Átrajzolódhat Ausztria politikai térképe

Bár az Osztrák Néppárt (ÖVP) szerezte meg a legtöbb szavazatot a felső-ausztriai tartományi választáson, 36,4 százalékos aránnyal, az igazi győztes a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely 15 százalékot javítva hat évvel ezelőtti eredményén, 30,4 százalékos eredményt ért el. A voksolás alátámasztja azt az országos trendet, amely szerint folyamatosan válik mind erősebbé az FPÖ, amely a legjobban profitál az európai menekültválságból.

A felső-ausztriai választás egyértelműen Ausztria jobbra tolódását mutatja: az Osztrák Szabadságpárt 442-ből 86 tartományban szerzett relatív többséget. Két településen pedig az abszolút többséget is megszerezte. Ami a 15 körzetben elért eredményt illeti, négy váltott kékre, tehát ezekben szerzett többséget az FPÖ: Braunau am Innben, Schärdingben, Welsben, valamit Steyrben.

Az eredmény különösen a szociáldemokraták számára aggasztó, akik a tartomány egyetlen körzetében sem szereztek többséget. Hagyományos fellegvárukban, Steyrben is az FPÖ két százalékkal bizonyult jobbnak náluk. (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy 2009-ben ez volt az egyedüli körzet, ahol az SPÖ többségre tudott szert tenni.) Ugyanakkor települések szintjén is nagyon rosszul teljesítettek a szociáldemokraták. Csak Linzben sikerült megőrizniük a többséget a nagyobb városok közül.

Felső-Ausztria északnyugati, Innviertelnek nevezett részén (egyebek mellett Braunau am Innt, Ried im Innkreist és Schärdinget foglalja magában), valósággal szárnyalt az FPÖ. Ez azért nem meglepő, mert ebben a térségben már korábban is erős szabadságpárti bázis alakult ki. Schärdingben és Braunauban például a párt 38, illetve 37 százalékos szavazati arányt ért el. Braunau körzetében két településen, Moosbachban és St. Georgen am Filmannsbachban szerzett abszolút többséget az FPÖ.

Utóbbi helyen taroltak a radikálisok 56 százalékos szavazati arányukkal. Moosbachban pedig húsz százalékkal javítottak, előző, 2009-es választási eredményükhöz képest, ezzel éppen az 50 százalék fölé kerültek. Feltűnő, hogy ezeken a részeken hogyan vándorolnak át az Osztrák Néppárttól (ÖVP) a Szabadságpárthoz: az FPÖ annyival nyert, amennyi voksot az ÖVP veszített. Az egyik legérdekesebb eredmény Bad Goiserben, a néhai szabadságpárti vezető, Jörg Haider szülővárosában született, ahol a három nagy párt, az ÖVP, az SPÖ és az FPÖ, egyaránt 29 százalékot szerzett. Bár a választáson jelentős, tíz százalékos veszteséget könyvelhetett el az Osztrák Néppárt, a konzervatív politikai erő továbbra is egy jelentősebb bázisra építkezhet, amit az is bizonyít, hogy 45 településen sikerült abszolút, 292-ben pedig relatív többségre szert tennie.

Az eredmény után a pártoknak fel van adva a lecke. Ne feledjük ugyanis, hogy országos szinten az országban nagykoalíció van, így nem lenne jó üzenete annak, ha a tartományban akár az ÖVP, vagy – erre nagyon kicsi az esély – akár az SPÖ lépne koalícióra a szabadságpártiakkal. Eddig a tartományi kormányzatot a választási eredmény alapján állították össze, vagyis minden a parlamentbe jutott párt képviselteti benne magát. Ez a koalíció már 12 éve működik. A Zöldek helyi vezetője, Rudi Anschober úgy vélte, az ÖVP-nek, az SPÖ-nek és pártjának össze kellene fognia az FPÖ ellen. Ugyanakkor a néppárti vezető, Josef Pühringer eddig semmilyen koalíciós lehetőséget sem zárt ki.

