Előfizetés

Röntgenkép kórházigazgatókról

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2015.10.10. 07:05
A kép illusztráció. FOTÓ: Thinkstock
Egy 9,5 milliárd forintos fejlesztési program részeként 43 millió forintért az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) felmérette az állami kórházak főigazgatóinak és gazdasági igazgatóinak vezetői képességeit, sőt tréningekre is beíratta őket. Az érintettek többsége nem bánja a felmérést, de senki nem tudja, mire használják majd a tesztek eredményeit.

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) egyik legnagyobb, 9,5 milliárd forintos uniós projektje a hazai ellátórendszer minden szeletét szeretné hatékonyabbá tenni, ennek keretében pedig az állami kórházak főigazgatóinak és gazdasági igazgatóinak szűrése arra keresett választ, vajon milyen vezetői képességekkel rendelkeznek. A tesztek megmutatták, mennyire stresszesek és mennyire képesek kezelni a feszült helyzeteket. Van, aki szeret tükörbe nézni és van, aki nem, utóbbiaknak biztosan voltak fenntartásaik a vizsgálat előtt és lehet, hogy nem azt az eredményt kapták magukról, amit vártak. Így értékelte egy több évtizedes vezetői múlttal rendelkező kórházigazgató, hogy társaihoz hasonlóan pszichológiai teszteket kellett kitöltenie, majd egy órán át lélekbúvárok elemezték a válaszait, ami után velük együtt ki kellett választania, milyen fejlesztéseken kell megjelennie.

Rácz Jenő, a Kórházszövetség korábbi elnöke hétfőn megy érzelmi intelligenciafejlesztő tréningre, ami kifejezetten érdekli, maga kérte a lehetőséget. Mehetett volna még vezetői működést és irányítóképességet fejlesztő, a hitelességet, kiszámíthatóságot erősítő, a döntéshozatalt vagy a változások feldolgozását segítő, esetleg az elkötelezettséget és munkabírást javító foglalkozásokra vagy kommunikációs tréningre. A veszprémi kórház főigazgatója a Népszavának úgy tréfálkozott: végre hivatalosan is bebizonyosodott, mennyire jól kezeli a feszültségeket, ráadásul ilyen „vén fejjel” is szeret tanulni. Szerinte ugyan túl későn szereztek tudomást a vizsgálatról, de komoly fenntartásai csak annak lehetnek, aki nem szereti, ha idegenek is belelátnak az életébe. A vizsgálat megítélése persze azon múlik, hogy mire használják majd az eredményeket – véli Rácz Jenő. Most amiatt izgulnak néhányan, mert kiderült róluk, hogy nehezen viselik a stresszes helyzeteket, de – mint mondja – nekik sem kell kirúgástól tartani.

A fővárosi Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója is hasznosnak tartja a felmérést és a szándékot, hogy a kórházi vezetőket oktassák. Ficzere Andrea úgy látja, ebben a körben nem mindenki végzett menedzserképzőt, ráadásul a vezetővé válás hosszú folyamat, ahol az egyéni adottságok mellett sokat számít a tapasztalat, ezt pedig segíthetik a mostani programban elérhető tréningek. A legfontosabb persze az lenne – hangsúlyozza a főigazgató -, hogy a majdani vezetők kiválasztása előtt komplex vizsgálat után mondják ki a döntéshozók valakiről, hogy alkalmas-e vezetőnek vagy sem.

Tölgyes Anna a személyes értékelést tartja a leghasznosabbnak: maga sem gondolta volna, hogy látszólag semleges válaszaiból is egyértelműen kiderül, csak a feladataira koncentrált az utóbbi időben és elhanyagolta a pihenést, az egészségét. A szolnoki Hetényi Géza Kórház megbízott főigazgatóját mások szembesítették vele, hogy az egészségügy mostani helyzetében csak szaporodnak a kórházak gondjai, de ebbe nem szabad tönkre mennie.

