Előfizetés

Mégis lesz ARC plakátkiállítás

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2015.08.18. 07:48
A tavalyi kiállítás plakátjainak többségét a napi politika aktualitásai ihlették FOTÓK: TÓTH GERGŐ
Geszti Péter a közelmúltban szellőztette meg a szomorú hírt, miszerint elképzelhető, hogy az idei évben elmarad az ARC plakátkiállítás, miután több szponzor is visszalépett. Most a Népszava megkeresésére megerősítette: idén is megtartják a rendezvényt, méghozzá a híresztelésekkel ellentétben ingyenesen.

A népszerű köztéri ARC plakátkiállítás tizenöt éve Budapest életének szerves része. Az évenkénti rendezvény alapítója, Geszti Péter július végén a Magyar Narancsnak nyilatkozott arról, hogy lehetséges, hogy idén elmarad a plakátkiállítás, miután több támogató is elpártolt tőlük, s nekik nem sikerült megbirkózniuk az internetes adománygyűjtéssel. Geszti Péter szerint a hozzájuk eljuttatott anyagi támogatások csökkenésének elsődleges okát a 2008-as világgazdasági válságban kell keresni. Köztudott, hogy a gazdasági krízis óta a vállalatok drasztikusan leállították szponzorációs tevékenységeiket, szinte kizárólag eladási célokat ösztönző kiadásokat engednek meg maguknak.

- Emellett 2010 óta több vállalat is egyértelműen politikai okokra hivatkozva állt el az ARC támogatásától. Noha személyes beszélgetésekben mindig elhangzik, hogy szeretik az ARC-ot, és marketing szempontból értékes felületnek tartják, mégsem merik használni. A legtöbben retorzióktól tartanak, mondván, hogy az ARC kiállításon túl sok és túl kritikus politikai témájú művet állítunk ki. Véleményünk szerint ez részben eltúlzott félelem, részben pedig aggasztóan bezárja a szabad gondolkodás és véleményalkotás tereit - jelentette ki Geszti Péter a Népszavának. Tíz évvel ezelőtt még nem voltak ilyen éles politikai plakátok a kiállításon, azonban a szervezők szerint, a jelenlegi helyzet megkívánja az aktív politikai jelenlétet.

A sajtó szabadságáról szóló plakát aktualitását 2015-ben sem vesztette el, sőt…

A sajtó szabadságáról szóló plakát aktualitását 2015-ben sem vesztette el, sőt…

Bakos Gábor, az ARC ügyvezető igazgatója tájékoztatott arról, hogy a rendezvény összértékét tekintve csaknem 50 millió forintot emészt fel a plakátkiállítás megrendezése. Az év elején, a pályázat kiírásakor a költségvetés készpénz fedezetéből mintegy 6,5 millió forint hiányzott, ami mostanra körülbelül három millió forintra csökkent. A hiányzó összeg pótlására a szervezők kénytelenek a zsebükbe nyúlni, s mint mondják, a kiállítás ideje alatt is kampányolni fognak, támogatókat keresnek.

György Péter esztéta lapunkon keresztül fejezte ki szolidaritását a nehéz anyagi körülmények miatt. - Elég erős fenntartásaim voltak ezzel a kiállítással kapcsolatban, s boldog lennék, ha lehetnének még fenntartásaim továbbra is. Egyszerűen azért, mert úgy gondolom, az elmúlt években sokkal kevesebb munkát öltek bele, mint a korábbi években. Minden évben türelmesen megnéztem a tárlatot, s nem láttam semmi érdemleges változást, miközben tökéletesen megváltozott körülöttünk a világ, a város és ezek szimbolikus reprezentációs viszonya is - nyilatkozta György Péter. Az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója hozzátette, hogy reméli, nem kötelező évi ismétlődéssé, hanem valóban olyan kreatív eseménnyé válik a rendezvény, mint amilyen egykor volt.