Szerző

Marine Le Pen keveri a kártyákat

Publikálás dátuma
2015.09.29. 07:31
Marine Le Pen hívei között FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PATRICK AVENTURIER
Kettős szerepbe került a francia sajtóban Marine Le Pen, és pártja a Nemzeti Front (FN). A lapok egyrészt azzal vannak elfoglalva, hogy a párt kiket okol az európai menekültválságért, másrészt viszont továbbra is sokat írnak a jobboldali radikális politikai erő jelenlegi és volt elnöke, Marine Le Pen és apja, Jean-Marie Le Pen vitáiról. E tekintetben a pártelnök asszony visszakozni kezdett. „Békepipát” kínált föl az öregnek, mintegy cáfolva azt, hogy új alapokra kívánná állítani pártját.

Az európai menekültválság miatt ismételten előtérbe került Franciaországban a Nemzeti Front. A nagy kérdés az, hogyan hat majd ez a párt népszerűségére, tovább emelkedik-e a közkedveltségi mutatója a menekülteket elutasító álláspontjával, vagy sem. A Le Monde elemzésében ezt a kérdést vette szemügyre. A kommentár központi gondolata, hogy a francia szélsőjobboldal hadjáratot indított a döntően Afrikából, de Ázsiából is érkezettek befogadása ellen. A Nemzeti Front politikája középpontjába Angela Merkelt állította, legalábbis oly módon, hogy Marine Le Pen szerint őt kell a jelenlegi válság első számú felelősévé tenni. A párt múlt csütörtökön tüntetést szervezett a párizsi német nagykövetség elé, azzal a jelszóval, „fékezzük meg az áradatot”.

Marine Le Pen elsőszámú bűnösként a berlini kancellárt nevezte meg, aki a 800 000 menekültnek fölkínált befogási ajánlatával, „igába hajtja az Unió egészét. Németország halálos demográfiai tevékenységével arra törekszik, hogy lenyomja a béreket, rabszolgákat toborozzon gazdaságának. Csapást akar mérni Európára, diktátumát reánk kívánja erőltetni” - mondta az FN elnöke, a párt nyári egyetemén elhangzott szónoklatában. Mi a megoldás Marine Le Pen szerint? Nos, ő abban látja a gyógymódot, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországával kell szövetséget kötni, s véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy a Berlin-Párizs tengely legyen az uniós kezdeményezések motorja. Ebben a törekvésében addig megy, ha ő maga és mozgalma egyszer netán kormányzat közeli pozícióba kerülhetne, ebben a szellemben kísérelné meg átalakítani a Szajna-parti külpolitikát.

Ezt nevezhetjük Marine Le Pen „európai hitvallásának”. Néhány hét óta azonban új törekvéseinek ad hangot a belső francia viszonyok átalakításában is. Hónapokon át attól is hangos volt az ottani politika, hogy a „leány” nyílt harcot hirdetett atyja, a Nemzeti Front megteremtője, Jean-Marie Le Pen végső trónfosztásáért. Marine Le Pen az ifjabb nemzedék segédletével választatta meg magát pártelnökké, és azt hirdette, vége a nyers antiszemitizmusnak, az Izraelt támadó hangnemnek, a politikai erő „újjászületik”, demokratizálódik, véget vet a fasisztoid megbélyegzésekre alkalmat adó túlkapásoknak. Ennek egyetlen módja, kitaszítani a pártvezetésből a 87 esztendős apát, megfosztani díszelnöki sarzsijától is, távol tartani minden szervezeti és szellemi befolyástól. A készséges hívek meg is szavazták az előterjesztett döntést, Jean-Marie Le Pen éppen saját táborában lett „leprás”, ami krónikus beteggé tette a szélsőjobboldalt.

Szeptemberben aztán váratlan fordulat következett be kettejük vitájában. Marine szeptember elején békejobbot kínált föl a családfőnek: visszakaphatja díszelnökségét, elismerik érdemeit, mindössze egyetlen föltételnek kell eleget tennie - hangoztatta. Ez pedig az, hogy nem vehet részt a tömörülés különféle fórumain, és ezzel elismeri, hogy a Nemzeti Front egyetlen és kizárólagos főnöke Marine Le Pen. Az ajánlat nyomán bensőséges tárgyalások kezdődtek, a megenyhült agg nem zárkózott el teljesen a fölkínált lehetőség elől, a pártban bizonyos megkönnyebbülés volt észlelhető. Az eufória tartott is néhány napig, amíg az öregúr zsémbesen meg nem nyilatkozott. „Igen, találkoztunk – erősítette meg -, de minden jelentős eredmény nélkül, közeledésnek egyelőre semmi jele”.