Az „Egészségesebb Egészségügyért Program” egyik legfontosabb eleme az egyén felelősségének hangsúlyozása – ez olvasható ki a hatalmas uniós projekthez fűzött, szerkesztőségünkbe eljuttatott magyarázatból. AZ ÁEEK szakmai igazgatója, Skultéty László ugyan először interjút ígért a vezetői átvilágításról, majd lemondta azt és egyoldalas összefoglalót küldött, amiből az derül ki, hogy a felmérés azért nagyon fontos, mert „a vezetői kompetenciák az intézmények kulcserőforrásai, amelyek fejlesztése az egész intézmény működésére, a kórházak munkaerő-megtartó erejére és a betegek elégedettségére is kihat”.

A kórházi vezetők átvilágítására kiírt közbeszerzési pályázat kilenc indulójából választotta ki az ÁEEK az Abaculus Plusz Pszichológiai Kutató Kft.-t, amely csaknem 43 millió forintért vállalta a 210 főigazgató és gazdasági igazgató vizsgálatát, értékelését és tréningezését, valamint a tanulmányokkal kiegészített teljes módszertani csomag átadását. A cégvezető elhárította kérdéseinket, mondván, hogy a programról csak a megrendelő állami ellátó nyilatkozhat. A veszprémi kórház főigazgatója egyébként elismeréssel beszélt munkájukról, hangsúlyozva, hogy a piaci világban sok vállalatvezető komoly pénzeket fizet ki egy ilyen fejlesztési programért.

Az MSZP egészségpolitikusa, Havas Szófia érdeklődésünkre úgy fogalmazott: nagyon meglepődött az ötleten, hogy évtizedek óta vezetőként dolgozó, nagy tapasztalattal rendelkező embereket tesztelgetnek, mert ezt nem tartja hasznosnak. Különösen azoknak a helyzetét tartja bizonytalannak, akik évek óta megbízottként vezetik az intézményeket, hiszen a kiírásra váró vezetői pályázatoknál már figyelembe vehetik a mostani tesztek eredményeit. Egyébként – Ficzere Andreához hasonlóan - maga is támogatná, hogy középvezetőktől felfelé minden szakmában ehhez hasonló módszerekkel válasszák ki az új vezetőket, sőt azt sem tartaná ördögtől valónak, ha az ország irányítóit is alávetnék a vizsgálatoknak. Mégis pénzkidobásnak tartja a kórházigazgatók mostani tesztelését, mert szerinte nem látszik a vizsgálat valódi célja, ami nélkül olyan az egész, mint a Semmelweis Egyetemen készülő Korányi projekt, ahol 15 milliárd forint uniós forrásból eddig csak egy működésképtelen betonvázat sikerült összehozni. Havas Szófia az egészségügy mostani helyzetét tartja stresszesnek, ahol mindennapos a fennmaradásért vívott küzdelem, de ha ezt egy vezető beismeri, akkor szerinte könnyen az utcán találhatja magát. Így hát most minden kórházigazgató a 22-es csapdájában vergődik.

Politikai üzenetek Zágrábba

Fazekas Ágnes
Publikálás dátuma
2015.10.10. 07:03
Menekültek Berlinben: növekszik a belpolitikai feszültség FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Kormányok jönnek, mennek, országok, népek viszont maradnak, ezért ostobaság a belpolitikát a határon túlra vinni. A diplomáciában ez nem véletlenül szokatlan dolog. Balázs Péter volt külügyminiszter szerint az is rossz vért szül, ha az uniós és NATO tag Horvátország határainál, a drótkerítés magyar oldalán a visegrádi országok rendőrei és katonái járőröznek. Balázs arra figyelmeztetett, az újabb kerítésnek, amit Zoran Milanovic horvát miniszterelnök a XXI. század legnagyobb "gyalázatának és szégyenének" nevezett, lenne alternatívája.

John Shattuck, a CEU elnök-rektora a Demokrácia és az elégedetlenjei című konferencián: "Európában két megoldási modell verseng egymással: az illiberális, nacionalista modell, amelyet a magyar kormány is követ, és a liberális, regionális modell, amely az országok közötti együttműködésen alapul. Nagyon sok múlik azon Európa jövője szempontjából, hogy melyik modell fog győzedelmeskedni".

