Visszafogott szócsata az ENSZ közgyűlésen

Elsősorban a szíriai kérdésről beszélt Barack Obama az ENSZ közgyűlés általános vitája során elhangzott beszédében. Az amerikai elnök történelmi példákra hivatkozva azt közölte, hogy a diktatórikus rezsimeket elsöprik az adott országok népei. „Ezért törekedtek legnagyobb vezetőink, George Washingtontól Nelson Mandeláig arra, hogy erős demokratikus intézményrendszert alakítsanak ki. Az Egyesült Államok sem tökéletes. Mégis, a demokratikus intézményrendszernek köszönhetően vált a világ legerősebb nemzetévé” – emelte ki.

Az amerikai elnök hozzátette, a katonai erő önmagában nem elég a szíriai rendteremtésre. A szíriaiaknak is dűlőre kell jutniuk abban, hogy hajlamosak-e békében élni. Ebben hazája bármely állammal, Oroszországgal és Iránnak is együttműködne. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem lehet visszatérni a háború előtti helyzethez Szíriában. Emlékeztetett arra, hogy a szíriai polgárháború amiatt tört ki, mert Bassár el-Aszad elnök véres kézzel verte le a tüntetéseket. „A realizmus azt diktálja, hogy kompromisszumra van szükség. Ám realizmust a is, hogy az átmeneti időszakban más vezetőre van szükség Aszad helyett” – hangoztatta.

Az amerikai elnök hozzátette, ha egy diktátor több tízezer embert mészárol le saját hazájában, „az nem tekinthető csak egy ország belügyének. Ez mindannyiunkat érint” – emelte ki. A terrort a humanizmus elleni támadásnak nevezte Barack Obama. Az amerikai elnök kitért egyéb külpolitikai kérdésekre is. Iránnal kapcsolatban megjegyezte, nem teremt munkahelyeket az, ha azt skandálják: „halál Amerikára”. Ettől a perzsa állam sem lesz biztonságosabb. Az amerikai-kubai viszony helyreállítása kapcsán Obama felszólította az amerikai kongresszust, szüntesse meg a gazdasági embargót a szigetország ellen. Ekkor kapta az első jelentősebb tapsot.

Szintén a szíriai válság rendezése állt Vlagyimir Putyin elnök felszólalásában. Kitért arra, hogy hazája katonailag egyre erőteljesebben van jelen a közel-keleti országban. Putyin azt mondta, itt nem Moszkva ambícióiról van szó, hanem arról, hogy nem nézhetik tovább tétlenül az Iszlám Állam (IS) terrorját. Az orosz elnök bírálta az Egyesült Államok szíriai politikáját, súlyos hibának nevezte, hogy Washington nem működött együtt a szíriai kormányzattal az IS-szel szemben. Hozzátette, felelőtlen és álszent dolog „hangos fenyegetéseket tenni a terrorizmussal szemben, közben szemet hunyni a terrorizmus finanszírozása felett”.

Putyin szerint az ENSZ feladata a kompromisszum elérése, de arra utalt, hogy ez rendre az Egyesült Államok dominanciája szerint születik meg. Ugyanakkor az orosz elnök hangsúlyozta azt is, hogy hajlandó együttműködni partnereivel „konszenzus alapján”. Vlagyimir Putyin hozzátette továbbá, hogy széleskörű koalíciót kell kialakítani az Iszlám Állam ellen. Obama és Putyin beszédéről is elmondható, hogy bár nem voltak annyira konfrontatívak egymással, mint az elmúlt években, bőségesen bírálták egymás politikáját. A két politikus lapzártánk után találkozott egymással.

Az orosz média egyébként nagy jelentőséget tulajdonított Putyin ENSZ előtti beszédének, az egyik lap például úgy értékelt, hogy az „megváltoztatja a világot”. Nagyon visszafogott beszédet mondott Hszi Csin-ping kínai elnök, aki a világban tapasztalható egyenlőtlenségekre mutatott rá. Mint fogalmazott, az „erősnek nem lenne szabad dominálnia a gyengébb felett”.

