A bólogató úr

Érdekes, mormogom, hiszen ezt az urat ismerem. Hónapok óta nézünk farkasszemet egymással, és én csak most veszem észre őt. Persze, hiszen ez föltételezett találkozás, ő ül a parlament padsoraiban, én meg, a Duna tévé, vagy az M1 híradóját nézve a képernyőn bámulom őt. Ő képviselő a Fidesz padsoraiban. Előkelő helyen őrködik, aki előtte trónol, országszerte ismert politikus. Néhány napja még Rogán Antal állt előtte, ha szónokolt, most frissiben Kósa Lajos. A frakcióvezető. Aki minden alkalommal, akárcsak elődje, keményen odamond a másik oldalnak. Az én „ismerősöm” meg fegyelmezetten hallgatja, mintha érzelmei se volnának. Reflexei viszont igen, Mereven bámul, akár csupán lelkileg volna ott, fizikailag nem. Illetve egyetlen jele van az aktivitásának. Ha újabban Kósa úr valami borsosat odamond, az illető szinte meg se várja a szó végét, ő azonnal egyetértőn bólogat. Már tudja, ez a kötelessége. Nem tudnám megmondani ki ő, neve nincs, soha meg nem mukkan, véleménye nyíltan nincs. Illetve van, a bólogatás. Ezt azonban roppant szorgalommal teszi. Mameluk.