Horvátország számára elfogadhatatlan, hogy Csehország, Szlovákia és Lengyelország is részt vesz Magyarország déli határán az Unió és a schengeni övezet külső határának ellenőrzésében. Erről még csütörtök késő este beszélt Ranko Ostojic horvát belügyminiszter Luxembourgban. Hangsúlyozta: nem jó üzenet, hogy a horvát-magyar határon húzódó drótkerítés mellett az említett országok rendőrségi és katonai erőkkel is részt vesznek a határ ellenőrzésében. Ostojic szerint diplomáciai problémákat okoz majd, hogy két EU-tagállam között "szögesdrót, valamint katonai és rendőrségi erők álljanak". Vesna Pusic külügyminiszter szintén Luxembourgban azt állította, nem Kolinda Grabar-Kitarovic konzervatív államfő Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott tárgyalásának hozadéka, hogy a magyarok visszaküldik azt a migránsokat szállító horvát vonatot, amelyet szeptember 18-án foglaltak le, erről ugyanis korábban megállapodott már a magyar és a horvát rendőrség vezetője. "A magyar kormány bizonyára úgy gondolja, ha a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) kerül hatalomra, könnyebben jut közös nevezőre olyan kérdésekben, mint a INA horvát olajiparai vállalat ügye" - fogalmazott Pusic.

A konzervatív horvát köztársasági elnök napok óta Áder János vendége, találkozott Orbánnal, majd Balatonfüredre utazott, ahol a V4-es államfők kétnapos csúcstalálkozóján vett részt. Ott a résztvevők egyetértettek abban, hogy ellenőrzötté kell tenni az EU-ba való belépést, és gondoskodni kell a rászorulókról. Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy az ide érkezők között lehetnek olyanok, akik nem is a jobb élet reményében, hanem egyfajta küldetéssel jönnek, ami kockázat. Erről a magyar államfő beszélt, Áder szerint kevés idő van a cselekvésre a migrációs válságot illetően, ezért az Uniónak az eddigi halogatást sokkal határozottabb cselekvésre kell felváltania, amiben Kolinda Grabar-Kitarovic is egyetértett.

A szocialista horvát miniszterelnök viszont nem értett egyet azzal, hogy saját köztársasági elnöke az országa nemzeti ünnepén külföldön van, ráadásul onnan bírálja a kormányt. Zoran Milanovic szerint az elnöknek otthon kellett volna ünnepelnie az ország függetlenségének 24. évfordulóját. Milanović ismét kijelentette: Horvátország nem fog kerítést építeni. "Könnyű felhúzni egy drótkerítést, Horvátország két hét alatt elkészülne vele, de én nem akarok ilyen Európában élni" - fogalmazott. Kijelentette, "nem normális dolog" szögesdrótot húzni két európai uniós tagállam közé. Véleménye szerint ez úgy marad majd fenn a történelemben, mint a XXI. század legnagyobb "gyalázata és szégyene". Kifejtette: Magyarország és a budapesti politikai elit olyan játékot játszik, amely neki emberileg nem tetszik és amely ellen szavakkal fog harcolni. Szintén azt állította, nem Kolinda Grabar-Kitarović érdeme, hogy a migránsokat szállító, lefoglalt vonat visszatérhet Horvátországba, hiszen erről egy hete Letenyén megállapodott a magyar és a horvát rendőrség vezetője.

Tegnapra virradó éjjel Szijjártó Péter elfogadhatatlannak nevezte, hogy Zoran Milanovic továbbra is Magyarországon köszörüli a nyelvét. "A horvát miniszterelnök valószínűleg rendkívül izgatott országának választási kampánya miatt, és ideges azért, mert kormánya elbukott az első igazi schengeni teszten" - vélekedett a külügyminiszter. Szijjártó, ahogy ezt az utóbbi időben megszokhattuk, éjszakai közleményeiben több politikust is bírált. Ezúttal José Manuel García-Margallo spanyol külügyminisztert is elmarasztalta, aki szerint Magyarország nem kíván szolidáris lenni a menekültekkel.

