Olyan demonstrációkban teljes időszaknak lehettünk tanúi tavaly ősszel, amikor gyakorlatilag minden második napra jutott egy-egy megmozdulás. És nem visszhang nélküli eseményekről beszélhetünk, mikor ezeket emlegetjük, ugyanis októbertől rengeteg elégedetlen ember vonult utcára, hogy megmutassa az Orbán-kormánynak: elég volt. Az érdekesség abban rejlik, hogy elsősorban olyan civil szervezetek tudhatják maguknak ezeket az igen magas részvevőszámmal operáló megmozdulásokat, amelyek szinte teljesen ismeretlenül tűntek fel a Facebook-on úgy, hogy több ezres embertömegeket mozgattak meg különösebb unszolás vagy szájbarágás, de még kiemelkedő sajtónyilvánosság nélkül is. Hol vannak azóta ezek a sikeres demonstrációk és szervezőik? Miután összeszedtük, mi történt velük, kiderült, hogy ezek a civil szervezetek, bár nem zuhantak egyenest a süllyesztőbe, igazi áttörést hozó, tömegeket megmozgató tüntetéseiket nem tudták folytatni. Többségük pusztán cikkeket, eseményeket oszt meg újra és nem szervez már saját megmozdulásokat, nem vesz közvetlenül részt a jelenlegi akciókban. Pedig most is beszélhetünk tüntetéshullámról, ugyanis egyre több és több demonstrációt hirdetnek szintén civil szerveződések, csupán a megmozdulások részvevőivel van baj: fogyatkozni látszanak.
Hogy mi lehetett az oka a hirtelen jött, majd lanyhulni látszó „kormánydöntő” lelkesedésnek, ami nem pusztán kivitte az embereket az utcára, hanem szervezésre is késztette őket? Bármelyik közvélemény-kutató intézet felméréseit megnézhetjük az utóbbi hónapokról: a szavazók egyre elégedetlenebbek.
„Azt nem kapták meg a tüntetések résztvevői, amiért tulajdonképpen kimentek” – állítja Krekó Péter, aki a kutatások alapján nem gondolja, hogy a társadalmi felháborodás lanyhult volna a tavaly őszi demonstrációhullám óta. „Ezek a tüntetéssorozatok azért nem folytatódtak, mert nem váltak mozgalmakká, bár voltak rá kísérletek” – mondja a Political Capital igazgatója. Ennek oka Krekó szerint az is lehet, hogy a szervezők mereven elzárkóztak a pártpolitikától, amely „pártpolitika fóbia” könnyen a sikeresség akadályává válhat és válik is a legtöbb esetben. „Másrészről gyakorlatilag annyira elvont rendszerkritika zajlik most is, amire az emberek képtelenek reflektálni, így nem kapják meg azt, amiért kimennek; vagyis nem tudják levezetni az indulataikat” – fogalmaz Krekó. A politológus szerint komoly gond az is, hogy míg alapvetően Orbán-kormány ellenes hangulatról beszélhetünk, addig jellemző módon a demonstrációkon felszólalók beszédeiben gyakran emlegetett panel az „elmúlt 25 év”.
Ezzel pedig az alapvetően jelenlegi kormány és problémák ellen demonstrálni kívánók és a beszédeket mondók attitűdje nem egyezik. Krekó szerint megoldást nyújthatna, ha a kaotikus és alapvetően személytelen civil szervezetek egy meggyőző személyiséget tudnának kiállítani, aki a közösség véleményét testesítené meg és megmutatná az elégedetlensége miatt utcára vonuló embereknek azt, hogy kikre és miért legyenek dühösek, illetve hogyan tudnak fellépni ezen emberek ellen. „ Ebben az esetben egyszerűbb politikára lenne szükség. Úgy is mondhatnánk, hogy a kevesebb több lenne” – jegyzi meg Krekó.
Más véleményen van Majtényi László, aki azt mondja, ahogy minden társadalomnak, a magyarnak is van egy sajátos politikai szocializációs mintázata. „A magyarra jellemző, hogy hazamegy és leül, igen szigorú gondolatai vannak a politikai szférát illetően, de közben csak várja, hogy valaki láthatóvá tegye az elégedetlenségét” – véli az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője, volt adatvédelmi biztos, az ORTT egykori elnöke. „Van egyfajta - csinálja más és én majd azt helyeslem - hozzáállás” – hangsúlyozza Majtényi, aki szerint éppen emiatt a politikai szocializációs minta miatt nem okolhatóak a demonstrációk szervezői. Megjegyzi azonban, hogy – ahogy a történelemben is sokszor láthattuk – megjósolhatatlan, hogy mikor fog felszínre törni az elégedetlenség. „Amíg nem összegződnek ezek a hangok, amíg az alsó középosztály élete nem lehetetlenül el, addig a magyar ember a politikai indulatait nem engedi szabadjára”- nyomatékosítja Majtényi.
Megoldást nyújthatna a sok kisebb civil szerveződésnek a Demokratikus Mozgalmak és Szervezetek (DEMOSZ), amely csoportosulás éppen avégett jött létre, hogy egymást segítse, egységes hálózattá fejlődjenek a civilek. Februári alakuló ülésük jól sikerült: világosan meghatározták feladataikat, céljaikat, és eszközeiket. Azóta azonban nem hallattak magukról: se Facebook-felületük, se honlapjuk nincs frissítve, egyedül Twitter oldaluk működött március végéig. A DEMOSZ csaknem 30 tagszervezete között egyébként megtalálható a Human Platform, a Népharag Csoport, a Nem némulunk el is.