Korábban felmerült, hogy - éppen a drámai finanszírozási helyzet miatt - az ARC fizetőssé válhat az idei évtől, azonban Geszti határozottan leszögezte, hogy ez téves információ: a kulturális-közéleti rendezvény ezentúl is ingyenesen látogatható marad. A plakátkiállítás, amely ezúttal is a szokás fővárosi helyszínen, az Ötvenhatosok terén kerül megrendezésre szeptember 11. és 27. között, a Magyar álom címet viseli. Ez utalás többek között az Európát egyre jobban veszélyeztető menekülthullámra is.

Geszti Péter a kormány hivatalos plakátjai és az utcai művészet eszközeivel gyakran élő viccpárt, a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog által készíttetett ellenplakátok kapcsán úgy vélekedik, a konfliktus korábban is megvolt, most csupán más felületen zajlik az odamondogatás. Korábban például a digitális tereken, ellenzéki internetes portálokon, közösségi oldalakon tűntek fel kormánykritikus, ironikus képek, megnyilatkozások, most azonban eszkalálódott a szembenállás, amelynek Geszti szerint többek között a kormány menekültügyi politikája állhat a hátterében.

- A menekültek témája tökéletesen megfelel arra, hogy valamennyit összerántson a kormánypárt szétszéledt szavazótáborából, most az idegengyűlölet az újabb közös nevező. Ráadásul önmagát gerjeszti újra és újra, akár azáltal is, hogy az említett plakátok a kormány üzeneteire reagálnak, ahelyett hogy újabb témákat nyitnának. Ez a kormánynak biztosan megtérül, ellentétben az idézőjeles ellenzékkel. Nem a parlamenti ellenzéké az igazi érdem, hanem a civil szervezeteké, akik bekapcsolódtak a konfliktusba - véli Geszti Péter. Az énekes-reklámszakember szerint kérdéses, hogy meddig lesznek érdekesek a plakátos akciók. Mindenesetre, az ARC plakátkiállítás talán idén tud újat mondani, akár ebben a témában is.

Te hogyan tennéd jobbá a világot?
Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az ARC pályázatot hirdetett „Te hogyan tennéd jobbá a világot?” címmel. Napjainkban
2,3 milliárd ember él súlyos szegénységben
850 millióan nem jutnak elegendő élelemhez
780 milliónak nem jut egészséges ivóvízhez
61 millió gyerek nem jár iskolába
1,5 milliárd ember él fegyveres konfliktus sújtotta területen.
Az Európai Unió a világ messze legjelentősebb adományozója. Az EU-nak köszönhetően ma
70 millióval több ember jut tiszta ivóvízhez
14 millióval több gyerek járhat általános iskolába
18 millióan kaptak védőoltásokat
24 millió ember kezdhetett el gazdálkodni.
A pályázatban feltett kérdés elsősorban a fejlődő világ problémáira keres megoldásokat. A legjobb 35 alkotásból plakátkiállítást rendeznek a szervezők 2015 októberében, a Millenáris Parkban, az Európa Pont mellett.
A legjobb 3 pályamű díjazásban részesül. Az első helyezett egy 2 személyes, 4 napos brüsszeli utazást nyer, a második egy 80 000 forint értékű, a harmadik pedig egy 50 000 forint értékű MédiaMarkt vásárlási utalványt.
A pályázattal és kiállítással arra szeretnék a kiírók felhívni a figyelmet, hogy a szegénység kialakulásáért, illetve annak felszámolásáért mindenki felelős, függetlenül a földrajzi távolságtól.
„Gondolkozz, és plakátodon mondd el, te mit tennél! Mit tudsz változtatni a gondolkodásodon, napi rutinodon, életmódodon? Mit kéne tennünk nekünk, európaiaknak? Milyen ötleted van, hogyan lehetne véget vetni az éhezésnek, a fegyveres konfliktusoknak, hogy ne kelljen tömegeknek elhagyniuk otthonaikat? Hogyan juthatnának többen ivóvízhez, orvosi ellátáshoz, oktatáshoz?”
A pályázati kiírás további részletei, a pályázás módja és feltételei a www.arcmagazin.hu oldalon olvashatók. A pályázatokat 2015. szeptember 1-jéig várják a szervezők.