"Magyarország Európa vakbele"

A Külgazdasági és Külügyminisztérium pénteki közleményében emlékeztetett: Zoran Milanovic a horvát index.hr honlapon közölt nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy "Magyarország Európa vakbele", a miniszterelnöke "aktív kommunista, majd liberális volt, mindenből egy kicsit". 

Orbán egyébként múlt pénteki rádiónyilatkozatában a Szocialista Internacionálé megbízottjának nevezte a horvát miniszterelnököt, akinek az a dolga, hogy támadja Magyarországot. Az osztrák állásponttal kapcsolatban a miniszterelnök jelezte, az ottani politikai élet "izgalmi állapotban van" a tartományi választások miatt, ezt tudomásul kell venni, és "az osztrákokkal is törekedni kell együttműködésre". Az nem jó dolog, hogy miközben Magyarország próbálja védeni a határt, "ők közben baráti tűzzel hátulról hátba lőnek bennünket".

Hazai pártpolitikát a határon túlra vinni, diplomáciában szokatlan dolog. A politikusok ugyanis általában tudják, hogy kormányok jönnek, mennek, országok, népek, határok viszont maradnak. Balázs Péter korábbi külügyminiszter így reagált az elmúlt hetek diplomáciai eseményeire. Egyebek mellett arra, hogy Áder és Orbán fogadta a konzervatív horvát köztársasági elnököt, megengedték, hogy Kolinda Grabar-Kitarovic az M1-en bírálja a baloldali horvát kormányt, miközben ott választásokra készülnek. Arra figyelmeztetett, rossz vért szül, ha az uniós és NATO tag Horvátország határainál, a drótkerítés magyar oldalán a visegrádi országok rendőrei és katonái járőröznek. A V4-ek azt látják, hogy menekültellenességgel olcsón lehet népszerűséget szerezni, ezért csatlakoznak Orbánhoz, de nem számolnak a következményekkel. A korábbi külügyminiszter szerint a magyar-horvát határon épített kerítésnek lenne alternatívája. A két országnak közös megoldásokat kellene keresnie, lehetőleg EU-s, illetve NATO segítséggel. Balázs Péter súlyos hibának tartja, hogy Orbán elment Bajorországba, ahol a CSU vezetőivel közösen szidta Angela Merkel kancellár politikáját, mert "családi" vitában nem szabad részt venni. Annál is inkább, mert ez árthat a gazdasági kapcsolatoknak.

Bajorország bepanaszolja az alkotmánybíróságon a német szövetségi kormányt, és "önvédelmi intézkedéseket" tesz, ha a berlini vezetés nem gondoskodik a menedékkérők hullámának csillapításáról. Ezt tegnap Horst Seehofer bajor miniszterelnök jelentette be, kormánya rendkívüli ülése után. A "bevándorlást irányítani és korlátozni kell", és ha Berlin nem teljesíti az erre vonatkozó bajor követeléseket, akkor München saját hatáskörben intézkedik - tette hozzá Seehofer. Szintén a menedékkérők beáramlásának korlátozását követeli a Der Spiegel következő számában megjelenő vendégkommentárjában az Angela Merkel vezette konzervatívokkal nagykoalícióban kormányzó szociáldemokrata párt (SPD) két meghatározó vezetője Sigmar Gabriel pártelnök, alkancellár és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter. A szociáldemokraták szerint Németország nem tud minden évben több mint egymillió menekültet befogadni és integrálni.

Eközben tizenkilenc eritreait szállítottak repülővel Rómából az észak-svédországi Lulea városába. Ez volt az első olaszországi migránscsoport, amelynek tagjait az Európai Unión belüli menekültelosztási rendszer keretében egy másik tagállamba helyezték át. A kvótarendszer értelmében Itáliából a következő két év alatt mintegy 40 ezer embert visznek más tagállamokba, a következő hetekben egyebek mellett Németországba és Hollandiába. A bevándorlók elosztását az EU finanszírozza.

