Nagy Márton lesz az új MNB alelnök
Orbán Viktor kormányfő Nagy Mártont, az MNB eddigi felelős igazgatóját javasolta a jegybank új, monetáris politikáért és hitelezéséért felelős alelnökévé. Erről Matolcsy György a tegnapi sajtótájékoztatóján azt mondta: a bölcs és kreatív jegybankár Balog Ádámot váltja, aki az MKB elnök-vezérigazgatójaként folytatja pályafutását. Matolcsy szerint az MKB szanálása jól működött, hiszen az elmúlt években 100 milliárdos veszteséget termelő bank idén már - a bankadótól eltekintve - nulla közeli eredményt fog hozni.
A jegybank új alelnök-jelöltje, Nagy Márton ugyancsak a tegnapi sajtótájékoztatón a devizaalapú autóhitelekkel kapcsolatban szükséges intézkedésre hívta fel a figyelmet. Nagy szerint ugyan a jelzálogalapú hiteleknek csak a 10 százalékát teszi ki a svájci frank alapú hitelek állománya, az érintett családok száma viszont jelentős, hiszen 250 ezer ilyen szerződés van még mindig a bankrendszerben. Ahogy azt a mostani görög válság során is láttuk, a devizaárfolyamok továbbra is hektikusan mozognak, és egy forintos elmozdulás a forint-frank jegyzésében egy milliárd forintos pluszterhet jelent az érintettek számára - mondta Nagy. Szerinte már csak azért is kell minél hamarabb megoldani ezt a problémát, mivel jelentős "fertőzésveszély" áll fenn, ugyanis az ilyen hitellel rendelkezők jelentékeny része jelzáloghitellel is rendelkezik. Ezzel kapcsolatban Matolcsy arra hívta fel a figyelmet, hogy a Monetáris Tanács 1,1 milliárd euró összeg erejéig devizát nyújt az autó- és fogyasztási hitelek forintosításához.
Mától az MKB élén álló Balog Ádám szerint az MKB szanálása elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy nem elég a távirányítású menedzsment. A bank ugyanis piaci megoldásokkal leépítette rossz portfólióját, a működését pedig áramvonalasította, így most már a piaci működés felgyorsítása az elsődleges feladat. Már csak azért is, mert a bankot legkésőbb év végén értékesíteni kell - hangsúlyozta Balog.
Kockázat nélkül nincs hozam
A rendkívül alacsony alapkamat megváltoztatta a megtakarítási szokásokat, nem is egy alkalommal. Mivel a kamatcsökkentéseket nem követte a pénzügyi szolgáltatók által alkalmazott díjak, jutalékok, költségek mérséklése, emellett a kamatadó is csak jövőre csökken 16 százalékról 15 százalékra, és létezik - az állampapírok kivételével - a pénzügyi termékeknél felszámított egészségügyi hozzájárulás is (eho), így a megtakarítóknak tekintélyes banki terheket kell elviselniük. A legtöbb banknál a díjaknak már nincs felső plafonja. Ez a helyzet oda vezetett, hogy Magyarországon is képes már negatív hozamot eredményezni egy egyébként teljesen kockázatmentes befektetés. (A rossz nyelvek szerint a pénzintézetek csak azért nem alkalmaznak negatív kamatot, mert azt a jogszabályok tiltják.) Bár a néhány tized százalékos kamatmódosulás valóban nem jelentős, de ne feledjük, hogy a 2,0 százalékos szint alatt még ezt is megérzik a megtakarítók. A mától érvényes 1,35 százalékos alapkamat nyomán feltehetően nagy betéti kamatcsökkentés már nem lesz, a banki szakértők 2015 végére a mostanihoz hasonló mértékű kamatokat jósolnak, úgy 1,5-1,6 százalékos mértékkel. Ha a nemzetközi környezet nem romlik nagy mértékben, akkor a jövő év végén 1,8 százalékos kamattal "örvendeztethetik meg" a betéteseket.
Előretekintve, a bankközi hozamgörbe alakulása alapján 2015 végére a jelenlegihez hasonló, míg 2016 végére csak enyhén magasabb kamatszint rajzolódik ki, amely azt mutatja, hogy a tartósan alacsony kamatkörnyezet Magyarországon a piaci és elemzői várakozások alapján hosszabb távon fennmaradhat.
Amikor a betétekre elkezdtek rossz napok járni, lépten-nyomon azt olvashattuk, hogy nagy tömegben áramlik a pénz a befektetési alapokban. Volt olyan időszak, hogy a friss tőke itt magasabb volt, mint a hagyományos betéteknél. Időközben kiderült, hogy a lakosság kamatétvágya ugyan nagy, de a kockázatviselő képessége ezzel nincs arányban. Ezért a friss tőke beáramlása erőteljesen lelassult. Emellett az egyes befektetési alapok közötti átcsoportosításnak is tanúi lehetünk, a kevésbé kockázatosoktól, mint amilyenek a pénzpiaci alapok, a kockázatosabbak felé. Idő kellett ahhoz, hogy az emberek belássák: kockázatviselés nélkül egyáltalán nem lehet pénzt keresni. Erre jó példát kínálnak a részvényalapok, ahol 2014-ben 11 milliárdos pénzkiáramlás volt erről a területről, míg idén májusig már plusz 12 milliárdnál tartott ez a terület.
Az állampapírok külön kategóriát képviselnek. Kétségtelen tény, hogy ezek kockázatossága minimális. Az állam, hogy a külföldi devizákban elhelyezett kitettségünket csökkentse, egyre inkább kivetette a hálóját a bankoktól kiáramló pénzekre, a devizahiteleseknél jelentkező forintosításra, a növekvő reálbérekre. Mivel kamatprémiumot fizetnek a közepes és hosszú futamidejű papírok után, így ezek verik a banki betéti kamatokat. Ez azért szokatlan, mert külföldön az állampapírok mindenütt kevesebbet fizetnek, mint a bankiak, hozamuk általában az alapkamat körül alakul. Nálunk más a helyzet, így a lakosság egyre nagyobb mértékben finanszírozza az államadósságot. Az más kérdés, hogy ez egy drága finanszírozás, amit majd az államnak a lejáratkor újabb kötvények kibocsátásával kell pótolni. De nem csak ezt. A külföldiek számára már így sem vonzó magyar állampapírba fektetni, ezért az utóbbi időben szokatlanul nagy mértékben kezdődött meg a külföldiek tőkekivonása a magyar államkötvényekből. A lejáró papírokat nem újították meg, és az állam által felajánlott idő előtti visszaváltásokkal is gyakran éltek.