Értelmezni vagy félreértelmezni?

Publikálás dátuma
2015.09.05. 10:24
FOTÓ: Vajda József
Miért ellentétes a jogállami követelményekkel a T/5955. irományszámon 2015. augusztus 28-án, hét fideszes és egy KDNP-s képviselő által benyújtott - „2015. évi … törvény egyes törvények Magyarország államhatárának hatékonyabb védelmével és a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról” című - törvényjavaslat? Mivel - mire ez az írás megjelenik valószínűleg már elfogadott törvény - címében meghatározott cél és a módosítani szándékozott törvények között semmilyen kapcsolat nincs.

A jogszabályok értelmezése nem egyszerű dolog. Ahhoz, hogy alkalmazni lehessen, nélkülözhetetlen szövegének megértése. Ezért alkotmányos követelmény, hogy a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan, közérthetően és ellentmondásmentesen fogalmazzák meg. A jogszabályt annak kell értelmeznie, megértenie, akire kötelezettséget állapít meg, illetve akinek valamely jogot biztosít. Régi szabály, hogy a jog nem tudása nem mentesít a következmények alól. A jogszabály szövegét, fogalmait úgy kell érteni, ahogy az egyes szavakat, fogalmakat a mindennapi életben érteni kell. Amennyiben szövege, egyes kifejezései sajátos értelmezést igényelnek, azt magának a jogszabálynak kell elvégeznie. Ezért is tartalmaznak úgynevezett értelmező rendelkezéseket. Erre a kis eszmefuttatásra azért van szükség, hogy meg lehessen érteni, miért ellentétes a jogállami követelményekkel a hét fideszes és egy KDNP-s képviselő javaslata.

Megtévesztő jogcímek

Tekintsünk el attól az egyszerű ténytől, hogy az Alkotmánybíróság - még az alaptörvény elfogadása előtt - több alkalommal is rámutatott arra, hogy az egyéni képviselői indítvánnyal benyújtott törvénymódosítás alkotmányossági szempontból aggályos, mivel a törvények előkészítéséért a kormány a felelős. Az egyéni képviselői indítvány kellő előkészítettség hiányában alkotmánysértő lehet. Az így benyújtott törvényjavaslat nem tartalmaz semmilyen hatástanulmányt, az intézkedések semmilyen várható vagy lehetséges következményeire történő utalást, illetve tájékoztatást arról, folyt-e, és ha igen előzetes egyeztetés a javaslat elkészítése során. Mellékesen sarkalatos törvényeket készül elfogadni a kormánytöbbség, amelyhez szükség van ellenzéki szavazatokra is.

Már a benyújtott törvényjavaslat címe is megtévesztő: „2015. évi … törvény egyes törvények Magyarország államhatárának hatékonyabb védelmével és a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról”. A címben meghatározott cél és a módosítani szándékozott törvények között azonban semmilyen kapcsolat nincs. A javaslat ugyanis a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényt, a Honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvényt és a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvényt kívánja módosítani. Az államhatárok rendjének fenntartását biztosító szabályokat azonban az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény határozza meg. Az államhatár rendjének fenntartásában a rendőrség az e törvényben meghatározottak szerint közre is működik; például a rendőrség jogosult meghatározni a határátkelőhelyek rendjét. Vajon miért nem ezt a törvényt módosítják? A járványügyi helyzettel az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény foglalkozik. Ez tartalmazza a járványügyi intézkedések szabályait, részletesen meghatározva a járványügyi tevékenységet, a kötelező járványügyi intézkedések foganatosítását és az eljárásra, intézkedésre jogosult hatóságot. Vajon miért nem ezt a törvényt módosítják?

Azért, mert a törvényjavaslat nem a határok védelmével és nem a járványügyi helyzettel foglalkozik. Leglényegesebb eleme a rendőrségről szóló törvény kiegészítése egy új alcímmel: „Járványügyi intézkedések tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben”. A benyújtott szöveg a következő: „A rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, a járványügyi intézkedések biztosítása céljából (…) magánlakásba – külön írásos utasítás birtokában – ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet és ott tartózkodhat,”. Így már érthető a két - egyébként "illetékes" - jogszabály mellőzése. A rendőrségi törvény kiegészítésével ugyanis korlátlan felhatalmazás kap a rendőrség arra, hogy az ország bármelyik pontján, bármikor, bárkinek a lakásába belépjen és korlátlan ideig ott maradjon. Miért? Mert a szövegben alkalmazott fogalmak - "tömeges bevándorlás", "válsághelyzet" - nem világosak, félreértelmezhetők.

