Cseh: éreztem, küzdenem kell az utolsó leheletemig

Hosszú Katinka szemébe könnyet csalt. Nagy riválisa, Chad Le Clos hatalmas bajnoknak nevezte. Michael Phelps edzője, Bob Bowman a lenyűgöző szót használta a világbajnokra. Amikor Kazanyban megszólalt a magyar Himnusz az egész úszóaréna néma csöndben tisztelgett előtte. Cseh László az idei vizes világbajnokságon végleg beírta magát a történelembe. Az immáron kétszeres vb-aranyérmes úszóval sikereinek titkára kerestük a választ.

- Tíz év után szerzett ismét aranyérmet világbajnokságon. Vissza tudná idézni, mi zajlott le önben, amikor 200 méter pillangón közelgett a cél felé?

- Csak annyi, hogy bírjam végig erővel. Éreztem, hogy az első helyen haladok, és biztos voltam abban, hogy az utolsó leheletemig küzdenem kell.

- Januárban edzőt váltott, s Plagányi Zsolttal készült a világbajnokságra. Miben voltak mások az edzésmódszerek?

- A tréningek hangulatában, a feladatok milyenségében és a technikai elemekben voltak lényegi változások. Nagyon fontos volt számomra, hogy mind fizikailag, mind pedig mentálisan másfajta edzést tudjak végezni. Az említetteken kívül a regeneráció is meghatározó, és ebben nagy segítségemre volt Zsolt és a csapata, teljesítménydiagnosztikai háttérrel. Így, harminc éves korhoz közel már azt is figyelembe kell vennem, hogy az edzéseken ne csak az időeredményemet lássam, hanem objektív élettani számokat is tudjak a stopper mellé társítani.

- Plagányi Zsolt azt nyilatkozta a 200 méter pillangó döntője előtt: önbizalmat kellett öntenie magába, mert csak akkor nyerhet, ha elhiszi. Korábban miért nem bízott magában?

- Nem azt mondanám, hogy nem volt önbizalmam, inkább izgultam a verseny miatt: bírom-e erővel, véghez tudom-e majd vinni, amit elterveztem? E kérdések miatt rendszerint elfogott az izgalom. Szükségem volt arra, hogy valaki megnyugtasson és építse az önbizalmamat. A váltás ehhez is kellett, lelkileg felszabadultam. Nagyon jó csapatot alkotunk, de nem csak mi Zsolttal, hanem a háttérstáb is fontos. Korábban azt hittem, ha kimarad egy edzés, akkor összedől a világ. Januárban elkezdtük a közös munkát, már az első nap úgy kihajtottam magam, hogy majdnem elaludtam a kocsiban hazafelé menet. Nem vettem félvállról a felkészülést, a kilométerek gyűjtését. Egy hónap múlva már nem kellett megállni egy-egy gyakorlatnál, mert Zsolttal – aki egyébként az egyik nevelőedzőm - ugyanazt gondoltuk. Úgyis mondhatnám, a régi beidegződéseimet körülbelül egy hónap alatt felülírtuk. Onnantól pedig az addig is gyümölcsöző munka még inkább zavartalanná vált. A hitünk amúgy az első pillanattól megvolt egymásban. Hiszen régről ismertük egymást, ám úgy hozta az élet, hogy csak 2015 elején találtunk egymásra.

- Egy pillanatra sem bizonytalanodott el Kazanyban?

- Dehogynem. A kétszázas döntő előtt újra meg kellett harcolnom a régi önmagammal. Valahogy az volt bennem, nehogy valami hülyeséget csináljak. Nehogy rosszul osszam be az erőmet. Felvetődött, mi lesz, ha nem bírom a végét. Ezen a távon nagyon régen úsztam legutóbb döntőben, most pedig esélyesként emlegettek. Még szerencse, hogy az edzőm nyugodtnak látszott, és ez engem is megnyugtatott. Később bevallotta, a higgadtság csak a látszat volt, ám nekem épp elég.

- A 200 méter pillangó megnyerése után az olimpiai bajnok Chad Le Clos elismeréssel beszélt önről, míg 100 pille után ön méltatta, amikor második lett dél-afrikai riválisa mögött. Úgy tudom, jó is a viszonyuk. Elfordul, hogy különböző nemzetek sportolói akár egy sör mellett beszélik meg a sportág ügyeit?

