Jól bevált módszerhez folyamodott a venezuelai elnök, a határkonfliktus kiprovokálásával igyekszik elterelni a figyelmet a dél-amerikai ország egyre súlyosabb gazdasági bajairól. Maduro egy helyi lövöldözés nyomán közölte, hogy véget vet az áldatlan állapotnak, a kolumbiai csempészbandák és félkatonai alakulatok a jövőben nem fognak garázdálkodni venezuelai területen, s lezáratta a határt. A venezuelai elnök szerint az illegálisan áttelepedett szomszédok felelősek nem csupán az erőszakcselekményekért, hanem azért is, mert a kedvezményes áron beszerezhető termékeket átcsempészik a határ túloldalára, s kihasználják a rendkívül olcsó benzinárat is. Venezuela szerint az áruk 40 százaléka tűnik el, majd bukkan fel a kolumbiai oldalon a feketepiacon.
Maduro hatvan napra rendkívüli állapotot hirdetett, mintegy 1500 katonát vezényelt a térségbe. A határmenti településeken végrehajtott razziák során D betűvel jelölték meg a lebontásra ítélt házakat, amelyekben eddig kolumbiaiak éltek. Legalább ezer áttelepült kolumbiait deportáltak, több mint hatezren megtorlástól tartva hazaindultak Kolumbiába. San Antonio de Tachira határvárosból a sekély vízállású Tachira folyón keltek át a menekültek, a hátukon cipeltek minden mozdíthatót, tévéket, háztartási gépeket, matracokat, még ajtókat is.
Juan Manuel Santos kolumbiai elnök szerdán a határtérségbe látogatott, s azt ígérte, hogy a menekülni kényszerült lakosoknak megpróbálnak munkát találni. Cúcuta városban megtelt az ideiglenes szállás a kitoloncoltakkal. A kolumbiai elnök hangsúlyozta: „Venezuela problémáit nem Kolumbiában okozzák”, s teljesen elfogadhatatlannak nevezte a kolumbiaiak házainak megjelölését és a deportálásokat.
Santos nem mulasztotta el felhívni a figyelmet, hogy a Maduro által ostorozott piacgazdaság jobban működik, Kolumbiában idén 3 százalékos lesz a növekedés, miközben Venezuela 7 százalékos visszaesésre számíthat, a munkanélküliség Kolumbiában 30 százalékos, Venezuelában 50 százalék feletti. A legtöbb erőszakcselekmény rekordját sem Kolumbia tartja, míg országában 100 ezer lakosra 30 gyilkosság jut, addig Venezuelában 80.
Álvaro Uribe volt kolumbiai elnök a Bogotában, a venezuelai konzulátus előtt tartott tüntetésen nemzetközi segítséget kért, sürgette, hogy küldjenek ki ENSZ-vizsgálóbizottságot a kialakult helyzet felmérésére, a humanitárius válság enyhítésére. Elítélte a venezuelai kormányzatot és a médiát, amiért gyűlöletet szítanak, noha a kolumbiaiak és a venezuelaiak mindig békességben megfértek egymás mellett. Venezuelában mintegy ötmillió kolumbiai él, de a mostani kampányban csak a határtérségben élőket vették célba. A csempészet aligha újdonság arrafelé, évek óta folyt a feketekereskedelem.
A hét közepén Cartagenában találkozott egymással Mária Ángela Holguín kolumbiai és Delcy Rodríguez venezuelai külügyminiszter. A mintegy egyórás megbeszélésen, amelyen magasrangú védelmi tisztviselők is részt vettek, s noha állítólag megállapodtak arról, hogy közös tervet dolgoznak ki a határtérség biztonságának megerősítésére, végül mégsem jutottak előbbre. Santos elnök csütörtökön bejelentette, hogy „elfogadhatatlan” a határ lezárása, s visszavonják a kolumbiai nagykövetet Caracasból. Erre Venezuela is hazahívta bogotai nagykövetét. Kolumbia kezdeményezi az Unasur regionális szervezet rendkívüli ülésének összehívását a határkonfliktus miatt.
Három hónap múlva tartják a nemzetgyűlési választásokat Venezuelában, s Maduro elnök nyilván azt reméli, hogy a határkonfliktus révén növelheti a kormányzó PSUV jelöltjeinek támogatottságát. A felmérések azt mutatják, hogy az ellenzék 20-30 százalékkal vezet, s többséget szerezhet az egykamarás törvényhozásban. Hosszú távon azt tervezik, hogy népszavazáson próbálnák meg meneszteni a Hugo Chávez örökébe lépett államfőt, Nicolás Madurót. Az egykor virágzó olajállamban nő az elégedetlenség, a Datanálisis közvéleménykutató szerint a lakosság 87 százaléka úgy véli, rosszul mennek a dolgok, idén áprilisban még csak 46 százalék vélekedett így. Maduro támogatottsága alig 24 százalék, igaz, az ellenzéki politikusok sem kifejezetten népszerűek.
A december 6-ra kiírt voksolás hitelességét ugyanakkor eleve megkérdőjelezi, hogy az ellenzék több vezéralakját kivonták a forgalomból. Már több mint egy éve bírósági eljárás nélkül börtönben ül a 2014 februári nagy tiltakozó megmozdulások fő szervezője, Leopoldo López, Caracas ellenzéki polgármesterét, Antonio Ledezmát a katonai börtönből kiengedék ugyan, de máig házi őrizetben tartják. A tavalyi tüntetések résztvevői közül sokan továbbra is is rács mögött vannak. Ezequiel Vázquez-Ger, a latin-amerikai tényfeltáró újságíróközpont vezetője a madridi El Paísban sorba szedte, miért is kétséges a venezuelai parlamenti választások demokratikus volta. Caracasban állami irányítás alatt van a kommunikáció, az utolsó ellenzéki tévécsatornát is bezárták, az ellenzéki pártok megjelenése az országos médiában korlátozott. Még Chávez idejében átrajzolták a választókörzeteket, s ahhoz, hogy az ellenzék a megcélzott 83 mandátumot elérje, hagyományosan kormánypárti képviselői helyek sorát kellene elnyernie. A mintegy kétmillió állami alkalmazott állását féltve aligha szavaz majd a kormányzó PSUV jelöltjei ellen. Maduro elutasította az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) felajánlását független választási megfigyelők kiküldésére.