Miután a rendőrségi törvény címzettje maga a rendőrség, törvényi értelmezés hiányában szabad kezet kap a normaszöveg tartalmának feltárására és végrehajtására. Az államhatár rendjéről szóló törvény szabályai kötődnek a határ vonalához, ezért az egész ország területére vonatkozó jogosítványokat máshova kell beépíteni. Az államhatár rendjéről szóló törvény egyébként meghatározza az államhatár rendjének fenntartását biztosító szabályokat, amelyek - többek között - előírják, hogy a határvonalnál lévő ingatlan tulajdonosa köteles tűrni, hogy a rendőrség az ingatlanán elvégezze a feladatait. Járványügyi intézkedések léteznek, azok elrendelése, megtartatása azonban az egészségügyi államigazgatási szerv és nem a rendőrség hatáskörébe tartozik.

"Saláta" közé rejtve

Túllépve a szabályozás "formai" problémáin, nézzük meg mi a "tartalmi" probléma a benyújtott szöveggel? A leglényegesebb, hogy tökéletesen ellentmond az 1994-ben elfogadott rendőrségi törvény lényegének: rendőr magánlakásba bebocsátás vagy hatósági határozat nélkül nem léphet be, illetve nem hatolhat be, csak kivételesen, a rendőrségi törvényben pontosan, egyértelműen, félreérthetetlenül meghatározott esetekben. Ez a garanciális szabály szűnik meg, ha a benyújtott normaszöveggel kiegészül a rendőrségi törvény. Nincs ugyanis benne olyan szöveg, amely segítséget nyújtana az értelmezéshez, a rendőri intézkedés jogosságát meghatározó feltételek fennállásának egyértelmű megállapításához. A benyújtott javaslatból nem derül ki az sem, hogy milyen járványügyi intézkedések miatt kell belépnie és benntartózkodnia a rendőrségnek a magánlakásban. Az egészségügyi törvény rendelkezései alapján járvány esetén korlátozható vagy megtiltható minden olyan intézmény működése, illetve rendezvény és tevékenység, amely a járvány terjedését elősegítheti; az egyes területek közötti személyforgalom, élőállat- vagy áruszállítás; az egyes területek lakosainak más területek lakosaival való érintkezése; a fekvőbeteg-gyógyintézetek látogatása; az egyes területek elhagyása; egyes élelmiszerek árusítása, fogyasztása; az ivóvíz fogyasztása, illetőleg; meghatározott állatok tartása. Ezek az intézkedések azonban nem igénylik a magánlakáshoz való alkotmányos jog "felfüggesztését". Az új alcím alapján még az sem zárható ki, hogy a rendőrség "állapít" meg olyan járványügyi intézkedéseket, amelyek megalapozzák a belépését.

A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény hatályos szövege nem használja a bevándorló fogalmat. A törvény a menedékesek helyzetét rendezi. Kik ők? A jogszabály 19. §-hoz fűzött – nem hivatalos – indokolás kimondja: „A Törvény rendelkezései szerint menedékesként ideiglenes védelemben részesül az a külföldi, aki a Magyar Köztársaság területére tömegesen érkezők csoportjába tartozik. Az ideiglenes védelem alapulhat az Európai Unió Tanácsának az ideiglenes védelemről szóló irányelve szerinti eljárásban hozott határozatban foglaltakra, illetve az országgyűlés határozatán. Az Európai Unió Tanácsa által nyújtott ideiglenes védelem közös szolidaritáson alapuló segítségnyújtásként aposztrofálható, míg az országgyűlés által hozott határozatban a nemzeti szuverenitás fejeződik ki." Így a menedékjogról szóló törvény előírásai, rendelkezései alapján sem lehetne megállapítani, melyek azok a feltételek, amelyek fennállása esetén a rendőrség az ismertetett jogkörét gyakorolhatja. Ezen a hiányosságon "segít" egy másik T/5983. számon a kormány által benyújtott "salátatörvény"-javaslat amely - többek között - kiegészíti a menedékjogról szóló törvényt a "Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet" új alcímmel. Ez az értelmező rendelkezés azonban az adott jogszabály - vagyis a menedékjogról szóló törvény - alkalmazásában határozza meg mikor áll be a válsághelyzet. Így a rendőrségi törvényre nem alkalmazható ez a rendelkezés. Valószínűleg nem véletlenül.