- Előfordulhat, de nem ez a gyakori. Kazanyban nem volt erről szó. Mindössze néhány mondatot beszéltem Chaddel, gratuláltunk egymás sikeréhez. A medencében azonban verseny zajlik, egymást szeretnénk legyőzni, úgyhogy megvan bennünk a rivalizálás, de természetesen tiszteljük egymást.

- Kenderesi Tamás, aki önt is megelőzve győzött az országos bajnokságon 200 méter pillangón, betegsége miatt nem lehetett ott a vébén. Gyárfás Tamás azt mondta, ha Kenderesi indul, akkor két magyar állt volna dobogón. Egyetért?

- Igen. Úgy gondolom, Tamás jó helyezést ért volna el. Sajnálom, hogy megbetegedett, remélem, már jobban van.

- Az ön sikerét méltatta egész Kazany. Hosszú Katinka azt nyilatkozta, hogy megkönnyezte a győzelmét. Amikor dobogóra állt, s megszólalt a magyar Himnusz, mindenki néma csöndben ön előtt tisztelgett. Hogy élte meg ezeket a pillanatokat?

- Óriási megtiszteltetés volt számomra. Remélem, hogy a további eredményeim is okod adnak majd arra, hogy még több pluszt tudjak nyújtani az értem szurkolóknak.

- Mondjuk a jövő évi riói olimpián? A főpróba remekül sikerült.

- Az a cél. Egy-két dolgon változtatnunk kell, de ezzel nem lesz gond. Még nagyon sokat kell edzenem, ha a Rióban is a dobogó legtetejére szeretnék állni. Mindenesetre az, hogy most az olimpiai bajnoki címről tudunk beszélni, hihetetlen, de nem utópisztikus. A vébéérmek óriási motivációt jelentenek a következő esztendőre.

- Michael Phelps és Chad Le Clos lesz a két legfőbb ellenfél?

- Most úgy érzem, igen, de még hátra van egy év. Bármi változhat. Ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy világbajnoki arannyal még sohasem kezdtem olimpiai felkészülést. Rendkívül jó érzés. 2004 előtt volt egy ezüstöm 400 vegyesről, 2008 és 2012 előtt volt egy-egy bronzom 200 vegyesről. És rengeteg kétely. Miért nem jött ki belőlem több a medencében?

- Mit szól Phelps 1:52.94 perces idejéhez?

- Intő jel, hogy számolni kell vele is az olimpián. Sajnálom, hogy nem volt ott Kazanyban, úgy érzem, le tudtam volna győzni. Majd legközelebb… Azt azért feltétlenül tegyük hozzá, a két úszást nem lehet összehasonlítani. Egy vébé és egy országos bajnokság, vagy bármilyen más verseny külön választandó. Az ember másképp készül, csak napi egyet úszik. Phelps üzent a világnak, engem pedig arra ösztönöz, hogy még keményebben küzdjek.

- Nem tartotta furcsának, hogy világbajnok lett, mégis az amerikai úszó eredményéről faggatják? Ha fordítva történt volna, Phelps Cseh Lászlóról kénytelen értekezni?

- Ez jó kérdés, nem tudom rá a választ. Én annak örülök, hogy jól ment a versenyzés. A világbajnokságon nem volt ott az amerikai, így nem is lehet összehasonlítani a két időeredményt.

- Játsszunk el a gondolattal, hogy előre „felajánlják” önnek a kazanyi arany-, ezüst- és bronzérmet. Elfogadja?

- Azt feleltem volna, hogy köszönöm, jöhet. Azzal a megjegyzéssel, hogy azért én még beugranék a medencébe. Úgy persze sokkal könnyebb, ha előre odaadják az érmeket… S ha szabad, feltétlenül szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott, biztatott, Törökbálintnak és Egernek különösen. A segítség, a szurkolás is kellett ahhoz, hogy ilyen eredményes világbajnokságot zártam.

- Hosszú és roppant eredményes pályafutásában hol kap helyet az oroszországi világverseny?

- A pekingi olimpiával helyezhető egy sorba.