Humán Platform
Gyakorlatilag a Humán Platform civil szervezeteket összefogó, közösségi csoportnak köszönhető a tavaly ősszel indult tüntetéshullám, ugyanis ez az ernyőszervezet volt az, melynek aktivistái október 23-án „beindították a gépezetet” és több ezer fős tüntetést hoztak össze a Blaha Lujza téren, amelyet sok más kormányellenes demonstráció követett. Nem a semmiből emelkedtek akkor ki, a Tedd magad szabaddá! című demonstrációt megelőzően tiltakoztak már a kormány civil szervezetekkel kapcsolatos politikája és a Norvég Civil Támogatási Alapot koordináló civil szervezetekkel szembeni rendőri fellépés ellen, de az ő „számlájukra írható” a Ki az a Lázár János? címmel hirdetett, a Kettős Mérce bloggal közös, Kossuth-téri tüntetés is a Miniszterelnökséget vezető miniszter kinevezésének idején (tavaly nyáron). A Humán Platform máig aktív, nem csak a támogatott szervezeteinek önálló tüntetéseit, fórumbeszélgetéseit vagy éppen jótékonysági kiállításait osztja meg, az „anyacsoport” sem állt le a megmozdulások szervezésével: ott voltak a (szintén tagszervezet) Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével demonstrációin és vonulásain a felelős oktatáspolitikáért, illetve ők bonyolították le a Putyin: nyet! - Európa: igen! című tüntetést az orosz államfő februári, budapesti látogatásakor is.
Százezren az internetadó ellen
Alig egy hónappal a Tedd magad szabaddá demonstráció után került sor az utóbbi évek legnagyobb kormányellenes tüntetésére, mégpedig az internet megadóztatása ellen. Az ügyért a teljesen ismeretlen Százezren az internetadó ellen nevezetű csoport indított demonstrációt, amelynek eseményére csupán Facebook-on 40 ezren jelezték a részvételt. Akkor több ezren tüntettek a fővárosban a tervezett adó bevezetése ellen a Gulyás Balázs nevű aktivista vezette csoport szervezésében, ráadásul kétszer is: először október 26-án, majd két nappal később, 28-án is igen nagy sikerrel. Azóta a civilek a 60ezren a magánnyugdíjukért szerveződéssel együtt vállaltak két demonstrációt, Angela Merkel német kancellár látogatása előtt egy nappal Tavasz jön, Orbán megy címmel, illetve egy március 15-i vonulást a köztársaság visszaállításáért. Oldaluk aktívan működik, jelenleg leginkább cikkek megosztásával és azok véleményezésével van tele, elvétve egy-egy szimpatizáns szervezet megmozdulásának posztjától.
1000 milliárdan a tisztességes adózásért
Vida Ildikó NAV elnök és a vele együtt korrupciógyanúba keveredett kollégái lemondásáért alakult az 1000 milliárdan a tisztességes adózásért Facebook-közösség, őkk a december 4-i korrupcióellenes tüntetésért „felelősek”. Ekkor a Parlamenttől a Budai Várig több ezren vonultak. Azóta csoportjuk nem szervezett újabb demonstrációt, de oldalukon aktívan foglalkoznak az azóta is a NAV elnöki posztján csücsülő Vidával.
Nem némulunk el
A Közfelháborodás Napja című esemény megálmodója egy Nem némulunk el nevű Facebook-csoport, amely tízezres tömegeket mozgatott meg, ám mégis úgy döntött: nem folytatja a szervezést, ugyanis Dabóczy Mihály, a társaság egyik tagja januárban az Origónak úgy nyilatkozott: mozgalommá alakulnának. Hogy ez mennyire sikerült, azóta nem látjuk, mindenesetre Facebook-oldalukon azóta is aktívak.
60 ezren a magánnyugdíjukért
Az "EL A KEZEKKEL! – Dühös magyarok" tüntetést több tucat szakszervezet támogatásával a 60 ezren a magánnyugdíjukért csoport szervezte, amely kezdeményezésre szintén több ezren tüntettek a költségvetés elfogadása ellen. A Facebook-csoport azóta a Százezren az internetadó ellen közösséggel szervezett két demonstrációt: a Tavasz jön, Orbán megy című Angela Merkel német kancellár látogatására időzített kormányellenes tüntetést, és a köztársaság visszaállításáért tartott március 15-i vonulást.
Nincs hova hátrálnunk
Az őszi hónapokban alakult civil szerveződéseket egyesítve tartottak demonstrációt Nincs hova hátrálnunk címmel a József nádor a rossz kormányzás, a korrupció és a szegényellenes politika ellen. Az egyfajta „botrány-összegzésnek” szánt ötlet jó volt, azonban rosszul sült el: a szervezők nem tudták kontrollálni a demonstrálókat, így végül az Országháznál a rendőrök többeket könnygázzal fújtak le, a mentősöknek pedig egy lányt és egy fiút kellett ellátniuk, miután erősen fejbe verték őket.