Nem létező eljárás

A Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény tervezett módosítása ugyanis gyökeresen eltér a rendőrségi törvény módosításától: "A Honvédség fegyverhasználati joggal látja el a következő feladatokat: (...) a menedékjogról szóló törvény szerinti tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején közreműködés az államhatár őrzésében, az államhatár rendjét közvetlenül veszélyeztető konfliktushelyzet és a tömeges méretű migráció kezeléséhez szükséges intézkedések végrehajtásában, valamint az államhatár rendje ellen irányuló erőszakos cselekmények elhárításában.” Itt tehát alkalmazható a másik törvényben található értelmező rendelkezés.

Ez a helyzet a Honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CV. törvény módosításánál is: Az állomány tagja a menedékjogról szóló törvény szerinti tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején a meghatározott feladatok végrehajtására kapott parancsot "akkor is köteles teljesíteni, ha az az életét vagy a testi épségét közvetlenül vagy súlyosan veszélyezteti."

Csak a rendőrség értelmezhet teljesen szabadon. A történethez hozzátartozik, hogy a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX törvény még ismerte a bevándorlási eljárást. A most hatályos jogszabály azonban nem. Bevándorlók tehát vannak az országban. Bevándorlási engedélyezési eljárás azonban nincs. A törvényt hatályon kívül helyező, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény a letelepedési engedéllyel és engedélyezési eljárással "váltotta" fel a bevándorlási engedélyt és engedélyezési eljárást. Ez a törvény meghatározza az idegenrendészeti kiutasítás, illetve a beutazási és tartózkodási tilalom szabályait az Európai Unió Tanácsának az illegális bevándorlás és az illegális munkavállalás elleni harc eszközeinek harmonizálására, és az ellenőrzési módszerek javítására kiadott 1995. december 22-i ajánlásának, valamint az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának a külföldi állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó különleges közrendi, közbiztonsági, vagy közegészségügyi előírások összehangolásáról szóló 1964. február 25-i 64/221/EGK irányelvének megfelelően. A most hatályos menekültügyi törvény kiegészítése a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet értelmező rendelkezése ezért meglehetősen ellentmondásos. Különös tekintettel arra, hogy az értelmező rendelkezések is értelmezésre szorulnak. A válsághelyzet ugyanis nem csak akkor állhat be, ha az országba érkezők száma eléri a törvényben meghatározott "kritikus" mértéket, hanem akkor is, ha olyan, a migrációs helyzettel összefüggő körülmény alakul ki, amely valamely település közbiztonságát közvetlenül veszélyezteti, különösen, ha az adott településen vagy annak külterületén található befogadó állomáson, vagy a külföldiek elhelyezését biztosító egyéb létesítményben zavargás tör ki, vagy erőszakos cselekményeket követnek el. Ennek a helyzetnek a megítélése pedig sok szubjektív elemet hordoz magában. Mikor lehet majd fegyvert használni? Mikor kell a honvédség állományába tartozónak az életét áldozni?

Nem lehet tudni, mi lesz a sorsa ennek a javaslatnak. Lehet, hogy mire ez az írás megjelenik, vissza is vonják. Nem valószínű! A Honvédelmi és rendészeti bizottság kijelölése a részletes vita lefolytatásár megtörtént. A szeptember 3-4-í rendkívüli ülés kezdeményezéséhez szükséges beadványt benyújtották. Így a javaslatból feltehetően ebben a formában törvény születik. Miután a benyújtók között megtalálható az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke is, akinek jogi végzettsége és jogi szakvizsgája is van, e javaslat benyújtásakor téves értelmezésről nem lehet szó. Sokkal inkább azt kell feltételezni, hogy az Országgyűlés a lehető legrövidebb idő alatt végrehajtja a magyar jogrend "dehumanizálását".

