Csak csodálkozni lehet. Az egyik ukrán portálon elolvastam, hogy Lázár János a Miniszterelnökséget vezető miniszter az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottság előtt kijelentette, az Információs Hivatal adatai szerint Ukrajnában, Romániában és Horvátországban nehéz a térségben élő magyarok helyzete. Nem tudom, hogy mi a helyzet Romániában vagy Horvátországban, nem rám tartózik, de azt, amit Lázár úr mondott az itteni magyarságról, nem felel meg a valósságnak. Igen, a helyeztünk nagyon nehéz, mert Keleten dúl a háború, és bár Donyeck innen több, mint ezer kilométerre van, a gazdasági helyzet nálunk is siralmas. De pontosan ilyen nehéz a helyeztük az itt élő más nemzetiségnek is, az ukránoknak, a németeknek, a románoknak, a ruszinoknak meg oroszoknak is. Ukrajna soha sem gátolta azt a nagy támogatást, amit mi, itteni magyarok az anyaországból kaptunk, ilyen példák nem léteznek, és annak, aki mást állít, csak egyetlen célja lehet: ellenségeket keresni és találni.
Gondolom egyetlen egy környező ország sem törődik annyit a saját állampolgáraival, mint teszi ezt Magyarország, és erről nagyon sokat írtak már a helyi és köztársasági lapokban. Nyugodtan dolgozhat itt a magyar konzulátusok, az egyházi segélyszervezetek, és így tovább. Senki, senkit nem gátol ebben. A nézeteltérések, amelyek időnként vannak, természetesek, hiszen itt nem a magyarországi jogszabályok vannak érvényben, egy szuverén állam törvényeit illik betartani. Azt írja a portál, hogy Lázár János szerint "a magyar hírszerzésnek és közigazgatásnak napi kihívás, hogy a kárpátaljai magyaroknak támogatást adjon". Ezek után a kijelentések után, kedves miniszter úr, nincs min csodálkozni, ha akadnak olyanok itt Ukrajnában, akiknek ezek a mondatok nem tetszenek. Mert a magyar hírszerzésnek - ha egyáltalán dolga van arrafelé - csendesen és titokban kellene dolgoznia.