Adatok, tények
- Tiltott határátlépés miatt csütörtökön 4583 embert fogtak el a rendőrök - közölte az Országos Rendőr-főkapitányság péntek reggel a police.hu oldalon. Embercsempészés és közokirat-hamisítás miatt két-két büntetőeljárás indult.
- Nyilvánosságra hozta a német belügyminisztérium a szeptemberben az országba érkező menekültek számát – számolt be a Spiegel. Eszerint januártól szeptemberig 577 ezer ember érkezett Németországba, a legtöbben, 198 ezren Szíriából. Csak szeptemberben 164 ezer menedékkérő regisztrált, ami minden eddigi havi értéknél magasabb.

Jeszenszky: még visszaszerezhető a magyar presztízs

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.10.10. 07:00
Aki be akar jönni az országba, majd megkerüli a kerítést, állítja a rendszerváltás utáni Magyarország első külügyminisztere.FOTÓ
Nem kívánt sem a kormány ellenzéke, sem az ellenzék hőse lenni, amikor lemondott nagyköveti posztjáról. A magyar külpolitika stílusában számos kivetnivalót lát, a kerítésekben nem hisz, de nem gondolja, hogy Magyarországon veszélyben van a demokrácia.  A Jobbikot viszont rendkívül veszélyesnek tartja. Jeszenszky Gézát, a szabad Magyarország első külügyminiszterét kérdeztük. 

- Göncz Árpád halálhírének közzététele utáni pillanatokban beszélgetünk. Együtt dolgoztak a rendszerváltás utáni kezdeti időszakban. Hogyan emlékszik Göncz Árpádra és erre az együttműködésre?

- Göncz Árpádot még a rendszerváltás előtt, mint ellenzéki gondolkodású embert ismertem meg, Antall József révén akivel 56-os harcostársak voltak. Az Orvostörténeti Múzeumban volt az első érdemi beszélgetésem az akkor már ismert író és műfordítóval. Én is nagyon örültem annak, hogy Antall József őt látta alkalmasnak, nem egyszerűen a köztársasági elnök funkciójára, hanem arra, hogy egy pártok fölött álló, a nemzetet a választások után is a közös célok érdekében egyesítő személy legyen. Most, amikor engem is lesújt egy ilyen történelmi személy halála, nem alkalmas a pillanat arra, hogy azokról az elvi ellentétekről beszéljek, amelyek Antall József és közötte, illetve köztem és Elnök úr között voltak.

- Úgy hírlik, új gazdát keresnek az újra önállósodó külügyminisztérium élére. Ha megkérnék rá, elvállalná?

- Ez egy komolytalan kérdés volt, csak mosolyogni tudok rajta. Ha 1994-ben a választás más eredményt hoz, akkor nem túl hosszú ideig, de még vállaltam volna a folytatást, habár utólag úgy látom, hogy Boross Péter aligha engem választott volna ki miniszterének. Antall József halála után is hallani lehetett, hogy felváltana valaki, számára rokonszenvesebbel, de túl közel volt a miniszterelnök halála és közismert volt, nem csak az, hogy engem milyen szoros viszony fűzött Antall Józsefhez, hanem az is, hogy nekem eltökélt szándékom volt folytatni Antall politikáját, kiemelten a külpolitikáját. Tehát rossz üzenet lett volna akkor engem felcserélni valaki mással. A mai körülmények között nincsenek ilyen ambícióim. Én egy pártokhoz nem tartozó személy vagyok. Nem vagyok és nem is kívántam sem a mai kormány ellenzéke, sem az ellenzék hőse lenni, amikor Norvégiában úgy láttam, hogy be kell fejeznem a munkámat egy Norvégia és a magyar kormány közötti szükségtelen vita miatt. Az más dolog, hogy nagyon szívesen venném, ha a magyar külpolitika olyan lenne, amelyet én szükségesnek és jónak tartok, és ha ebben akár megkérdeznének néha, hogy mi volna a véleményem, netalán tanácsom.

- Ezek szerint nem olyan a magyar külpolitika, amilyent jónak tart és amilyennek szeretné. Miben tér el?

