Ezt nevezik diplomáciának?

Ez ám a diplomácia. Elhiszem, hogy mostanában elégé nehéz időket él át az ország, tekintettel arra, hogy megjelent a rengeteg bevándorló, akikről mindenki jól tudja, átutazóban vannak itt. Mert a tömegből, szerintem, senki sem akar Magyarországon maradni, sem elvenni a magyar emberek munkáját, sem megkapni a magyar emberek nyugdíját. Ezek a menekültek a jobb élet reményében Nyugatra szeretnének kerülni, oda, ahol sokszor jobban élnek az emberek, mint nálunk. Nagyon jól értem, hogy a drága kormányunknak rengeteget kell mostanában dolgozni, mert erre a hatalmas tömegre senki sem számított, sem itt, sem a szomszédoknál. Mindenki teszi az országban a dolgát, így a diplomácia is. De sajnos a nagyon fiatal és tapasztalatlan diplomatáink, meg a vezetőjük, Szijjártó Péter néha megfeledkeznek arról, hogy a diplomácia tudomány, ezt tanulni kell, és nem elég hozzá egyetemi diploma meg nyelvtudás. Kell egy minimális élettapasztalat, emberismeret, és nem utolsó sorban egy kis önnevelés. Mert nem Gyurcsánnyal meg Gyurcsányról beszélnek. Egy hónap alatt, sok szomszédos országban kifejtették nemtetszésüket azzal, ami Magyarországon történik a bevándorlókkal. Azokban az országokban a vezetők megmondták a véleményüket a problémáról, amit sokszor nem lehet elfogadni. Ezt meg lehet nekik magyarázni a diplomácia nyelvén, de nem utcai, a futball stadionokban szokásos beköpésekkel. Szijjártó Péter jól odamondott Werner Faymann osztrák kancellárnak, szavai szerint amit Faymann úr mondott a magyarországi állapotokról, az "hazugságkampány", s "az osztrák kancellár viselkedése és nyilatkozata teljes mértékben méltatlan a 21.századi európai politikushoz". Megkapta a magáét Szijjártótól Victor Ponta román miniszterelnök is, mert "merte" elmondani a véleményét a bevándorlási témában. Róla kedves külügyminiszterünk azt mondta, hogy "nettó hazugság a román miniszterelnök állítása". Megkapta a magáét a francia államtitkár,Harlem Désir is, aki elítélte hazánkat, amiért kerítés megépítésévél tartóztatja fel a migránsokat. Désirről a külügyminiszternek az a véleménye, hogy "meglehetősen furcsa bírálatot hallgatni attól az államtitkártól, akinek az országa kerítést épített Calais-nál". Itt még nincs vége, de nem akarom folytatni, mert mint tapasztalt és felnőtt ember nagyon szégyellem magam, hogy ifjú vezetőink nem gondolnak arra, nem otthon, a medence mellett beszélnek a gyermekeikkel. Nem gondolnak arra, hogy minden szavuknak súlya van, mert ők egy demokratikus országot képviselnek és nem egy óvodát. Nem gondolnak arra, hogy egyszer az egész be fog fejeződni, megint minden békés lesz, és akkor hogyan fognak a szemükbe nézni azoknak az állami vezetőknek, akiket lenéztek és megaláztak. Ezt nevezik diplomáciának? Szégyen az egész. Szijjártónak még rengeteget kellene tanulni az emberi kommunikációról.