Szerző

Veszedelmes viszonyok a Balkánon

Publikálás dátuma
2015.09.29. 07:34
Zoran Milanovic nem túl népszerű Szerbiában FORRÁS: YOUTUBE
Az Európai Unió október 7-re és 8-ra rendkívüli nyugat-balkáni konferenciát hívott össze Luxemburgba. A találkozóra annál inkább is szükség van, mert a menekültválság miatt ismét felettébb összekuszálódtak a balkáni országok viszonyai. Szerbia és Horvátország között egyre élesebb a szócsata, de Zágráb és Ljubljana között is megoldatlan kérdések sorjáznak. A nyilatkozatháború szerencsére ma már nem torkollhat olyan fegyveres válságba, mint bő húsz éve, de az ellenségeskedés miatt tovább csúszhat Szerbia uniós integrációja.

Az Európai Unió csak hatalmi szóval tudta megakadályozni, hogy még jobban elfajuljon az egyre élesedő szerb-horvát vita, miután felszólította Zágrábot arra, oldja fel a határ blokádját. Az utóbbi húsz év legdurvább üzengetése bontakozott ki ugyanis a két ország között azt követően, hogy Horvátország lezárta a Bajakovo-Batrovci határátkelőjét a teherforgalom előtt. „Azok az országok, amelyeket a menekültválság a legkevésbé veszélyeztet, színjátékot játszanak. Hogy miért? Majd Isten előtt felelnek tetteikért.” – fogalmazott Zoran Milanovic horvát miniszterelnök Szerbiára és Magyarországra utalva.

Bár azóta enyhült a helyzet, az üzengetés azóta is folyik. Aleksandar Vucic szerb kormányfő például azt közölte, hogy miközben a menekültválságban Milanovic számára „krumplikról és paradicsomokról van szó”, ő emberekről beszél. Hozzátette, senkinek sem engedi meg azt, hogy megalázza hazáját. Miközben Vucic az utóbbi években megpróbálta rendezni a viszonyt a szomszédos országokkal, a menekültválság szinte napok alatt rombolhatja le mindazt, amit felépített. Ugyanakkor a szerb kormányfő nem jött ki rosszul a válságból, szerb közlések szerint az uniós belügyminiszterek köszönetet mondtak Belgrádnak azért, ahogyan a menekültekkel bántak, másrészt az EU is inkább Zágrábot hibáztatta a két ország közötti feszültség kipattanásáért.

Mindenesetre utoljára a balkáni háborúk idején olvashattunk ilyen szalagcímeket a belgrádi lapokban, mint mostanság. Az Informer című lapban Milanovic kormányfő arca mellett ez a felirat volt olvasható: „Usztasa banda: Blokádot vezetnek be ellenünk, miközben belőlünk élnek”, a bulvárlap, a Kurir így látja: „A horvát miniszterelnök hülye”. A lap egy cikkében azt állította, hogy a horvát rendőrök szerb kollégáikra akartak lőni a határnál. az Alo szerint „Őrült vezeti háborúba a horvátokat”. A Vecernji List ehhez képest visszafogott volt azzal a szalagcímével, hogy „A menekülteket erőszakkal küldik vissza Szerbiába”. A felirat szintén Zoran Milanovic képe mellett virított. A legmérsékeltebb a Dnevni list és a Danas volt, ezek a lapok azzal foglalkoztak, hogy kiszámolják, mekkora kárt okoz Szerbiának. Ez utóbbi ezt az összeget több tízmillió euróra tette. Mérsékeltebb a szerb szocialistákhoz közel álló politika is.

A feszültséget egyébként nem különösebben enyhítette Aleksandar Vucic és Tonino Picula volt horvát külügyminiszter, jelenlegi európai parlamenti képviselő találkozója sem. A szerb kormányfő Belgrádban azzal vádolta Zágrábot, hogy „fasiszta” módon viselkedett. Picula erre azzal vágott vissza, hogy a találkozón „olyanok is helyet foglaltak, akiknek fasiszta múltjuk van”, nyilvánvalóan arra utalva, hogy Vucic és egy sor párttársa a Szerb Haladó Párt (SNS) megalapítása előtt a Vojislav Seselj által fémjelzett Szerb Radikális Párt (SRS) tagja volt. A belgrádi külügyminisztériumban múlt héten tiltakozó jegyzéket akartak átadni a horvát nagykövetnek, aki megtagadta ezt. Akadnak azért mérsékeltebb hangok is. Vesna Pusic horvát külügyminiszter figyelmeztetett arra, mielőbb enyhíteni kell a két ország közötti feszültséget.