A kommentárok szerint az ideiglenes alkudozásból mindkét fél húzott parányi hasznot. A csaknem féléves hadiállapot után az átmeneti csönd jótékonyan hatott. A helyzet azonban ezt követően újfent fagyossá vált. Igaz, az öreg valamivel kevésbé harcias, ő is kiutat keres, azt vallja, a viszálykodásnál mindig kellemesebb egy rossz alkudozás. A viszonyok megmerevedésében szerepe lehetett annak is, hogy Marine Le Pen rádöbbenhetett: a békülékeny gesztus kétségeket ébreszthet törekvései iránt, azaz sokan kevésbé hiszik el neki azt, hogy valóban a párt átalakítását, megfiatalítását, a szélsőjobbot szalonképesebbé tételét tűzte ki célként. Igaz, kétségek mindig is voltak ebben a tekintetben.

Vihart kavart egy filozófus véleménye

Időközben más gondok is felmerültek a Nemzeti Front háza táján. A konzervatív Le Figaróban, Michel Onfray, eddig baloldalinak ismert filozófus tollából, a következő, valószínűleg eleve provokatívnak szánt címmel jelent meg írás: „Marine, ha hallgatnál rám…” Nagyon régen volt már ilyen fölhorkanás a politikai, a gondolkodó, a közéletet befolyásolni igyekvő „tojásfejűek” háza táján. Úgyszólván nincs egyetlen napilap, heti értelmiségi magazin, folyóirat, amely ne tartotta volna elengedhetetlennek megszólalni, kifejteni jobbára a tudóst elmarasztaló véleményét.

A legtöbben Onfray-t nem haboznak akár még „árulónak” is minősíteni, amiért egyáltalán megszólította a Front „frontasszonyát”, ezzel a politika balszárnyán zavart és kavarodást keltett. Kimondva, kimondatlanul, a filozófust sokan vagy “megkergültnek” tartják, jó esetben elnézőn úgy vélik, hogy meghibbant.Onfray valójában csupán arra vállalkozott, hogy szócsöve lesz a fordulatnak. Az igazi elindítója egy másik baloldaliként ismert férfiú, közgazdász, Jacques Sapir, a véletlen műve csak, hogy ő a „Baloldali Front” egyik hangadója.

Eredetileg ő adott interjút a Figarónak, amelyben azt fogalmazta meg, nem szabad figyelmen kívül hagyni, egyebek között azokat a jobboldali véleményeket, amelyek valamennyire hasonlítanak Marine Le Penék nézeteire. Nevezetesen arra, hogy nem föltétlenül az „európai”, liberálisnak tartott elképzelések a célra vezetők az euró elfogadásában, a migrációs hullám visszaszorításában, megfontolandók lehetnek az úgynevezett „szuverenisták” elképzelései is. Azoké, akik nacionalista megfontolásból elsősorban nemzeti keretekben vélik megoldhatónak a nemzetközi menekült áradat lefékezését.

Sapir álláspontjának első kifejtésére Marine Le Pen azzal reagált, hogy „Franciaországban végre megmoccant valami. Örvendek annak, hogy én vagyok e reménység elindítója, és bizakodom benne, ennek nyomán végre kikászálódhassunk a pokolból”. Onfray végül maga került az ellentámadók pergőtüzébe. Sapir a másik oldalon rejtélyesen úgy nyilatkozott, „azért mert Hitler Nietschére hivatkozott, nem jelenti azt, hogy Nietsche maga is hitlerista volt”.