Szerző

Főúri elegancia klottgatyában

Publikálás dátuma
2015.09.05. 10:13
FOTÓK: Szalmás Péter, Podhorányi Zsolt

Pompázatosan elegáns főúri kastélyban, rövid gatyában, pólóban, izzadtan, jókora tömegben bámészkodni elég groteszk dolog. A kiváltságosok előkelő lakhelyét bámuljuk mi közemberek, tumultusban, úgy, hogy a keszthelyi Festetics-kastélyban megtestesülő előkelő életmódra nemhogy esélyünk nincs, de álmodni se merünk róla. Nézzük azt, ami számunkra maximálisan elérhetetlen, és magától értetődő természetességgel vagyunk olyan öltözékben, ami ezek közé a falak közé egyáltalán nem illik. Mielőtt idejöttünk, esetleg bekaptunk egy gyros-t, pizzát, sorban álltunk a pénztárnál, fogyasztottunk a kastély körüli éttermekben, vettünk valami souvenirt az utcára kitelepült bő választékból, vagy akár már bementünk valamelyik kisebb múzeumba, melyek csak a kastély közelsége miatt élnek meg. Van itt horror, nosztalgia, giccs múzeum, de Cadilleceket szintén bámulhatunk, marcipánokat, vagy régi rádiókat, tévéket. Működik a „kastély nagyüzem”, a turisták becsalogatása és megpumpolása, hömpölyög az emberfolyam, miközben azt nézzük, hogy a tömegből jelképesen is kiemelkedve, a dombtetőn hogyan éltek a kiválasztottak. A jól öltözöttek, a gazdagok, a talán még kifinomultak is. Na, jó, jó, mire bemegyünk, azért persze mint már jelezni próbáltam, leckét kapunk a huszonegyedik századi Magyarországból, az egyik közeli kajálónak már az ablakában is Jobbik propaganda látható, meg bent is van árpádsávos zászló, ahogy gárdista öltözékre erőteljesen emlékeztető viselet is kiállíttatik, árpádsávos sállal.

A kastély bejáratánál pedig jókora transzparensen tudatják, hogy mily szépen is újul meg gyönyörűen fejlődő országunk, hiszen újul a kastély parkja is, az már nyilvánvaló, hogy teszi ezt a turista csúcsidényben is, például a gyerekek jókora örömére, akik balga módon nem bosszankodnak azon, hogy földbuckákat kell kerülgetniük, hanem kitörő örömmel és lehengerlő vitalitással megmásszák ezeket. De bent az épületben rend van, a gazdagság kulturáltsággal, ízléssel párosul és ráadásul irigylésre méltó nyugalom árad a falakból. Ez így együtt számunkra totálisan elérhetetlen, de tán ezért is jó annyira nézni, hogy mások megvalósíthatták. Hogy közben időnként a lábamra lépnek, vagy meglöknek, hát istenem, mit várhat egy modernkori turista, miért ábrándozik el egy-egy tárgy előtt, miért nem halad rendesen, a többiekkel, megfelelő tempóban, úgy, ahogyan illik.

Tényleg gyönyörű ez az egész, a 18-19. századi főúri életforma érzékletesen láthatóvá válik előttünk, és ellentétben kastélyaink jelentős részével, itt a berendezés nagy része megmaradt, mert egy orosz parancsnok elfalaztatta az épület bizonyos termeit, és az értékes tárgyakat is idegyűjtette, így nem hordtak szét mindent.

Bámulom például a 80 ezer kötetes könyvtárat, impozáns, szép borítójú kötetekkel, Festetics György külön könyvtári szárnyat építtetett fel. Itt aztán van helye a gondolatnak! Itt volt tér és idő arra, hogy valaki elmélyedjen az olvasmányaiban, és saját gondolataiban. Monstruózus az egész és mégis meghitt. Van egy kis koncertterem is, nem tudom, hogy eredetileg ugyancsak erre a célra használták-e. Ez meg már-már intim, százan, ha beférnek. Ideálisnak tűnik kamarazenére, arra, hogy a hangverseny ne nagy felhajtással járó esemény legyen, hanem házi rendezvény, ami hozzátartozik a mindennapi életformához. Ehhez természetesen illettek a műalkotásszámba menő székek, fotelek, díványok, szekreterek, és magától értetődő, hogy festmények díszítik a szobák falát. Lakájosak ezek a helyiségek. Nem nyomasztóan ünnepélyesek, a magabiztos, kulturált jólét hű lenyomatai. A kiállított viseletek is azok. Az estélyik, frakkok, krinolinok, legyezők, napernyők, sétapálcák, glaszékesztyűk, el lehet képzelni, ahogy társaságban megjelentek a hölgyek és az urak, vagy feltűnő eleganciával, de mégis lazán korzóztak. Akár végig lejtettek a mélybarna színű, fenséges tölgyfa lépcsőházon, amit családi portrégaléria tesz még impozánsabbá.