A pozitív példa
Akadnak azért pozitív fejlemények is a balkáni viszonyokban. Az augusztus végén Bécsben, Angela Merkel jelenlétében megtartott nyugat-balkáni konferencián sikerült rendezni a Bosznia-Hercegovina és Montenegró közötti évtizedek óta fennálló határvitát, amely a sutorinai partszakasz és a stratégiailag fontos Kotori öböl hovatartozása miatt robbant ki. Bár a két állam között már 2014-ben megállapodás született a határvita rendezéséről, a legnagyobb boszniai parlamenti párt, a szociáldemokraták végül nem ratifikálták a dokumentumot, amit nagy felháborodással fogadtak Montenegróban. Az augusztusban elfogadott megállapodást mindkét ország parlamentjének szentesítenie kell, ami egyelőre nem történt meg, tehát bizonytalansági tényező továbbra is van, de szakértők szerint most jó az esély arra, hogy végre, egyszer s mindenkorra rendezzék a kérdést. Mindenesetre az, hogy a két ország szóban már megállapodásra jutott, az uniós közvetítés sikere.


Kérdés, hogyan hat a balkáni viszonyokra, ha tovább áramlanak a menekültek Európába, hiszen a térség államai Jugoszlávia felbomlása után majdnem két és fél évtizeddel sem igazán szívelik egymást. A szlovén sajtóban egyébként nem foglaltak állást sem Zágráb, sem Belgrád mellett, bár inkább Horvátországot tartották a ludasnak az elfajult kereskedelmi vitában. A Vecer című lap arról számolt be, hogy ez a feszültség a Jugoszlávia felbomlása előtti időszak légkörét idézi, amikor a fegyveres konfliktus kereskedelmi blokáddal kezdődött. A maribori lap emlékeztetett arra, hogy a horvát pártok a választási kampány lázában élnek, s „a gyűlölt szomszédra mutogatnak, aztán intézkedéseket, majd ellenintézkedéseket hoznak, úgy viselkednek, mint a gyerekek, mintha az egésznek ne lennének súlyos gazdasági következményei”. A lap úgy véli, az EU-nak az asztalra kellene csapnia, s világossá kell tennie, hogy mindkét országnak fel kell hagynia a kölcsönös fenyegetőzésekkel.

A ljubljanai Dnevnik a két ország feszültsége kapcsán Miro Cerar szlovén kormányfő magatartásáról ír. A lap meglepőnek tartja a miniszterelnök viselkedését, amikor Horvátországot azzal bírálta, hogy nem védi megfelelően az EU külföldi határait, miközben a szomszédos országba „tízszer annyi menekült érkezett, mint Szlovéniába”. A Dnevnik amiaatt is bírálja Cerart, mert azt sugallta, hogy a menekültek „támadásra készülő hadsereget képeznek”. A vezető szlovén napilap, a Delo kommentárjában Zoran Milanovic horvát kormányfőt bírálta, aki –mint a lap írja – a horvát választás közeledte miatt döntött a blokád mellett. „A voksolás miatt a horvát kormányfő nem engedheti meg azt, hogy vereséget szenvedjen Vuciccsal szemben” – emlékeztetett a lap.

Mint láthatjuk, a szlovén sajtóban meglehetősen kritikus hangnemben írnak a horvát szomszédról, ami arra utal, hogy Ljubljana számára ma már nem Belgrád, hanem Zágráb a fő ellenfél. Nem is kell annyira messzire visszamenni a múltba, hogy megértsük ennek az okát. Szlovénia és Horvátország között már régóta határvita dúl, amelynek a megoldására egyelőre vajmi kevés az esély. Ez azért is különös, mert mégiscsak két uniós tagországról van szó, s elvileg olyan állam nem lépheti át az EU kapuját, amelyiknek lezáratlan „határügye” van bármely szomszédos állammal.

A délszláv sajtóban csak Pirangate-nek nevezik a horvát-szlovén határvitát. A két ország már Jugoszlávia széthullása, 1991 óta vitatkozik a Pirani-öböl hovatartozásáról. A szlovének számára nagyon fontos kérdésről van szó, hiszen amennyiben nekik ítélnék a tengeri terület nagy részét, akkor juthatnak csak ki saját tengeri szakaszon a nemzetközi vizekre. 1992-ben az Európai Tanács segítségével állapították meg az itteni határt. Egy évvel később azonban Ljubljana úgy döntött, hogy ezt nem fogadja el, mert – vélekedése szerint – az öböl teljes része Szlovéniát illetné meg.

