Szétkapkodják Harper Lee új regényét

Már megjelenése előtt masszív olvasói sikert könyvelhetett el Harper Lee amerikai írónő második regénye, amely ötvenöt évig porosodott az asztalfiókban. A magyarul novemberben megjelenő kötetből több százezer példány fogyott az első két napban.

3 millió példányban jelent meg Harper Lee Pulitzer-díjas amerikai írónő Go Set a Watchman című új regénye. (A cím bibliai idézet, amely így hangzik: "Menj, állíts őrszemet!") A kötet az első Harper Lee-könyv azóta, hogy 1960-ban kiadták a Ne bántsátok a feketerigót! című művét, amely azóta 30 millió példányban kelt el negyven különböző nyelven. Az új regény húsz évvel a klasszikus történet után, szintén Alabama államban játszódik, főhősei (Scout, Jem és Atticus) is azonosak.

Lee elmondása szerint a most megjelenő művet már a Ne bántsátok a feketerigót! megírása előtt befejezte, de a szerkesztője akkor lebeszélte a publikálásról. A mű több mint félévszázadig lappangó kéziratként volt számon tartva, azonban Harper Lee 103 évesen elhunyt nővére halála után előkerült a kiadatlan könyv. Egyes források szerint az agyvérzést szenvedett, megromlott látású és hallású Lee szándékosan nem publikálta eddig a művet, s most környezete befolyásolta abban, hogy járuljon hozzá a megjelenéshez.

A Go Set a Watchman már a kiadás előtt hatalmas érdeklődést váltott ki, az Amazon amerikai internetes áruház könyvsikerlistáján hetek óta az első helyen áll. Ilyen méretű érdeklődést legutóbb a 2007-ben megjelent Harry Potter és a Halál ereklyéi című regény váltott ki, ez is mutatja az aktuális irodalmi szenzáció mértékét. A híresen visszahúzódó, a sajtót kerülő Harper Lee új könyvét több könyvesboltban kígyózó sorok várták a megjelenés napján, a kiadó előzetes becslései szerint több százezer példányban fogyott belőle az első két napban.

A megjelenést követően több rangos újság publikált recenziót a könyvről, a kritikusok többségét meglepte, hogy a Ne bántsátok a feketerigót! főhőse, az eddig erkölcsileg feddhetetlennek ítélt Atticus Finch ügyvéd ebben a könyvben immáron fajgyűlölő, holott a korábbi műben éppen a faji megkülönböztetés ellen harcol. A Los Angeles Times kritikusa „kezdő próbálkozásának" nevezte a regényt, amely szerinte a második felében széthullik, míg a Chicago Tribune tollforgatója szerint a mű emlékezetes alkotás. Az The Wall Street Journal és a Guardian részleteket fog közölni az új kötetből, Lee szülővárosában pedig az '50-es évek hangulatát idéző programokkal ünneplik az új regény megjelenését.

A kötet magyar fordítása, egyelőre még nem publikus címmel, november 11-én jelenik meg a Geopen Kiadónál.

Közelkép - Verdi legnagyobb Otellója

Kimerítő küzdelemben a végzetes Alzheimer kórban halt meg a múlt hét péntekjén Torontóban, 88 éves korában a XX. századnak talán csakugyan a legnagyobb hőstenorja. Jon Vickers nevét (eredetileg Jonathan Stewardnak született Kanadában, 1926 őszén), korunk talán csak néhány igazán zenei megszállottja ismeri már, holott évtizedekig legenda volt.

Termetes alakja is a nagy zenedrámák főszerepeire termett, Wagner óriásaira és Verdi Otellójának a megelevenítésére, ezekben volt igazán hiteles. Aki egyszer hallotta vele, akár csak lemezen is a Ciprus szigeti kormányzó belépőjét, (Esultate), beleborzongott. Holott ő magát valójában nem zenés színpadra álmodta meg. A második világháború végeztével a Woolworth áruházláncba lépett be, és hamarosan három fiók igazgató helyettese lett.

Közben azonban szenvedélyből templomi kórusokban énekelt, ösztöndíjat kínáltak föl neki, így kezdett tanulni egy angol baritontól. Először egyházi figurákat szólaltatott meg. A torontói dalszínház nyári fesztiválján kezdte, de semmi szándéka nem volt ebből megélni, megnősült, visszatért a kereskedelembe. Innen hívta Londonba egy szakmabéli, ismét meghallgatná, Kanadában ismerte meg.

Elkezdődött a szédületes világkarrier, Párizs, New York, Bécs, Milánó, később Salzburg, ahová Karajan invitálta, lemezre rögzítette vele a Walkürt, az Otellót és a Trisztánt, amelyben Isoldaként Birgit Nilsson volt a partnere, Csak egyes Wagnereket utasított el, köztük a Tannhäusert és Siegfriedet, mert „túlságosan pogánynak” ítélte meg őket. Aztán az 1980-as években a bámulatos hang szürkülni kezdett, és mert végtelenül igényes volt, csak a tökélyt fogadta el önmagától is, mérsékelte az elvállalt föllépéseket.

Búcsúként a Met-ben Sámsont énekelte el Saint-Saens dalművében, utána Montrealban csupán egy dalestje volt. Önként befejezte. Azzal a hitvallással, „egyetlen életcélom a családom, az első hely a pályámon csakis az övé”.

Szerző

Tárgyalnának a tálibok

Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:36
Mullah Omar testőrével FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Mullah Omar az afganisztáni tálibok vezetője közzétette, készek tárgyalni a kormánnyal. Elmondása szerint a célja, hogy véget vessenek az ország külföldi erők általi megszállásának.

Felszólította emellett a muszlim vezetőket, hogy egyesült erőkkel folytassák a szent háborút, a dzsihádot. A korábbi Kabullal folytatott tárgyalásról, amit Pakisztánban rendeztek meg múlt hónapban, nem ejtett szót. Akkor arról egyeztek meg, hogy közösen próbálnak meg bizalmat kiépíteni, és a Ramadán után további tárgyalásokat tartanak.

Azelőtt több nem hivatalos kapcsolatfelvétel is történt, legutóbb Katarban és Norvégiában. Az viszont eddig nem volt tisztázott, hogy vajon Omar is támogatja-e a törekvéseket. Miután az Egyesült Államok vezette katonai invázió kivette a hatalmat a tálibok kezéből, a vezető bujkálásba kezdett, és azóta sem mutatkozott nyilvánosan. Jelenleg is 10 millió dolláros nyomravezetői díjat ajánlanak érte az amerikaiak.

Szerző