Ehhez a nagyvilági élethez hozzátartoztak a díszes hintók is. A mai grandiózus hintómúzeum a Festetics-uradalom istálló-kocsiháza volt egykor. Itt tartották a lovakat, kocsikat, hintókat, szánokat. Egészen különböző formájúak, díszítésűek, van köztük olyan agyoncicomázott, ami kimondottan arra szolgált, hogy parádézzanak benne, és van viszonylag egyszerű postakocsi is. Számunkra már meglepő, hogy valaha mennyiféle szán szolgált közlekedésre. De a termek legvégében áll a tán legdíszesebb hatalmas hintó, lenyűgözően pompázatos, csak aztán, amikor az ember közelebb megy hozzá, látja, hogy ez bizony főúri halottakat szállított, akiknek holtukban is kijárt az elegancia.

Persze van pálmaház is, azt azért most meglehetősen nehéz megtalálni, közvetlen körülötte építkezés zajlik, a nyilak is valahogy félrevezető irányba mutatnak. Mivel már többen is kerengünk a hatalmas, feldúlt parkban pálmaházra „vadászva”, és végül, amikor egy munkás, végre már nem téveszméken alapulva, útbaigazít minket, szépen összeverődött kis csapatunk valóságos üdvrivalgással fogadja, hogy csak megleltük az úti célunkat. Megérte, mert a kertben is valóságos virágmezők fogadnak bennünket, a pálmaházban – melynek elemei a párizsi Gustave Eiffel műhelyeiben készültek -, a trópusi és a mediterrán növényvilág remek példányai pompáznak. Színek, formák, illatok kavalkádja kényezteti a látogatót. Rá lehet csodálkozni egy-egy érdekes alakzatú növényre, éppen ereje teljében duzzadó virágra. A kertben található akvárium viszont számomra csalódás volt, az eddigiekhez képest, se méreteiben, se a tekintetben, hogy milyen halak úszkálnak benne, nem nyűgözött le. Kedves színfolt, de ennél nem több.

A vadászati kiállítás viszont abszolút elsőrangú. A Festetics család trófea gyűjteménye ugyan a második világháború alatt és után eltűnt, de igazán nagyszabású anyaggal sikerült pótolni, az európai rangú tárlaton. Öt földrész kétszáz vadfajának trófeái láthatók. Nagy és kis vadak néznek velünk szembe, gyakran a természetes környezetüket imitáló közegben, leginkább Hidvégi Béla gyűjtőmunkájának köszönhetően. Mintha élőképeket látnánk, fölmennénk szirtekre, behatolnánk a dzsungelbe, és ismerős, meg számunkra ismeretlen élőlényekkel találkoznánk. És persze sok a trófea is, köztük díjnyertesek, méretesek, fenségesek. Windisch-Gratz Ferenc József hazánknak adományozott több száz darabos, trófeagyűjteménye egészében látható. De például Széchenyi Zsigmond, Kittenbergel Kálmán trófeákkal, relikviákkal is találkozhatunk. Az utolsó teremben pedig festmények, szobrok, kerámiák, képző- és iparművészeti alkotások láthatók, melyek az állatok békés, vagy éppen nagyon is harcos életét ábrázolják.

A Vadászati Múzeum tetőterében pedig Európa egyik legnagyobb történelmi modellvasút kiállítása tekinthető meg, a 2, 7 kilométeres sínhálózaton. Magyar, osztrák, német pályák mustrálhatók végig, 1800 épület között, 75 különféle, az előző két évszázad mozdonyaiból, személy- és tehervagonjaiból összeállított korhű szerelvény közlekedik, 1:87 százalékos méretarányban lekicsinyítve. Mutatósan szépek és légi felvételek alapján készültek a terepasztalok, a hegyi vasút terepasztal a világon is az egyik legnagyobb.

A keszthelyi kastély abszolút kiad egy egész napos, gazdag, érdekes programot.

