Herczku Ágnes kalandvágyó bandázása

Herczku Ágnes Bandázom című albuma bekerült az európai világzenei toplista élmezőnyébe. A lemezbemutató koncertet szeptember 27-én, vasárnap este rendezik a Zeneakadémián. A közelgő budapesti Womexen is nagy érdeklődéssel várja a szakma és a közönség a néptáncosként indult, kiváló énekesnő produkcióját. Már a következő CD-jét is tervezi – Ágnes asszony balladái címmel.

- A Bandázom előtt több mint három évvel jelent meg utoljára szólólemeze (Tüzet viszek). Mi változott azóta a zenefelfogásában, értékválasztásában?

- Gyakorlatilag semmi. Jó pár éve beállt nálam az a fajta nyugalom, ami az útkeresés bizonytalanságát felszámolta.

- Az 1999-es Naplegenda óta dolgozik együtt Nikola Parovval, aki az új lemeznek is producere és közreműködője. Mennyiben nyit új fejezetet a Bandázom ebben a szakmai kapcsolatban?

- Nikola Parovval félszavakból is megértjük egymást; a lemez készülésénél alig akadt vitás kérdés. Ami új ebben a lemezben, hogy a korábbiakhoz képest (Volt nékem szeretőm, Megéred még) sokkal erősebben támaszkodik a magyar népzenei dallamvilágra és a vonós hangzásra. Ez talán annak is köszönhető, hogy a Tüzet viszek lemezemet Nikola keverte, és szemmel láthatóan újra beszippantotta őt ez a világ. Merthogy anno brácsásként kezdte itthon a pályafutását. Mostanában gyűjteni is együtt mentünk Erdélybe: Szászcsávásra, Buzára, Mérába.

- A lemezen négy fiatal népzenésszel dolgozik együtt, akikkel csak 2014 óta játszik. Miben gazdagítják a produkciót?

- Molnár Péterről régóta tudtam, hogy kitűnő bőgős, alkalmanként játszottunk is együtt. Hegedűs Mátéval és Pálházi Bencével, a két prímással, valamint a brácsás Fekete Márton „Kispumával” kezdtem újonnan dolgozni. Marciról azt kell mondjam, nem esett messze az alma a fájától: édesapja, Fekete Antal „Puma” népzenész vénáját örökölte, hatalmas anyagismerettel és lelkesedéssel. Máté virtuozitására sok zenekar tart igényt, nemcsak a népzenész szakma, hanem Both Miklós gitáros, a Napra zenekar vezetője is. Bencét először 7-8 éves korában láttam játszani, Pál István Szalonna tanítványaként, pár éve pedig ott találtam magam az egykori tanítója mellett, a Magyar Állami Népi Együttes színpadán. Ők adják a fent említett népzenei hangzást, remek összhangban, a koncertek és a turnék során egyre inkább összecsiszolódva. És ami lényeges: nem szeparáltan játszanak a zenekarban, hanem ők is felveszik a világzenei fonalat. Nikola több régebbi számunkat is áthangszerelte, az újakat pedig úgy írta meg, hogy szervesen beépüljön a zenei szövetbe a négy vonós hangszer.

- A jazz világából is jöttek közreműködők...

- Ávéd János fiatal jazz-zenész, érzékeny másfajta zenei hangulatokra is, ez a játékából azonnal kiderül. Nagy kedvencünk Dresch Misi, aki önmaga külön műfaji megjelölést érdemelne; a Gyimesi karszilamasz című számunknál kifejezetten építettünk rá. Az a robbanékonyság és erő, ami benne van, utánozhatatlan. Födő Sándor, azaz Fodo szinte családtag, nélküle nem is tudunk már lemezt csinálni. Ő is egy amolyan multi-funkcionális zenész, legtöbben ütőhangszeresként ismerik, de zongoristaként is zseniális. Legutóbb a harmonikát vette a kezébe, az is a sajátja lett.