Közelkép - Koncert - ráadásokkal

Évtizedek óta ígéri Koncz Zsuzsa, hogy "rendbe jönnek majd a dolgaink,/ Lesznek még szép napjaink". De azért minden koncerten el kell énekelnie Bródy János szövegét a vágyainkról. Igaz, néhány éve már azt is hozzáteszi - amúgy prózában -, hogy "ha megérjük". Hiszen Koncz sem lesz fiatalabb - az idén már a 70. évébe lépett, ha nem is látszik rajta -, és a közönsége sem. De újra egymásra találtak vasárnap este a Margitszigeten.

A Szabadtéri Színpad hatalmas, nem tölthette ki sem az előadó, sem a kísérő négytagú együttes, de a nézőtér is az. Ám a telt ház kétségkívül Konczot dicséri. Hozta a szokott formáját, a magas színvonalat és azokat a számokat is, amelyekre a közönség mindig számíthat. Lassanként már a legutóbbi Tündérország című lemezének dalai is ismertté válnak, de a legnagyobb sikert persze a több évtizedes nóták aratják. Közülük pedig nem egy újfajta jelentést kap napjainkban.

Amikor például felhangzik a Valahol egy lány refrénje - "A királyé nem leszek, nem leszek/ Akkor inkább elmegyek, elmegyek/ Soha vissza nem jövök, nem jövök már" - a nézők óhatatlanul azokra a százezrekre gondolnak, akik a jelenlegi rendszer elől immár külföldre mentek. Aztán mindig az első ráadás Bródy János klasszikusa, a Ha én rózsa volnék, persze tomboló sikerrel. De ezúttal a nézők közbe is tapsolnak, amikor Koncz odáig ér a dalban, hogy "Ha én kapu volnék". Hiszen elhangzik, hogy "Akárhonnan jönne, bárkit beengednék", meg az, hogy "Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött". A taps egyúttal állásfoglalás a kormány migrációs politikájáról.

A koncert egyértelműen zenei élmény, de most sem nélkülözi az aktuálpolitikát. Hiszen a második ráadás a Miért hagytuk, hogy így legyen. Benne a napjainkban is nagyon igaz kérdésekkel: "Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,/ Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,/ Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk..." A közönségnek meg az jut eszébe, hallják ezt az "illetékesek" is? Ott a király körül? Így szórakozunk egy koncerten 2015-ben. Ide jutottunk.

A hatalom engedelmességet vár

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2015.08.18. 07:45
Szebeni András: a politikai döntések egyre távolabbra taszítanak minket Európától FOTÓ: MÓRICZ-SABJÁN SIMON/NÉPSZABADSÁG
Fotóművészeti Alkotótelep nyílik augusztus 30-án, Szegeden. A kéthetes sorozat célja, hogy a meghívott művészek számára szakmai lehetőséget nyújtson Szeged és környéke életének fotográfiai megörökítésére és arra, hogy szakmai vitákkal gyarapíthassák tudásukat. A műhely alapítójával, az érdemes művész Szebeni András fotóművésszel az alkotótelepről, fiatal tehetségekről és új terveiről beszéltünk.

- Miért éppen a dél-alföldi központra, Szegedre esett a választása?

- 2004-ben Szegeden dolgozhattam, "látott dolgok...SZEGED” címmel készítettem portrékötetet a városról, amihez Bella István, az azóta sajnos elhunyt Kossuth-díjas költő-barátom írt szöveget. Ez az ötkötetes könyvsorozatom negyedik darabja volt, mindegyik egy magyar várost mutatott be. Abban az évben nagyon megszerettem Szegedet. Történelme, jelenkori városképe, a Tisza közelsége, az egyetemi élet, a művészeti pezsgés fantasztikus hellyé teszi. 2005-től öt éven át voltam Debrecenben a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep fotóművészeti tagozatának a vezetője, de mint mindenben az országban, úgy ebbe a is rendesen belemocskolt a politika. Eltelt sok év, amire újra eszembe jutott, hogy a magyar fotográfia mégiscsak az egyik legerősebb vizuális műfaj. Elég csak André Kertész, Robert Capa, Martin Munkácsi nevét említeni. Amire büszkék lehetünk, az a magyar fotográfus. A jelenkori fotóművészek között is fantasztikus emberek vannak, azok az alkotók, akiket meghívtam, egytől-egyig kitűnő művészek. Viszont el kell őket helyezni, támogatni kell őket, fedél kell a fejük fölé.