Átrajzolódhat Ausztria politikai térképe

Bár az Osztrák Néppárt (ÖVP) szerezte meg a legtöbb szavazatot a felső-ausztriai tartományi választáson, 36,4 százalékos aránnyal, az igazi győztes a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely 15 százalékot javítva hat évvel ezelőtti eredményén, 30,4 százalékos eredményt ért el. A voksolás alátámasztja azt az országos trendet, amely szerint folyamatosan válik mind erősebbé az FPÖ, amely a legjobban profitál az európai menekültválságból.

A felső-ausztriai választás egyértelműen Ausztria jobbra tolódását mutatja: az Osztrák Szabadságpárt 442-ből 86 tartományban szerzett relatív többséget. Két településen pedig az abszolút többséget is megszerezte. Ami a 15 körzetben elért eredményt illeti, négy váltott kékre, tehát ezekben szerzett többséget az FPÖ: Braunau am Innben, Schärdingben, Welsben, valamit Steyrben.

Az eredmény különösen a szociáldemokraták számára aggasztó, akik a tartomány egyetlen körzetében sem szereztek többséget. Hagyományos fellegvárukban, Steyrben is az FPÖ két százalékkal bizonyult jobbnak náluk. (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy 2009-ben ez volt az egyedüli körzet, ahol az SPÖ többségre tudott szert tenni.) Ugyanakkor települések szintjén is nagyon rosszul teljesítettek a szociáldemokraták. Csak Linzben sikerült megőrizniük a többséget a nagyobb városok közül.

Felső-Ausztria északnyugati, Innviertelnek nevezett részén (egyebek mellett Braunau am Innt, Ried im Innkreist és Schärdinget foglalja magában), valósággal szárnyalt az FPÖ. Ez azért nem meglepő, mert ebben a térségben már korábban is erős szabadságpárti bázis alakult ki. Schärdingben és Braunauban például a párt 38, illetve 37 százalékos szavazati arányt ért el. Braunau körzetében két településen, Moosbachban és St. Georgen am Filmannsbachban szerzett abszolút többséget az FPÖ.

Utóbbi helyen taroltak a radikálisok 56 százalékos szavazati arányukkal. Moosbachban pedig húsz százalékkal javítottak, előző, 2009-es választási eredményükhöz képest, ezzel éppen az 50 százalék fölé kerültek. Feltűnő, hogy ezeken a részeken hogyan vándorolnak át az Osztrák Néppárttól (ÖVP) a Szabadságpárthoz: az FPÖ annyival nyert, amennyi voksot az ÖVP veszített. Az egyik legérdekesebb eredmény Bad Goiserben, a néhai szabadságpárti vezető, Jörg Haider szülővárosában született, ahol a három nagy párt, az ÖVP, az SPÖ és az FPÖ, egyaránt 29 százalékot szerzett. Bár a választáson jelentős, tíz százalékos veszteséget könyvelhetett el az Osztrák Néppárt, a konzervatív politikai erő továbbra is egy jelentősebb bázisra építkezhet, amit az is bizonyít, hogy 45 településen sikerült abszolút, 292-ben pedig relatív többségre szert tennie.

Az eredmény után a pártoknak fel van adva a lecke. Ne feledjük ugyanis, hogy országos szinten az országban nagykoalíció van, így nem lenne jó üzenete annak, ha a tartományban akár az ÖVP, vagy – erre nagyon kicsi az esély – akár az SPÖ lépne koalícióra a szabadságpártiakkal. Eddig a tartományi kormányzatot a választási eredmény alapján állították össze, vagyis minden a parlamentbe jutott párt képviselteti benne magát. Ez a koalíció már 12 éve működik. A Zöldek helyi vezetője, Rudi Anschober úgy vélte, az ÖVP-nek, az SPÖ-nek és pártjának össze kellene fognia az FPÖ ellen. Ugyanakkor a néppárti vezető, Josef Pühringer eddig semmilyen koalíciós lehetőséget sem zárt ki.

Szerző