Mint egy fürge kis káposztalepke, úgy viharzott ki a kapun a felsőoktatási államtitkár az Emmi épületéből keddi tájékoztatójáról, miután bejelentette az általa csak apróságnak aposztrofált egyetemi átalakításokat. Az utcán corvinusos diákok, oktatók és kari vezetők tartottak csendes demonstrációt; előre sejtették, észérvek ide vagy oda, egyetemük sorsa eldőlt, a Corvinus három budai karát a gödöllői Szent István Egyetembe olvasztják. Nem is történhetett másképp, s miután Palkovics László bejelentette a nagy hírt, pillangóként szárnyalt át a várakozó tömegen, jóságosan mosolyogva, ám szóra sem méltatva az egyetemistákat, az érintett karok dékánjait.
Akkor is csendesen lapított, amikor májusban felröppentek az első sajtóhírek a budai kampusz feldarabolásáról. Ezeket kormányzati szinten senki sem cáfolta vagy erősítette meg, az egyetem vezetői is csak a sajtóból értesültek a tervekről. A Corvinuson mindenesetre rendeztek egy fórumot, ahova meghívták az államtitkárt is; a diákok és az oktatók elvárták volna, hogy legalább tájékoztassák őket arról, milyen sors vár rájuk. Palkovics nem ment el, állítása szerint az intézmény feldarabolásával kapcsolatban „nem volt miről beszélni”. A szűkszavú nyilatkozat akár nyugtatólag is hathatott volna, csakhogy két héttel később a Corvinus vezetői már a minisztériumban tárgyaltak az államtitkárral az egyetem jövőjéről. Itt Palkovics már arról beszélt, hogy szükség van változtatásokra, de a budai karokat nem fogják leválasztani az egyetemről és nem is helyezik át őket máshova.
Ellenben arra kérte a vezetőséget, dolgozzanak ki saját maguk egy tervet az intézményi struktúra javítására. Az egyetem szakmai bizottsága hetek alatt elkészített egy részletes, 70 oldalas tanulmányt, melyben az intézmények közötti együttműködést és az integráció veszélyeit hangsúlyozták, s ezt Palkovics színvonalas szakmai anyagnak nevezte, amelyre lehet építeni. A kari vezetők úgy gondolták, győzni fog a józan ész, a szakmaiság, a minőségi oktatásra való törekvés. Tévedtek.
Így állunk. Palkovics profi politikussá vált, egyre biztosabb szárnycsapásokkal repked a magyar politika bűzös mezején. Az Orbán-kormány pedig továbbra is azt csinál, amit akar. Ameddig hagyjuk.