- Én jó lelkiismerettel vállaltam el a második Orbán –kormány képviseletét Norvégiában és Izlandban, és azt kell mondanom, hogy az akkori számos, sok túlzást is tartalmazó bírálat ellenére jó lelkiismerettel védelmeztem azt a kormányt. A stíluson és a megfogalmazáson én persze szelídítettem volna, de azt hogy a demokrácia veszélyben van, és itt diktatúra épülne ki, nem osztottam és most sem osztom. Norvégiát nagyon fontos országnak tartottam és úgy gondoltam nemzeti érdek Norvégiával, Izlanddal és a skandináv térséggel minél szorosabb viszonyt kialakítani. Én egyébként még nagykövetként, az utolsó évben, a már meghirdetett keleti nyitást nem vitatva, azt javasoltam, hogy érdemben tegyünk meg egy északi nyitást, aminek több értelmét látnám, mint például egy déli nyitásnak. A gazdasági orientáció tekintetében tehát részben eltérően gondolkodom, de ennél sokkal lényegesebb az, hogy én nem hiszem, hogy Magyarország külpolitikája alapvetően letért volna a ’90 óta követett irányról, a nyugati orientációról, és ehelyett visszatérne a keleti szövetség és barátság programjához. A barátság rendben is lenne, csak ne vigyük túlzásba, ne veszélyeztesse ez a szövetségi viszonyunkat. Egyrészt úgy látom, hogy itt sokszor félreérthető nyilatkozatok hangzanak el, ám a médiában sugallt külpolitika azonban szerencsére nem azonos azzal, amit ténylegesen követünk. Nem látom például azt, hogy Magyarország a NATO-val szembefordulna. A NATO vezető ereje az Egyesült Államok. Nem azért, mert én vendégtanárként mélyen, belülről ismertem meg Amerikát és nem azért, mert nagykövetként jól éreztem ott magam, hanem ismerve az Egyesült Államok értékeit és hibáit is, meggyőződésem, hogy Amerika jó ország, Magyarországnak érdeke, hogy jó szövetségese legyen Amerikának. Ha ez a kölcsönös bizalmi viszony megrendül, és a magyar társadalom egy részében, a sajtótótól is támogatva, kialakul egy Amerika-ellenes kampány és közhangulat, azt rendkívül veszélyesnek tartom, és ez szembe megy a rendszerváltozás külpolitikájával.

- Egy korábbi hvg interjúban beszélt arról, hogy 2002 után, miután az Ön washingtoni nagyköveti kiküldetése véget ért, Orbán Viktor már másképpen folytatta az amerikai viszonyt és az nem úgy alakult, ahogy Ön szerette volna. Ez az interjú akkor készült, amikor André Goodfriend amerikai ügyvivővel folyt a csatározás. Ön azt mondta, ilyent nem lehet tenni, egy diplomatát nem lehet bíróság elé citálni, és figyelmeztetett, hogy nem szabad megromolnia az amerikai-magyar viszonynak. Visszatekintve, hogy látja, végül is mennyire romlott meg ez a reláció?

- Én pontosan azt mondtam, hogy az Orbán Viktorhoz fűződő viszonyom nem megromlott, csak megszűnt. Nem volt módomban vele érdemi beszélgetést folytatni, pedig erre tettem javaslatokat. Viszont Orbán nyolc évig, ellenzékben nem mutatott semmiféle Amerika-ellenességet. Amikor a Gyurcsány-kormány idején itt járt az ifjabb Bush elnök, ekkor még úgy tűnt, hogy ez a viszony szoros és elmélyült. Amikor hazatértem Norvégiából, akkor hágott tetőfokára a bírálat Amerikával szemben a hivatalos körök részéről is. Ez egy mesterségesen felkorbácsolt hangulat volt. A kormánnyal rokonszenvezők körében eredményesen gerjesztette az indulatokat, a „hogy jön oda Amerika, hogy kitiltson embereket, különben is miért nem nevezi meg őket?”. Különben azt én sem értem, hogy tényleg van-e olyan amerikai törvény, amely a bűnösök megnevezését nem tenné lehetővé, ha nem nyilvánosan, legalább bizalmas csatornákon keresztül. Maga ez a feszültség indokolatlan, értelmetlen volt, és ennek voltak diplomáciailag disszonáns és dilettáns elemei. Egy hivatalban lévő ügyvivőt, aki egy országot, ez esetben épp az Egyesült Államokat képviseli, még akkor sem lehet és illik olyan jelzőkkel illetni, mint amivel illették, és nem lehet azt feszegetni, hogy nem kívánatos lenne. Lehet persze egy diplomatát is persona non grata-nak nyilvánítani és kiutasítani, de ez szövetségesek között elképzelhetetlen. Mégis, ilyen sugallatok is elhangzottak. Az nem is tudom megérteni, hogy egy művelt ember, aki hallott a diplomaták mentességéről, hogy mondhat olyant, hogy bíróság elé kell állítani egy külföldi diplomatát.

