Sok Kóbi

Olvasva Gervai Andrással készült interjút (2015. szeptember 15.) eszembe jutott egy, a XIX. század első felében, Ausztriában - akkor Osztrák Császárság - történt eset. Metternich kancellár éppen fogadta Eskeles bécsi bankárt, hogy aláírjanak egy, az államnak adandó újabb kölcsönre vonatkozó szerződést. Az államok már akkor is rászorultak kölcsönökre. A hivatalos ügyek előtt a kancellár és a bankár beszélgettek. Beszélgetés közben Metternich megemlítette Eskelesnek, hogy jó lesz vigyázni a fiára. „Titkosrendőrségem jelentette, hogy az ön fia felforgató elemek közé keveredett, sokat van velük együtt, eszméik hatása alá került. Figyelmeztesse, hogy válassza meg jobban a társaságát, nem akarnám, hogy az ön fiának baja essék!” Ezzel előveszi a szerződést tartalmazó paksamétát, hogy aláírják. Ekkor megszólal a bankár: „Attól tartok, főméltóságú uram, hogy várnunk kell az aláírással! De miért, kedves Eskeles?- kérdi a kancellár, „hiszen már minden részletet tisztáztunk!” Mire Eskeles: „valóban, de adhatok- e kölcsönt olyan államnak, amely még az én Kóbi fiamtól is fél?” Sok Kóbi volt nálunk, még a pártban is. És mi van ma? Több párt, több Kóbi.