- Hogyan válogatta össze csapatát, amelyben mások mellett Bánkuti András, Fejér Gábor, Hajdu D. András is helyt kapott?

- Hatvankilenc éves vagyok, eléggé rálátok a szakmánkra. A tizenkét meghívott fotóművész között akad régi pályatárs, néhányukat mentoráltam. Nem nagyon nyúltam mellé, a minőséget nem lehet kikezdeni ezeknél az uraknál.

- Körülményes lehetett eljutni odáig, míg minden sínre került az alkotótáborral.

- Valóban bonyolult és hosszadalmas folyamat volt. Történetesen napra pontosan tudom, hogy áprilisban kezdődtek a tárgyalások egy szegedi, négycsillagos szálloda vezetőivel. Amikor leültem a hotel pr- és kommunikációs igazgatójával, akkor éppen április harmincadika, a születésnapom volt. Tisztán emlékszem, hogy amikor az étteremben munkaebéd kapcsán találkoztunk, a szemembe nézett és azt mondta: művész úr, csak annyit szeretnék mondani, mielőtt elmegyünk enni, nyugodtan tehetjük jó étvággyal, a vezérigazgató úr áldását adta az alkotóműhelyre. A részletek kidolgozása, amely több hónapot vett igénybe, csak eztán kezdődött. Az adminisztrációt a MÚOSZ vállalta.

- Szeged városa kiemelt támogatója a rendezvénynek. Nehéz volt megszerezni a biztatásukat?

- 2004-ben ismertem meg Botka László polgármestert, akivel már akkor jó kapcsolatba kerültünk. A város akkor is segítségemre és Bella István segítségére volt, biztosították a megfelelő munkakörülményeket az alkotáshoz. Amikor most megkerestem a tervemmel, az ügy mellé állt.

 - Fontos Önnek, hogy minél nagyobb teret kapjanak azok a professzionális fotósok, akik szeretnének képekben üzenetet közvetíteni. Miért karolja fel őket?

- Nem fogalmaznék úgy, hogy felkarolni. Ez túlságosan patetikus számomra. Arra gondoltam, hogy a magyar fotográfia hihetetlenül exportképes műfaja az országnak. A világviszonylatban is helyt álló nagy elődeink követői ezek a kitűnő művészek, akikkel Szegeden fogunk együtt dolgozni. Honnan tudhatjuk, hogy még hány rejtett érték lappang? Lesz egy rendezvényünk, ahova szabadon hozhatja minden résztvevő a képeit, amelyeket olyan remek képszerkesztők bírálnak el, mint amilyen Bánkuti András, Fejér Gábor, Kiss-Kuntler Árpád. Ők nézik meg a képes anyagokat, s még az is előfordulhat, találnak egy embert, akiről nem is tudjuk, milyen fantasztikusan jó fényképész. Fontos számomra, hogy az érdeklődők valóban szakembereket hallgassanak a kétnapos workshopon. A magyarul talán városi, utcai fotózásnak fordítható “street photography” iránt érdeklődők pedig nemcsak Fazekas István sokszor díjazott fotográfus előadását hallhatják, hanem kimehetnek vele a városba, hogy gyakorlatban is láthassák, mi az, amit olyan mesteri szinten csinál. Ehhez igénybe vehetik a Fujifilm a helyszínen bemutatásra kerülő kameráit is.

- Nekünk, laikusoknak, hogyan tudná összefoglalni: miként születik a jó fotó?