- Ettől az epizódtól eltekintve rendben van az amerikai-magyar viszony?

- A vita idején is kifejeztem azt a reményemet, hogy ha jön egy új nagykövet, - akinek személye már akkor ismert volt, tudott volt, hogy egy népszerű, vonzó hölgyről van szó – az új személy új fejezetet nyithat, és ez jó alkalom arra, hogy a kétoldalú viszonyt visszahelyezzük a normális kerékvágásba. Ez többé-kevésbé megtörtént, ebben szerepe van a nagykövet asszony nagyon taktikus és rokonszenves megnyilvánulásainak és szerencsére a magyar kormánykörök, az ellenzékről nem is beszélve, szintén óvakodtak attól, hogy megsértsék, amire a múltban már volt példa több elődjével is. Ezzel együtt persze a vitának az alapja máig megvan, amely nem a kitiltás és nem Goodfriend személye volt, hanem az, hogy az Egyesült Államok és személy szerint az akkori külügyminiszter, Hillary Clinton előbb diplomáciai úton, a nyilvánosság kizárásával bírálta a magyar kormány egyes lépéseit, majd amikor a magyar kormány ezeket eleresztette a füle mellett, akkor ezzel kiállt a nyilvánosság elé. Ismerve az amerikai demokrata kormány gondolkodását, ezek a fenntartások feltehetően fennmaradtak, de úgy gondolom, hogy gyengültek, mert azok a nagyon sötét jóslások, hogy Magyarország letér a demokrácia útjáról, esetleg hátat fordít a szövetségi rendszerének, nem következtek be. És a világ sajnos, azóta sokkal súlyosabb válságokkal szembesült, és azt kell mondanom, hogy ezek mellett a magyar kormánnyal szembeni kifogások - legyenek azok jogosak vagy nem jogosak - jelentősége az amerikaiak szemében is csökkent. Még azt is hozzá lehet tenni, hogy Magyarország ügyelt arra, hogy a NATO viszony stabilan jó maradjon. Addig, amíg Afganisztánban szükség volt ránk, ott voltunk, akkor, amikor a kurd vidéken szüksége van ránk a szövetségnek, mi ezt a kérést - helyesen - elfogadtuk és teljesítjük. Ez is hozzájárult, hogy a korábbi támadások most elhalkultak.

- Beszélt arról is, hogy bár voltak a szövetségi rendszerből kilógó magyar megnyilvánulások és nyilatkozatok, de amikor a Krím és a kelet-ukrajnai konfliktus kérdése terítékre került, akkor Ön nagyon remélte, hogy ebben az esetben nem fogunk kilógni a sorból. De mégis így történt. Azt is mondta, hogy ezt a nagy orosz barátságot sem Nyugat-Európában, sem Amerikában nem veszik jó néven. Hogy látja most, még mindig kilógunk a sorból ebben a kérdésben és nyom ez még bármennyit is Washingtonban a latban?