Az utóbbi napokban újabb meglepő fordulat következett be. Bertrand Dutheil de la Rochelle, egy lepenista hangadó, fölszólította az október végére, a párizsi Mutualité terembe toborzott jeles baloldali gondolkodókat, köztük Régis Debray-t, Jean-François Kahnt és másokat, hogy keressék velük a párbeszédet. A Nemzeti Front kulcsemberei óvatosabbak. „Ha a balosok készek – vallják – nekünk felesleges igyekeznünk, legyünk mi a türelmesebbek”.

A Le Monde volt ugyancsak az, amely szóvá tette, hogy „egyes értelmiségiek, úgy látszik hajlamosak különféle kalandra”. A Nouvel Obs ellenben, amely talán még kendőzetlenebbül baloldali az objektív Le Monde-nál, Michel Onfray védőügyvédjéül csapott föl. A filozófus – írta - „nem ördög, csupán korunk eszméinek tolmácsolója”. Annyi tény, hogy Európa e kritikus napjaiban, legalábbis francia földön, Marine Le Pennek eddig sikerült pokoli ideológiai kavarodást kiprovokálnia.

Szerző
Frissítve: 2015.09.28. 21:04

Nem csak a 80 éves néni ússza meg - Eláll a perektől a felszámoló

Publikálás dátuma
2015.09.29. 07:24
Népszava fotó
Egy belső vizsgálatra hivatkozva eláll az olyan Quaestor-ügyfelekkel szemben indított perektől a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. (PSFN), akik a csőd előtti napokban a felszámoló szerint gyanús hirtelenséggel váltották pénzre lejárat előtt a kötvényeiket. 

A felszámoló, amely amúgy az MNB cége, tegnap a honlapján közölte: a jogszabályi kötelezettségéből fakadóan kezdeményezett korábban pereket, mert meg kellett vizsgálnia a felszámolást közvetlenül megelőző időszak eseményeit. Az ezzel párhuzamosan zajló belső vizsgálat vélhetően nem mutatott ki kirívó forgalmú kereskedési napot, s ez alapján döntött a felszámoló, eláll a korábban megindított perektől, egyúttal felmondja a peres képviseletet eddig ellátó ügyvédi irodával kötött szerződését.

Égbekiáltó igazságtalanság
Az Együtt - a Korszakváltók Pártja szerint a Quaestor felszámolójának, a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft.-nek hivatalból eljárást kellene indítania a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) ellen, mert a botrány kirobbanásának napján vette ki a cégnél tartott tőkéjét. Pápa Levente, a párt alelnöke a múlt pénteken azt mondta, ha ez nem történik meg, feljelentést tesz az MNKH ellen bennfentes kereskedelem miatt. Az ellenzéki politikus égbekiáltó igazságtalanságnak nevezte, hogy a felszámoló "ismeretlen kiválasztási elvek alapján" pereket indít olyan emberek - például egy 80 éves nő ellen - ellen, akik a Quaestor-botrány kirobbanásának napján vették ki a pénzüket, miközben a Magyar Nemzeti Kereskedőház ellen nem indult eljárás, pedig március 9-én jutott hozzá a körülbelül 3,8 milliárd forintos tőkéjéhez. 

Korábban ellenzéki politikusok is felvetették, hogy a Quaestor felszámolója sem a külügyminisztérium, sem annak kereskedőháza ellen nem indított eddig pert, pedig ezek éppen a botrány napjaiban vettek ki 3,8 milliárd forintot. Szakács László (MSZP) tegnap a parlamentben arra várt választ: bekerül-e a Quaestor-törvénybe az állam készfizető kezességvállalása, amely azonnali helytállásra kötelezné. A kormány megvárja a témában várható alkotmánybírósági döntést mielőtt lépne - hangzott a válasz.

A Demokratikus Koalíció azt követeli, hogy hozzák nyilvánosságra azoknak a minisztereknek, államtitkároknak, országgyűlési képviselőknek és polgármestereknek a listáját, akiknek saját számlájuk volt a Quaestornál. Varju László az ellenzéki párt alelnöke tegnapi tájékoztatóján bejelentette: a párt törvényjavaslatban kezdeményezi, hogy ezeket az adatok nyilvánosságra lehessen hozni.

Szerző