- Egyetlen mondatot tudok erre mondani magának: volt Magyarországnak egy kitűnő embere, aki szintén nem Magyarországon futott be. Lucien Hervé fotóművész, akit Elkán Lászlónak anyakönyveztek. Őt kérdezték meg túl a kilencvenedik életévén, hogy mit gondol arról, mi a jó kép? Akkor Hervé így felelt: a jó fénykép az, amin nincs semmi, ami felesleges.

- Az Ön életművéből huszonhat felvételt a New York-i Metropolitan Múzeum beválogatott a gyűjteményébe. Melyik alkotására a legbüszkébb?

-Nem szeretném rangsorolni a műveimet, minden dolgozatomat szeretem.

-Pályafutása során Pilinszky Jánostól kezdve rengeteg legendát fényképezett. Van olyan művész, aki kimaradt?

-Sajnos. Mándy Ivánt, akit hosszú ideig ismerhettem, már túl későn kértem fel. Ha jól emlékszem, október 7-ére volt időpontom megbeszélve vele, az előtte való napokban egyeztettem vele telefonon. Még most is a fülembe cseng a kérdése, amikor mondtam, szeretnék képet készíteni róla. Miért, már olyan rosszul nézek ki - kérdezte. Akkoriban, 1995-ben már nagyon szomorú, depressziós periódusban élt. Nem volt igazán boldog attól, ahogyan alakultak a dolgok a rendszerváltást követően. A megbeszélt randevú előtti napon hívott a felesége, hogy ne menjek, mert Iván meghalt. Ez számomra egy nagyon szomorú történet, amelyre még most is rossz visszaemlékezni.

-A nagyságok mellett vannak olyan fiatal művészek, akiket örömmel örökítene meg?

- Tudja, hogy ez az a kérdés, amelyre nem fog választ kapni. Olyan sok tehetséges ember van, hogy senkit nem szeretnék megsérteni azzal, hogy kihagyom a felsorolásból.

-Súlyos rákbetegsége idején is rendületlenül fotózott, a betegség témakörével foglalkozó fotópályázat zsűrijének szakmai elnöki tisztjét is elvállalta. Most hogy érzi magát?

- Nem beszélhetünk múlt időben a rákbetegségem kapcsán. 2003-ban kivették a jobb alsó tüdőlebenyemet, két évvel később volt egy áttétem. Múlt évben egy ösztöndíjjal elmentem két hónapra Bali szigetére dolgozni, s amikor hazajöttem, a szokásos féléves kontrollon progressziót diagnosztizáltak. Háromszorosan operált tüdőrákos vagyok. Nehéz erről beszélni, hiszen a tüdőrák nem épp egy gyermekbetegség. Jelenleg tünetmentes az állapotom.

- A fotóművészeti alkotótelep mellett jut másra ideje?

- Jövőre kerek születésnapom lesz, s ha az Isten is úgy akarja, akkor lesz egy nagy kiállításom és egy életműalbumom is. Évekkel ezelőtt még nyugodt szívvel mondhattam azt, hogy lesz, de mára olyan világba csöppentünk, amelyben semmi nem biztos. Jelenleg a tehetség helyét túlnyomó részt a középszer foglalta el. Hiányzik a jövőkép. A hatalom a kultúra képviselőitől is feltétlen engedelmességet vár el. A pályázati rendszerek is erre épülnek. A hatalom dönt melyik kiadó, melyik műhely, melyik alkotó méltó a támogatásukra. Úgy érzékelem, a politikai döntések egyre távolabbra taszítanak minket Európától.

- A közelgő kerek évforduló kapcsán készít számvetést?

- Igen, ahogy korosodom, egyre többet. Kincses Károly, a legfelkészültebb hazai fotómuzeológus foglalkozik majd az életművemmel. Készülünk a kiállításra, az albumra is. Ahogyan rámolom össze a dolgaimat, sok régi fénykép, levél kerül elő. Éppen itt van az asztalomon Petrovics Emil levele, amelyet a Szigligeti Alkotóház összes munkatársának írt 2011-ben. Egy hónappal később már halott volt. Tele vagyok szép és fájó emlékekkel.