- Azt kell mondanom, szerencsére nem nagyon lógunk ki. Antall József idejében, amikor én irányítottam a külpolitikát, kifejezetten baráti viszonyban voltunk Oroszországgal. Nemcsak azért, mert Jelcin és Putyin között épp a demokrácia kérdésében jelentős különbség van és Andrej Kozirjev, akkori külügyminiszter igazi demokrata és Amerika barátja volt. Nekem mindig meggyőződésem volt, hogy Oroszországgal barátságban kell lennünk, nemcsak azért, mert egy nagyhatalom, s ha ma már nem is szomszédunk, de nagyon jelentős kereskedelmi partnerünk. Én azt képviseltem Antall Józseffel együtt, hogy egész Európával baráti viszonyban kellene lennünk. Egy kisebb országnak, mint mi, amelynek vannak vitái a határon túli magyar közösség miatt egyes szomszédaival, különösen fontos, hogy minél több barátja legyen. Ezt mondtam Clinton elnöknek is, amikor átadtam a megbízólevelem, hogy egy ország erejét nem a hadserege és a kincstár adja, hanem a barátainak száma. Oroszországgal a viszonyt nem Amerika, nem az EU és nem is Magyarország tette kétségessé, hanem Putyin bizonyos lépései. Utólag úgy látom, hogy e kérdésben sem a magyar politika érdemi tetteivel volt baj, hanem egyes retorikai megnyilvánulásokkal, a nem kellőképpen meggondolt és nem jól időzített mondatokkal. A magyar külpolitika a válság kezdetén, a visegrádi országokkal együtt az elsők között ítélte el az ukrán szuverenitás súlyos megsértését. Azóta sem vontuk vissza azt az álláspontunkat, hogy Ukrajna területi épségét tiszteletben kell tartani. De Ukrajna valóban egy nehéz eset.

- Miért?

- Az Antall kormány volt az, amely Ukrajnával alapszerződést kötött, és ezért rengeteg támadás ért. (A parlamenti ratifikáció során a hazaárulózás és a bírálatok a kormánypártokból, a később azokból kiváltaktól érkeztek, miközben a szerződést az akkori ellenzék, az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz is támogatta. Ez volt a rendszerváltás utáni első olyan külpolitikai kérdés, amely a leghevesebb indulatokat keltette az országgyűlésben. szerk. megj.) Ma is meggyőződésem, hogy helyes lépés volt megkötni ezt a kétoldalú szerződést, amely messzemenően biztosította, legalábbis papíron, a Kárpátalján élő magyar kisebbség jogait. Ezek kezdetben érvényesültek is, az ukrajnai magyar kisebbség ekkor még több jogot kapott, mint bármely szomszédos országban, Szlovéniát leszámítva. Ahogy erősödtek az ukrán nemzeti tudat szélsőséges megnyilvánulásai, úgy kezdtek visszalépni a korábban biztosított jogoktól és jöttek az ukrán szélsőségesek magyarellenes akciói a vereckei emlékmű, Petőfi szobor meggyalázása és hasonló esetek. Az ukrán krízisben Magyarország figyelmeztetett, hogy az új ukrán vezetésben, amely távolról nézve nagyon Európa-barát, jelen van egy olyan nacionalista hangnem, amely hajlamos arra, hogy minden kisebbség ellen forduljon. E kiélezett helyzetben persze a több mint 10 milliós orosz kisebbségről van szó, de ennek minden kisebbség kárvallottja. Miközben Európa szorgalmazta, hogy Ukrajna jogilag is bánjon jobban a kisebbségekkel, legyen egy decentralizált ország, növelje a kisebbségi jogokat, ez a gyakorlatban nem érvényesült, és ezt Magyarország szóvá tette. Itt kezdődik azonban a diplomácia, hogy hogyan lehet ezt szóvá tenni. Egy ilyen kiélezett helyzetben, amikor Ukrajna foggal-körömmel területi integritását védi, nem a legcélszerűbb világgá kürtölni, hogy nekünk komoly bajunk van Ukrajnával. Ezt lehetett volna diplomáciai úton jelezni, s úgy hiszem, Kijev nem zárkózott volna el attól, hogy meghallgassa a magyar felvetéseket, annál is inkább, hogy a szerződés érvényes. Vannak jogos felvetéseink Ukrajnával szemben, de amikor az egész demokratikus világ Ukrajna mellé áll és elítéli Putyin akcióit, akkor ebből még látszólag sem célszerű kilógni.