Szerző

Főúri elegancia klottgatyában

Publikálás dátuma
2015.09.05. 10:13
FOTÓK: Szalmás Péter, Podhorányi Zsolt

Pompázatosan elegáns főúri kastélyban, rövid gatyában, pólóban, izzadtan, jókora tömegben bámészkodni elég groteszk dolog. A kiváltságosok előkelő lakhelyét bámuljuk mi közemberek, tumultusban, úgy, hogy a keszthelyi Festetics-kastélyban megtestesülő előkelő életmódra nemhogy esélyünk nincs, de álmodni se merünk róla. Nézzük azt, ami számunkra maximálisan elérhetetlen, és magától értetődő természetességgel vagyunk olyan öltözékben, ami ezek közé a falak közé egyáltalán nem illik. Mielőtt idejöttünk, esetleg bekaptunk egy gyros-t, pizzát, sorban álltunk a pénztárnál, fogyasztottunk a kastély körüli éttermekben, vettünk valami souvenirt az utcára kitelepült bő választékból, vagy akár már bementünk valamelyik kisebb múzeumba, melyek csak a kastély közelsége miatt élnek meg. Van itt horror, nosztalgia, giccs múzeum, de Cadilleceket szintén bámulhatunk, marcipánokat, vagy régi rádiókat, tévéket. Működik a „kastély nagyüzem”, a turisták becsalogatása és megpumpolása, hömpölyög az emberfolyam, miközben azt nézzük, hogy a tömegből jelképesen is kiemelkedve, a dombtetőn hogyan éltek a kiválasztottak. A jól öltözöttek, a gazdagok, a talán még kifinomultak is. Na, jó, jó, mire bemegyünk, azért persze mint már jelezni próbáltam, leckét kapunk a huszonegyedik századi Magyarországból, az egyik közeli kajálónak már az ablakában is Jobbik propaganda látható, meg bent is van árpádsávos zászló, ahogy gárdista öltözékre erőteljesen emlékeztető viselet is kiállíttatik, árpádsávos sállal.

A kastély bejáratánál pedig jókora transzparensen tudatják, hogy mily szépen is újul meg gyönyörűen fejlődő országunk, hiszen újul a kastély parkja is, az már nyilvánvaló, hogy teszi ezt a turista csúcsidényben is, például a gyerekek jókora örömére, akik balga módon nem bosszankodnak azon, hogy földbuckákat kell kerülgetniük, hanem kitörő örömmel és lehengerlő vitalitással megmásszák ezeket. De bent az épületben rend van, a gazdagság kulturáltsággal, ízléssel párosul és ráadásul irigylésre méltó nyugalom árad a falakból. Ez így együtt számunkra totálisan elérhetetlen, de tán ezért is jó annyira nézni, hogy mások megvalósíthatták. Hogy közben időnként a lábamra lépnek, vagy meglöknek, hát istenem, mit várhat egy modernkori turista, miért ábrándozik el egy-egy tárgy előtt, miért nem halad rendesen, a többiekkel, megfelelő tempóban, úgy, ahogyan illik.

Tényleg gyönyörű ez az egész, a 18-19. századi főúri életforma érzékletesen láthatóvá válik előttünk, és ellentétben kastélyaink jelentős részével, itt a berendezés nagy része megmaradt, mert egy orosz parancsnok elfalaztatta az épület bizonyos termeit, és az értékes tárgyakat is idegyűjtette, így nem hordtak szét mindent.

Bámulom például a 80 ezer kötetes könyvtárat, impozáns, szép borítójú kötetekkel, Festetics György külön könyvtári szárnyat építtetett fel. Itt aztán van helye a gondolatnak! Itt volt tér és idő arra, hogy valaki elmélyedjen az olvasmányaiban, és saját gondolataiban. Monstruózus az egész és mégis meghitt. Van egy kis koncertterem is, nem tudom, hogy eredetileg ugyancsak erre a célra használták-e. Ez meg már-már intim, százan, ha beférnek. Ideálisnak tűnik kamarazenére, arra, hogy a hangverseny ne nagy felhajtással járó esemény legyen, hanem házi rendezvény, ami hozzátartozik a mindennapi életformához. Ehhez természetesen illettek a műalkotásszámba menő székek, fotelek, díványok, szekreterek, és magától értetődő, hogy festmények díszítik a szobák falát. Lakájosak ezek a helyiségek. Nem nyomasztóan ünnepélyesek, a magabiztos, kulturált jólét hű lenyomatai. A kiállított viseletek is azok. Az estélyik, frakkok, krinolinok, legyezők, napernyők, sétapálcák, glaszékesztyűk, el lehet képzelni, ahogy társaságban megjelentek a hölgyek és az urak, vagy feltűnő eleganciával, de mégis lazán korzóztak. Akár végig lejtettek a mélybarna színű, fenséges tölgyfa lépcsőházon, amit családi portrégaléria tesz még impozánsabbá.

