Közelkép - Koncert - ráadásokkal

Évtizedek óta ígéri Koncz Zsuzsa, hogy "rendbe jönnek majd a dolgaink,/ Lesznek még szép napjaink". De azért minden koncerten el kell énekelnie Bródy János szövegét a vágyainkról. Igaz, néhány éve már azt is hozzáteszi - amúgy prózában -, hogy "ha megérjük". Hiszen Koncz sem lesz fiatalabb - az idén már a 70. évébe lépett, ha nem is látszik rajta -, és a közönsége sem. De újra egymásra találtak vasárnap este a Margitszigeten.

A Szabadtéri Színpad hatalmas, nem tölthette ki sem az előadó, sem a kísérő négytagú együttes, de a nézőtér is az. Ám a telt ház kétségkívül Konczot dicséri. Hozta a szokott formáját, a magas színvonalat és azokat a számokat is, amelyekre a közönség mindig számíthat. Lassanként már a legutóbbi Tündérország című lemezének dalai is ismertté válnak, de a legnagyobb sikert persze a több évtizedes nóták aratják. Közülük pedig nem egy újfajta jelentést kap napjainkban.

Amikor például felhangzik a Valahol egy lány refrénje - "A királyé nem leszek, nem leszek/ Akkor inkább elmegyek, elmegyek/ Soha vissza nem jövök, nem jövök már" - a nézők óhatatlanul azokra a százezrekre gondolnak, akik a jelenlegi rendszer elől immár külföldre mentek. Aztán mindig az első ráadás Bródy János klasszikusa, a Ha én rózsa volnék, persze tomboló sikerrel. De ezúttal a nézők közbe is tapsolnak, amikor Koncz odáig ér a dalban, hogy "Ha én kapu volnék". Hiszen elhangzik, hogy "Akárhonnan jönne, bárkit beengednék", meg az, hogy "Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött". A taps egyúttal állásfoglalás a kormány migrációs politikájáról.

A koncert egyértelműen zenei élmény, de most sem nélkülözi az aktuálpolitikát. Hiszen a második ráadás a Miért hagytuk, hogy így legyen. Benne a napjainkban is nagyon igaz kérdésekkel: "Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,/ Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,/ Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk..." A közönségnek meg az jut eszébe, hallják ezt az "illetékesek" is? Ott a király körül? Így szórakozunk egy koncerten 2015-ben. Ide jutottunk.