját.

(A megyei főnök azért – amolyan régivágású párttitkárosan – nem állja meg, hogy saját hatáskörében, zsigerből ránk ne morduljon: „nem értem, minek kell foglalkozni ezzel…!” Miután tisztázzuk, hogy itt mindenki a munkáját végzi, megenyhül, de okosabbak ezután sem leszünk.)

Majd ha a rendőrség mindent kinyomozott, akkor közösen tájékoztatják a sajtót.

Nyilvánvaló, hogy valamit titkolni szándékoznak. Nagyon.

Hiszen itt csokit, pudingot, és sajtot is zsákmányoltak éhgyomorra.

A Kikötő sétányon, drága jachtok árnyékában álló gyermekotthonnak nincsen rossz híre a környéken. Meglehetősen elszigetelt is a lakóövezettől, így nem is panaszkodnak a helybéliek, de halljuk, amúgy sem nagyon lenne mire. Maga az ingatlan is rendben tartott, sőt barátságos – ha „kényszerlakhelyről” ilyesmi állítható. Egyszóval minden rendben. Csak éppen történt ez az éhségbetörés.

Ki tudja, miért nem kaptak eleget enni?

Hirdetmény mutatja az előcsarnokban a gyermekjogi képviselő elérhetőségét, az ingyen hívható zöld számot is, ahol bárki fiatal elpanaszolhatja esetleges sérelmeit. Erre szolgál ugyanis az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ. Tőlük azt is megtudhatjuk, hogy a gyermekotthonokban egy nap legalább ötszöri étkezést kell biztosítani, az életkornak megfelelő mennyiségben és minőségben, és legalább napi egy alkalommal meleg étkezést.

Alighanem ebben a passzusban rejlik a tárgyalt bűntény lelke. Aminek egyéni értelmezése miatt meglopták a hűtőt. Mert a lopás az élelmiszer elvételével jogilag megvalósult – tudtuk meg rendőröktől. Sőt egészen addig büntetendő lehet a dézsmálás, amíg az ételt a gyerek tányérjába nem helyezik. Horribile dictu: ha valaki hamarabb elveszi a neki adófizetői pénzből szánt almát a nevelő kezéből, rossz esetben tán még rablás is lehet. Nem vicc: törvény. És ha akad feljelentő, lesz bűnös is.

Három éhes kamasz törvénytelenül teleette magát.

Megkerestük mi is a megyei gyermekjogi „ombudsmant”, dr. Berdár Valériát. Az aktuális esetet már nem is firtattuk, mindössze annyit szerettünk volna megtudni, érkezett-e már hozzá onnan panasz a nem megfelelő/elegendő étkezésre. Ő még erre a kérdésre sem válaszolhatott a Népszavának. Ebből mindenesetre logikai úton kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy bizony igen. Hiszen nemleges választ valószínűleg engedély nélkül is adhatott volna. De az is lehet, hogy a jogi képviselőnek önállóan ehhez sincs joga.

Pedig lehet, hogy már korábban is sokat korogtak a gyomrok.

Felveti ez azt is, hogy vajon ilyenformán mekkora a valódi jogosítványa, mozgástere, érdekérvényesítő képessége a segítőnek, találhatnak-e nála, általa – a hivatal által - igazságot panaszos a gyermekek. Elvégre ugyanúgy kormányzati szerv az esetleg jogsértő intézmény, mint az azt kivizsgáló jogvédő.

A fölöttes gyermekjogi hatóságnak persze írásban is feltettük kérdéseinket, de csak a jövő hétre ígértek reagálást. Végül – egyetlenként az összes megkérdezett közül – lapzártánk előtt mégis válaszoltak. Eszerint a helyi képviselőhöz sem az ügyben, sem általánosságban nem érkezett az étkeztetéssel kapcsolatos megkeresés, illetve panasz. „Az élelmezéssel kapcsolatban az intézményben az illetékes gyermekjogi képviselő tapasztalata szerint minden gyermeknek biztosított a jogszabályban előírt teljes körű ellátás és ezen belül az élelmezési normatíva mind mennyiségileg, mind minőségileg biztosított”.

Az oktatási jogok biztosa, Aáry Tamás Lajos sajnálkozva közölte, hogy mivel nem oktatási objektumban történt az esemény, ott neki nincs hatásköre vizsgálódni. Van viszont az Alapvető Jogok Biztosának. Ott is érdeklődtünk, de bejelentést eddig nem kaptak, hivatalból pedig még nem indult vizsgálat Balatonbogláron. Az egyetlen pozitívum befékezetten születő riportunk kapcsán, hogy – mint megtudtuk – az ügybéli megkeresésünk „felkeltette az érdeklődést” a hivatalban.

A három jogsértőn jóllakott lány, hamarosan saját lábára áll. Hatóságilag megbélyegzetten, így bevezetve a nagybetűsbe. Nekik nem lesz könnyű megtalálni a kivilágított utat.