- A Bandázom lemez zenei anyaga nem csak a magyar nyelvterületről merít, bátran kalandozik. Milyen földrajzi és történeti határok között mozog ez a lemez?

-A kalandozás nem új, minden Nikola által jegyzett lemez jellemzője. Sokat merít a román, bolgár népzenéből, de a canun nevű pengetős hangszer még perzsiai atmoszférát is idecsal. A hangszerelések mellett most két bolgár és egy csávási cigány népdal jelzi a kalandvágyunkat.

- Két népdal-imitáció is helyet kapott a repertoárban, amely az önök szerzeménye. Miért volt erre szükség, hiszen kiapadhatatlan a kárpát-medencei folklór?

-Aki annyit és ilyen régóta foglalkozik népzenével – és zeneszerzői vénája is van –, annál teljesen magától értetődő, hogy előbb-utóbb kikívánkozik a saját, népzenei ihletettségű zenéje. Ez semmiképp nem jelenti, hogy „köszönjük, már kiolvastuk a régit”. Ez egy szükségszerű, belső igény.

- A Bandázom című lemez a World Music Charts Europe toplistájának élmezőnyébe került, ahol időnként más magyar produkciók is megfordulnak. Egyszeri kiugrások ezek, vagy tartósan van külföldön érdeklődés a magyar népzene/világzene iránt?

- Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy egy zenekar életében egy ilyen elismerés egyben a megállíthatatlan világhírnév záloga lenne. De sajátos egzotikumával a magyar népzene mindig fent fogja tartani az érdeklődést maga iránt. Az előadók, szerzők felelőssége, hogy ebből valami olyat tudjanak kihozni, ami méltó ehhez a sokszínű, gazdag és gyönyörű zenéhez.

- Az elmúlt években többször vett részt színházi-táncszínházi produkcióban (Éhség, Arany és kék szavakkal, Pár-ének, Csongor és Tünde). Lesz-e ennek folytatása?

- Olyannyira, hogy december 21-én premierünk lesz. Foltin Joli néni, akivel anno a Honvéd Együttesben sokat dolgoztam, annyira beleszeretett a Bandázom lemezbe, hogy megihlette egy egész estés tánc-koncertre. Nagyon-nagyon örülök neki! Régi és új táncos kollégákkal dolgozhatok, Joli néni nagyon erős csapatot hozott össze. A koreográfiákat ő és Appelshoffer János fogja készíteni.

- Táncosként kezdte a pályáját a Honvéd Együttesben, s Gyagilev művészetéről írta a diplomamunkáját. Van-e ideje és kedve még táncművészettel foglalkozni?

- Kedvem lenne, időm nincs, azóta írtam egy újabb diplomamunkát az ELTE esztétika szakán, ami már nem táncos, hanem zenei témájú volt. Nagyon sok előadást kinézek magamnak, amire aztán sosem vagy ritkán jutok el. A táncolás is alkalmi, legutóbb Mérán táncoltattak meg egy ottani nyári tánctáborban. Viszont Joli néni úgy tervezi, ebben az új előadásunkban engem is megforgatnak kicsit…

- Milyen tervek foglalkoztatják a koncertszezon további részében?

- A Bandával most a WOMEX programjaként a Müpában megrendezésre kerülő október 24-i koncertünkre készülünk. Majd Balogh Kálmán és Lukács Miklós vendége leszek a Zeneakadémián, ahol Bartók-dalokat is fogunk játszani. Nemrég újra elkezdtünk dolgozni Bodrogi Évával, akivel anno a kortárs zene hozott össze. Vele a barokk zenét párosítjuk a népzenével, gamba, lant, illetve barokk hegedű kíséretében. Ezek mellett a Magyar Állami Népi Együttes előadásai és a közelgő jubileumi ünnepségsorozat előkészületei, valamint az ELTE ének-zene szakán végzett tanulmányaim kötnek le. Ez most egy kicsit sűrű, így egyelőre csak fejben tervezem a következő lemezemet. A címe már megvan: Ágnes asszony balladái.