Ehhez a nagyvilági élethez hozzátartoztak a díszes hintók is. A mai grandiózus hintómúzeum a Festetics-uradalom istálló-kocsiháza volt egykor. Itt tartották a lovakat, kocsikat, hintókat, szánokat. Egészen különböző formájúak, díszítésűek, van köztük olyan agyoncicomázott, ami kimondottan arra szolgált, hogy parádézzanak benne, és van viszonylag egyszerű postakocsi is. Számunkra már meglepő, hogy valaha mennyiféle szán szolgált közlekedésre. De a termek legvégében áll a tán legdíszesebb hatalmas hintó, lenyűgözően pompázatos, csak aztán, amikor az ember közelebb megy hozzá, látja, hogy ez bizony főúri halottakat szállított, akiknek holtukban is kijárt az elegancia.

Persze van pálmaház is, azt azért most meglehetősen nehéz megtalálni, közvetlen körülötte építkezés zajlik, a nyilak is valahogy félrevezető irányba mutatnak. Mivel már többen is kerengünk a hatalmas, feldúlt parkban pálmaházra „vadászva”, és végül, amikor egy munkás, végre már nem téveszméken alapulva, útbaigazít minket, szépen összeverődött kis csapatunk valóságos üdvrivalgással fogadja, hogy csak megleltük az úti célunkat. Megérte, mert a kertben is valóságos virágmezők fogadnak bennünket, a pálmaházban – melynek elemei a párizsi Gustave Eiffel műhelyeiben készültek -, a trópusi és a mediterrán növényvilág remek példányai pompáznak. Színek, formák, illatok kavalkádja kényezteti a látogatót. Rá lehet csodálkozni egy-egy érdekes alakzatú növényre, éppen ereje teljében duzzadó virágra. A kertben található akvárium viszont számomra csalódás volt, az eddigiekhez képest, se méreteiben, se a tekintetben, hogy milyen halak úszkálnak benne, nem nyűgözött le. Kedves színfolt, de ennél nem több.

A vadászati kiállítás viszont abszolút elsőrangú. A Festetics család trófea gyűjteménye ugyan a második világháború alatt és után eltűnt, de igazán nagyszabású anyaggal sikerült pótolni, az európai rangú tárlaton. Öt földrész kétszáz vadfajának trófeái láthatók. Nagy és kis vadak néznek velünk szembe, gyakran a természetes környezetüket imitáló közegben, leginkább Hidvégi Béla gyűjtőmunkájának köszönhetően. Mintha élőképeket látnánk, fölmennénk szirtekre, behatolnánk a dzsungelbe, és ismerős, meg számunkra ismeretlen élőlényekkel találkoznánk. És persze sok a trófea is, köztük díjnyertesek, méretesek, fenségesek. Windisch-Gratz Ferenc József hazánknak adományozott több száz darabos, trófeagyűjteménye egészében látható. De például Széchenyi Zsigmond, Kittenbergel Kálmán trófeákkal, relikviákkal is találkozhatunk. Az utolsó teremben pedig festmények, szobrok, kerámiák, képző- és iparművészeti alkotások láthatók, melyek az állatok békés, vagy éppen nagyon is harcos életét ábrázolják.

A Vadászati Múzeum tetőterében pedig Európa egyik legnagyobb történelmi modellvasút kiállítása tekinthető meg, a 2, 7 kilométeres sínhálózaton. Magyar, osztrák, német pályák mustrálhatók végig, 1800 épület között, 75 különféle, az előző két évszázad mozdonyaiból, személy- és tehervagonjaiból összeállított korhű szerelvény közlekedik, 1:87 százalékos méretarányban lekicsinyítve. Mutatósan szépek és légi felvételek alapján készültek a terepasztalok, a hegyi vasút terepasztal a világon is az egyik legnagyobb.

A keszthelyi kastély abszolút kiad egy egész napos, gazdag, érdekes programot.

Szerző